Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1920-10-09 / 41. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. ENITISZTELET. (FAMILY ALTAR). CSALÁDI KÖR !________________________________________________ BENNSŐ ELLENSÉGÜNK. Élőének: 90 Zoltár 1. 2. 7. Bibliai rész: Jeremiás 17:5-18. Utóének: 107 dics. 1. 4. 6. ELŐIMA. Szeretetnek, jóságnak és bölcsességnek Istene/ Rád szegezzük tekintetünket és bizodal munkát benned helyezzük, mert nincs nekünk senkiben másban menedékünk. Bíztunk az emberekben és bíztunk a testben. E- rőnket ezekben kerestük és úgy találtuk, hogy életünk hasonlatos a terméketlen fához: nem hoz gyümölcsöt a maga idejében. Sőt szivünk gonosz indulatai lettek úrrá fölöttünk, mert eltávolodtunk tőled, a mi Urunktól, Istenünktől, aki egyedül vagy képes minket a jóban erősíteni. Szánalommal ismerjük be, hogy csalárd a mi szivünk és beteg a mi lelkünk. Érezzük gyarlóságunkat. Érezzük bűnös voltunkat. Szívből könyörgünk neked: ne légy nékünk rettegésünkre s ne légy nékünk veszedelmünkre! De légy nekünk reménységünk a háborúság ama napjaiban, melyet bűneinkkel vívunk meg/ “Oh dicsőség trónja, kezdettől fogva magasságos, szentségünknek helye, Izraelnek reménysége, oh Uram/ Akik elhagynak téged, mind megszégyenülnek! Akik elpártolnak tőled, a porba iratnak be, mert elhagyták az élő vizeknek kútfejét, az Urat!” Mi meg akarunk melletted maradni. Mi nem akarunk téged elhagyni. Mindenható erőddel segíts gyarló törekvéseinkben/ “Gyógyíts meg engem, Uram, hogy meggyógyúl- jak; szabadíts meg, hogy megszabadúljak, mert te vagy az én dicsekedésem/” most és mind örökké! Ámen/ TANITAS. Jeremiás 17:9. Kopognak ajtómon. Kinyitom s ott áll előttem egy ember tekintetében az erkölcsi romlottságnak félreismerhetetlen jeleivel. Arca beretválatlan, tüskés. Ruhája rongyos, poros és piszkos. Kalapja lyukas. Könyöke és térde meztelen. Cipője csak lábafejét fedi s talpa nincs. Az egész ember a ztillötség, a legvisszataszitóbb biin igazi megtestesülése. Nevemen szólit és be akar jönni. Hogyan engedjem be? Az ember teljesen idegen s durva kinézése tartózkodóvá tett vele szemben. Bezártam előtte az ajtót. Manap, csaknem ugyan abban az órában, ismét kopogtatást hallok. Kilépek az ajtón s egy minden tekintetben kifogástalan úri ember áll előttem. Arca gondosan ápolt, öltözete a legizlésesebb. Ujjain gyémánt gyűrűk s karján aranyfogós sétapálcát lógat. Ez is nevemről szólit. Udvariasan intek neki, hogy jöjjön be. Alig töltünk együtt pár percet, szapora bőbeszédűség' Rovatvezető: Nt. Tóth Mihály Alphai ref. lelkész. gél már elmondotta, hogy egy szilárd alapokon nyugvó üzleti vállalatnak a teljhatalmú megbízottja s ha csekély összeget befektetnék a vállalatba, rövid időn belől búsás nyereségre tennék szert. Az üzlet teljesen jogos és törvényes keretek között lett volna lebonyolítva s már éppen át akartam neki adni tiz dollárt, mely ösz- szeg a vállalatban tagsági jogomat biztosította volna, midőn ismét kopogtatnak ajtómon. Bocsánatot kértem előkelő látogatómtól s az ajtóhoz mentem kezemben a tiz dollárral. Ajtóm előtt egy titkos rendőr állott, s kereste nagy rabecsült látogatómat. Bebocsátottam s a titok kipattant. Ez a kifogástalan öltözetű úri ember ugyanaz volt, aki az előtt való nap rongyokban látogatott meg. A ruhát, kalapot, gyűrűt, sétapálcát időközben lopta. íme, a bűn igazi színében! Mikor a bűn visszataszító, torz alakjában jelenik meg előttünk: nincs mit félni. Látjuk a következményt magában a bűnben s ez a legjobb védő eszköz. De mikor a műveltség mázában, az előkelőség köntösében és a közbecsülés alakjában mutatkozik be: a védekezés nagyon nehéz. Gyakran megejt és hálójába kerít sok tapasztalatlan embert. 1. A bűn azonban nemcsak kívülről támad. Sokkal veszedelmesebb a bennső, a szív mélyéről támadó bűn, az igaz keresztyénnek ez az örök ellensége. Minden em- • bér szivében él valami alacsony indúlat, mely minden á- ron hatalmába akarja keríteni a lelket. A keresztyén embernek kötelessége harcolnia ez ellen és diadalmaskodnia e fölött az alacsony indúlat fölött. Hogyan? Tekintetünket állandóan a magasabb dolgokra kell szegeznünk. Halálra kell éheztetni alacsony idúlatainkat az által, hogy meg vonjuk tőlök a táplálékot. Az ember é- letében a bűn mindig az odaadó figyelmen táplálkozik s mikor megszűnünk még csak gondolni is a bűnre s teljes erőnkkel, egész lelkűnkkel hatá rozottan Istenhez fordúlunk: a bűn után való vágyódás meghal a szívben. Ha soha sem tévesztjük szemünk elől a Krisztust, aki elveszi a bűnnek terhét, a bűn táplálék hiányában örökre megsemmisül. Amiképen testi egészségünk nincs veszélyben, ha szervezetünk elég erős arra, hogy megküzdjön a betegség csiráival; úgy lelkünk épségét se féltsük, ha meg nem gyöngítettük a bűnre való örökös gondolással. Ott van két fiatal ember. Mindkettő egyformán ki van téve a legveszedelmesebb ragályos betegségnek. Az egyik megkapja, a másikra pedig semmi hatással nem bir. Miért ? Mert az egyiknek szervezete tiszta és van elég ereje arra, hogy a betegséget okozó csirák támadásait vi sszaverje; mig a másiknak a nélkül is rongált szervezete gyönge volt arra, hogy a csirák működését ellensúlyozza. Oh hány fiatal ember bu kik el szombaton este csupán csak azért, mert egész héten még csak nem is gondolt Isten szeretetére, jóságára és kegyelmére,
