Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1920-10-02 / 40. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 13 HÁZI ISTENITISZTELET. (FAMILY ALTAR). CSALÁDI KÖR. Rovatvezető: Nt. Tóth Mihály Alphai ref. lelkész. A MEGTÉRÉS GYÜMÖLCSE. Élőének: 130 dics. I.2.3.5. Bibliai rész: Máté 3:1-12. Utóének: 110 dics. I.2.4.5. ELÓIMA. Bűneinknek tudatában alázattal hajtjuk meg előtted fejünket kegyelmes Atyánk és Istenünk! Nincs nekünk másban reménységünk csak te benned. Tőled várjuk a kegyelmet, mely újjá szüli bűnös lelkeinket és mi ontjuk magunkból a megtéréshez illő gyümölcsöket: a szent és kegyes életet, az igazságot, bűneink fölött való siralmas bánkódást, a békességet, szeretetet és a krisztusi alázatosságot. Tarts meg minket, Istenünk, a megtérés útján e- gész életünkben/ És ne engedd, hogy parancsolataidról megfeledkezve rabjaivá szegődjönk az éinberi gőgnek, büszkeségnek és önteltségnek, mely nem engedi, hogy bűneinket töredelmesen beválva alázattal borúljunk e- lődbe. Szent érzelemtől eltelve örök hálát lebegünk szent Felségednek egyszülött Fiadért, az Ur Jézus Krisztusért, ki életével, szenvedéseivel és halálával megfizette értünk az árt. óh, vezess minket, kegyelmes Atyánk, a Golgota keresztjéhez, hol meghallhatjuk szent szivének utolsó dobbanását, láthatjuk kínjait és átérezhetjük nagy fájdalmát, melyei értünk, bűnös emberekért vett magára/ Tégy bennünket, Atyánk, erőssé, hogy hozzá hasonlók lehessünk az engedelmességben/ És ha majd földi porsátorunkból elszólit a halál: “Vigy be az egek e- gébe, imádásod szent helyére!” Amen/ « * * * TANÍTÁS. Máté 3:8. Jó néhány évvel ezelőtt egyszer egy királyi herceg meglátogatott egy katonai börtönt, melynek lakói súlyos vétséget követtek el s büntetésül nehéz testi munkát kellett végezniök. A börtön igazgatósága tudatta a herceggel, hogy látogatásának emlékére joga van egy fogolynak megkegyelmezni. A herceg egyenként maga elé hivatta a foglyokat és kikérdezte t(51ök, hogy micsoda bűnt követtek el? Valamennyi azt állította, hogy ártatlan és hogy a hatóságok Ítélkezése velők szemben igazságtalan. Végre jött egy jól megtermett derék szálas fogoly megtörve, szomorú arccal. Ez az ember töredelmesen bevallotta, hogy nagy bűnt követett el s a bíróság őt joggal ítélte ily szigor* fogságra. “Szánom és bánom bűnömet” — úgymond — “de nincs mást tennem, mint viselni következményeit.” “Ez az az ember, kinek szabadon bocsátását kérelmezem” — szólott a herceg. “Ez az első aki érzi, hogy rosszat cselekedett s akinek van mit megbocsátani.” Az embernek természete az, hogy ritkán ismeri be a saját bűnét. De ha megtörténik is, hogy valaki bűneit bevallj a: soha sem önmagát okozza, hanem a társadalmat, a fennálló intézményeket. Vagy pedig bűneit szé- pitgeti, s mentségeket keres, hogy magát igazolja. Pedig ama menyei ország királyi hercege szóba sem áll azzal, aki magáról azt állítj a, hogy bűn ő benne nincsen 1. Az a törekvés, mely szerint az ember önmagát igazolja, bűneit kisebbíti, vétkeit szépitgeti,gonoszságát és botlásait mentegeti: megdönthetetlen bizonyítéka annak, hogy a szív gonosz. Megnyilatkozása ez az emberi gőgnek és büszkeségnek. Aki igy cselekszik, arról tesz bizonyságot, hogy még mindig nem bánta meg, amit tett, még nem lépett a megtérés útjára. Dávid egy szót sem szólott önmaga mellett, mikor bünbocsánatért a Jehovának könyörgött. A tékozló fiú még csak nem is álmodott arról, hogy cselekedeteit mentegesse. Pál apostol tudta, hogy tudatlansága és hitetlensége teljesen fedi őt azért, amit megtérése előtt a Krisztus követőivel szemben cselekedett: mégis soha sem hozza ezt fel a maga mentségére. Sőt a legsötétebb és legborzalmasabb kifejezésekkel emlékezik meg bűneiről s gyarlóságának érzete oly mértékben növekedik, a hogy érezte magán növekedni a jóságos Istennek mindeneket elfedező kegyelmét. Ilyen, de csak is ilyen lélek várhatja joggal és igazán, hogy részesüljön az irgalmas Atya Ur Isten bűnbocsátó kegyelmében. Térjetek hát meg és “Teremjetek megtéréshez illő gyümölcsöket!” 2. De miképen kezdjük el a megtérés munkáját? Gondolkozzunk bűneink iszonyatossága fölött! Aztán tekintsünk az irgalmas Istenre! Óh, micsoda bölcs tanácsot adott betegeinek a- sebész, aki, még mielőtt az érzéketlenitő szert feltalálták volna, e szavakkal kezdte meg a veszélyes műtétet: “Vess egy utolsó pillantást lassan ölő, gyilkos sebeidre, azután néz reám és le ne vedd rólam tekintetedet, mig nem végzek!” Igen. Ismerjük meg a lelket megölő, gyilkos sebet: undok bűneinket és azután elménkkel ragadjuk meg a mindenható Isten jóságát és ne bocsássuk el, mig nem gyógyít bennünket! Térjetek hát meg és: “Teremjetek megtéréshez illő gyümölcsöket!” És ha meg nem tértek, mi lesz akkor? Hallgassátok meg, hogy mit üzen az Ur az efézusi gyülekezetnek: “Térj meg, és az előbbeni cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz!” A meg nem térés terméketlenséget szül, a terméketlenség pedig könyörtelen elvetést. Vess egy tekintetet az ős e- fézusi gyülekezetre, melyet Apollós alapított, Pál apostol három évig szolgált és levelet irt hozzá! Vess egy tekintetet rá és lásd meg, miként omlott össze! Térjetek hát meg és: “Teremjetek megtéréshez illő gyümölcsöket!”
