Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1920-09-18 / 38. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 3 Vőlegénynek, az legyen is hii Ő hozzá mind halálig! A ref. közvéleménynek jogában áll és kötelessége megkövetelni, hogy azok, akiket vezetői körében az Ur erre elválasztott és tehetségekkel megáldott, hogy mondom azok munkájukat valamint annak jutalmát itten találják meg! Ha már testben nem tehetjük is meg de lélekben vagyis Írásainkkal járjuk be Pál apostollal azokat a helyeket, ahol velünk együtt hivő lelkek örömmel tatálkoznak és társalognak velünk. A jelenlegi történelmi jelentőségű időkben különösen vigyáznunk kell rá, hogy szellemileg vagy lelkileg mivel tápláljuk magunkat, vagyis, hogy mit olvasunk! Az osztálygyiilölet korszakát éljük, melyben “az atyafiui szeretet meghidegedett sokakban.” Ilyen időkben egyes lázitó cikkeket közlő világi lapokat, melyek csak megmérgezhetik a lelkeket teljesen ki kellene küszöbölni házunkból. Távolról szépen hangozhatik egy a munkás népet pártoló czikk, de tapasztalatból tudom, hogy ha közelebbről meg ismerjük az irók életét, elmegy tőlük minden józanul gondolkodó embernek a kedve. Végetlen hiú, haszontalan, dolgozni nem szerető, szájhős s rendetlen elméjű emberek, kik korunk úgy nevezett munkás mozgalmán élősködni szeretnek. Istenről, ami jóságos mennyei Atyánkról sokkal tiszteletleneb- biil Írnak, mint egy emberről s a népből igyekeznek kiirtani az Istenfélelmet. Pénz, földi hatalom és könnyű, dologtalan elet az istenük s kegyetlenség és gyűlölet az evangyéliumunk. Csak megpróbált és jónak talált Írásokat olvassunk el, mert a gonoszlélektől szár mazók megmérgezik s veszedelembe viszik lelkünket. (Lehetetlen megállanom, mint e lap szerkesztőjének, hogy rövid de érdemleges megjegyzést ne tegyek a- zon megállapításokra, melyek Nt. Kovács János békevári ref. lelkész urnák, lapunk érdemes főmunkatársá- nal fennti czikkében foglaltatnak. Ezen megjegyzésem főként a czikknek azon részére vonatkozik, melyben a derék lelkipásztor a feletti csodálkozásának ad kifejezést, hogy amerikai magyar ref. lelkészikarunknak közel száz tagot számláló nagy seregéből és értelmes világi egyháztagjaink közzül is aránylag oly kevesen ragyogtatják pennájuk fényét és kamatoztatják szellemi talentumaikat a REFORMÁTUSOK LAPJÁNAK hasábjain, a hol e talentumokat tényleg kellene mindeneknek lelki épületére forgatniok. Ez a sajnálatos és visszatetsző jelenség sokaknak feltűnt úgy a lelkészek, mint a világiak között. A REFORMÁTUSOK LAPJÁT e tekintetben legkisebb vád vagy szemrehányás sem érheti. Lapunk szerkesztősége szívesen fogad és készséggel közöl bárhonnan és bárkitől jövő közleményt, czikket, vagy hirt, a melyben az építő erőnek csak szikráját meg tudjuk találni. Egyes lelkészek azonban úgy begubozzák magukat az ő odúikba, és úgy elszigetelik gyülekezeteiket a nyilvánosság és a testvéri közösség jótékony befolyása a- lól, —• mintha az a gyülekezet az ő kizárólagos tulajdonuk lenne és nem a Krisztus testéhez tartózó rész. Nem tesz semmi különbséget, hogy ki legyen az egyházi lapnak a szerkesztője. Lenne az bárki is, lenne az egy apostol, — akkor is akadnának feles számmal okvetetlenkedő egyének, kiknek csak akkor volna jó a lap, ha azf ők szerkesztenék. De meg talán nem is volnánk magyarok, ha akár még egyházi téren is megérteni tudnánk egymást. Nem de úgy van? Szerk) Önámitás. i i------------------------------------—-1 Az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja számára Irta: — Székely Sándor brownsvillei ref. lelkész. Alapige: I Kir. XVIII: 17. Te vagy-é az Izráel meghá- boritója? Zűrzavaros és bomlásnak indult korszakban élünk. A társadalmi rend pillérei és talpkövei inognak, a jog és jogtalanság fogalmai annyira elhalványodtak és eh szintelenedtek, hogy maholnap meg kell alkudnunk Pontius Pilátus eme felületes kérdésével: Micsoda az igazság? (Ján. XVIII. 38.). A hazugság lelke nem csak személyeket, hanem egész nemzeteket is megszállott anyi- ra, hogy szeretnénk igy kiáltani fel: Hol van manapság igazságosság, hol van béke és öröm?— Olyan javak-é ezek, amelyeket a civilizált világ eladott a pokol szemfényvesztő dolgaiért, amelyeket, ha egyszer elvesztek, csak szörnyű áldozatok árán lehet visszaszerezni ? Hogy an álljon meg egy keresztyén, az Isten gyermeke, e zii- zavarban anélkül, hogy elbuknék? ő megtanulta, hogy az élet összes eseményeit és történeteit szembeállítsa az isteni törvény követelményeivel és azokat összhangba hozza Istennek szent és igazságos akaratával. Egy keresztyénre nézve, aki ismeri a legfőbb Biró előtti felelősségét és aki lelkiismerete csalhatatlan hangjára, bensőjének jóra sugalmozó szavára ügyel, mondom, egy ilyen keresztyénre nézve mindennek csúcspontja e vég'- kérdés: Mit követel Isten tőlünk? Világosan és félreérthetetlenül jön Míkeás próféta szájából a válasz: Megjelentette néked, óh ember, mi légyen a jó, és mit kíván az Ur te tőled/ Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot és hogy alázatosan járj a te Isteneddel (Mik.VI:8). Minden beszéd, gondolkodás és cselekvés, ami nem egyezik ez isteni követelménnyel, a maga idejében Ítéletre kerül. A legnehezebb az a körülmény és az is marad, hogy az igaz, a kegyes együtt kénytelen szenvedni az istentelennel, a gonosszal, ha az Isten haragjának pohara egy népre vagy egy vidékre kitöltetik (v. ö. Jelen. XVI :1). Kit hibáztassunk a szerencsétlenségért? avagy mi nem voltunk-e vétkesek annak felidézésében? — igy kérdezi egyik a másiktól. Az emberek az okot rendszerint a körülményekben vagy olyan személyben keresik, akit a vád meg nem illet, a- kit kárhoztatni nem lehet. Ez a következménye az öncsalásnak, az önámitásnak, amely sok, sőt számtalan embert tönkre tesz. Meggyőző példát szolgáltat erre a- lapigénk e szavakban: Te vagy-é az Izráel meghabori- tója? Ezt kérdezte egykor Akháb király, midőn Illés próféta eléje lépett. Ha elolvassuk ama keveset, amit a biblia e királyról és az ő családjáról nyújt, akkor tökéletes képet alkothatunk a bűn fertőjébe merült ez emberről és uralkodóról. Csak egyet említhetünk meg mentségére, t. i. azt, hogy Akháb egy rossz atyának volt a fia. A környezet és a példa befolyása ugyanis kiszámíthatatlan az ember jellemfejlődésre nézve. Atyja, Omri, gonoszul cselekedék az Ur szemei előtt, és gonoszságé
