Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1920-09-18 / 38. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. O CSALÁDI KÖR. Rovatvezető: Nt. Tóth Mihály Alphai ref. lelkész. Élőének: 158 dics. 1. 2. 3. v. Bibliai rész: V. Mózes 5:22-33. Utóének: 157 dics. 1-8. v. ELŐIMA. Dicsérjük és áldjuk szentséges nevedet teremtő Atyánk és gondviselő Istenünk/ Te vagy az, aki soha meg nem apadó gazdagságodból bőséggel juttatsz ne - künk, gyermekeidnek. Tőled jő alá minden jó adomány és tökéletes ajándék. Ha elgondoljuk,, hogy méltatlan létünkre mennyi jót vettünk tőled, menyei Atyánktól, csudálkozunk azon, hogy vigyázasz életünkre, holott mi legföljebb csak kegyelmes eltűrést érdemeltünk. Hálaadással borulunk le előtted, mert nem nézted gyarló voltunkat s adtál nekünk eledelt táplálkozásun­kra; adtál ép elmét egészséges testben és adtál örömö­ket, hogy megédesítsék ezek számunkra életünket. Mi­kép há’áljuk meg irántunk való nagy jóságodat?/ Hozzád közeledünk ez ólában, mert kegyelmet más­tól nem nyerhetünk. Tekintetünket reád vetjük, szivein­ket hozzád emeljük, mert a nálad lakozó kegyelem mély­ségeit nem lehet megmérni. Légy őrállónk életünk minden óráiban! Adjad, hogy a te segedelmeddel . munkáinkat . mindenkor jó véghez vihessük! Törekvéseinket áldd meg a te ingyen való kegyelmedből! ■ Tőled várjuk testi és lelki javainkat s “Nem bo csátunk el,Atyám,tégedet, mig meg nem áldasz bennün­ket, fiaidat. Dicsőítsd meg hát bennünk irgalmadat és mi magasztaljuk Felségedet/ Ámen! TANÍTÁS. 5 Mózes 5:29. Egy szegény, de rendkívül vallásos ember beszéli, hogy burgonyája egyik esztendőben nagyon silányan fizetett s mikor szorgalmasan szüretelte az apró bur­gonyákat, a Sátán megkísértette, mondván: “Nos, sze­gény ember, nem gondolod, hogy ez a szüret nagyon is szűk markú fizetés azért az oda adó szolgálatért, melyet menyei Atyáddal szemben tanúsítasz? Nézd ezeket az apró burgonyákat!” A szegény ember abba hagyta az ásást. Ránézett kisértőjére s felelt: “Hm! Már megint a Sátán! Beszél az én menyei Atyám ellen, kinek neve áldott legyen mindörökké! Mit beszélsz te, Sátán? Hi­szen amikor téged szolgáltalak még ilyen burgonyám, sőt se milyen burgonyám sem volt. Távozz tőlem!” És a szegény ember újra le hajolt. Ásott szorgalmasan és dicsőítette az ur nevét apró burgonyáiért.” Jól tette. így kellene cselekedni minden embernek! Pedig hányán vannak, akik csak akkor áldják Istenü­ket, ha áldásait tele marokkal szórja feléjük. Ezek fe­ledik, hogy minden áldás, csekély, avagy bő, onna' felülről jó s ezért hálával tartozunk menyei Atyánknak. Sőt az Ur nevét félnünk kell minden körülmények kö­zött. 1. Már csak azért is félnünk kell az Ur nevét, mert ez igen jó eszköz még a földi jólét megszerzésében is. Minden lépés, melyet teszünk, minden gondolat, mely elménkben megfogamzik, minden szó, mely ajkunkat el­hagyja a végből, hogy közéletünk valláserkölcsi életét magasabb fokra emeljük: dollárokkal szaporítja a köz­vagyont, emeli értékét az egyén fekvő birtokának és je­lentékeny erőt kölcsönöz a vállalkozási szellemnek; és viszont minden, amit teszünk, akár politikai, akár gaz­dasági térem, olyan célzattal, mely a köz valláserkölcsi életét lealacsonyitja: a szilárd anyagi viszonyok alatt vágja a fát. Az ilyen erkölcs bomlasztó tevékenység megingatja a bizalmat úgy az emberekben, mint az in­tézményekben ; mig a mély és tiszta vallásos életre való törekvés a rendíthetetlen bizalomnak kutforrása. Egy jó hírnek örvendő ügyvéd beszéli, hogy éppen akkor tért meg és fogadta el Krisztust megváltójának, amikor ügyvédi gyakorlatát megkezdte. Volt egy gaz­dag, de nagyon kevés erkölcsi értékkel biró barátja, aki jó akaratulag figyelmeztette, mondván: “Miért teszesz te ilyen meggondolatlan bolondságot? Hiszen szépnek ígérkező jövödet teszed ezzel egy csapásra tönkre! Ha minden áron keresztyén és vallásos akarsz lenni, hát légy, de jobb, ha hallgatsz és nem nagyon dicsekedsz vele, mert ezen a vidéken senki sem alkalmaz olyan ügyvedet, aki szem előtt tartja Krisztus tanításait.” Az ügyvéd azonban nem hallgatott, sőt tüntetett ke­resztyén voltával és virágzó gyakorlatra tett szert. Gazdag tanácsadója azonban minden jogi munkát egy a közelben lakó istentagadó ügyvéddel végeztetett min­daddig, mig halálosan meg nem betegedett és végren­deletet akart tenni. Ekkor hivatta vallásos barátját, mert úgymond: “Ezt a munkát vallásos emberre aka­rom bízni, akiben nyugodt lelki ismerettel megbízhatok.’ 2 A keresztyén nemzetek, egyenes következése ké­pen annak, hogy keresztyének lettek, mérhetetlen jólét­re és hatalomra tettek szert. Minden társadalmi csoport­nak meg van a maga közös szellemi élete. És ez a cso­port szellemi életének minden megnyilvánulásában je­les vezetőkkel dicsekedhetik. Azonban ezek a vezetők, irányadók csak azért nagyok, mert ihletet találnak ter­mészetes környezetükben. A szellemi életnek legna­gyobb, és a maga nemében egyedül álló ihlete, melyet valaha ez a világ ismert: az úr Jézus Krisztus üzenete. Gyermekes tévedés volna, ha azt hinnők hogy a Jézus üzenete teljesen kimerül a teológiában. Kifejezésre jut ez az irodalomban, a művészetben, a zenében, a bölcsé­szeiben, a politikában, a gazdasági és társadalmi be­rendezkedésben. A legnagyobb nemzetek szívesen ma­HÁZI ISTENITISZTELET (FAMILY ALTAR). A JÓLÉT ÚTJA.

Next

/
Thumbnails
Contents