Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1920-09-18 / 38. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. leütésekkel kapcsolatban megjelenni szoktak. Mig a titkári és pénztárnoki jelentések gondos összeállitásban mutatják fel előttünk az Egyesület időnkénti haladásának, anyagi fejlődésének képét, — addig az elnöki felhívásoknak minden sora hitfelekezeti önérzetünk felébresztését, a felebarátaink javára irányzott szereteti együtt munkálkodás parancsoló kötelességét állítja szemeink elébe. Nyomatékosabban ébreszteni az alvókat, szebben belépésre biztatni és kérni a kívül állókat, — hatásosabban rajzolni az Egyesület által nyújtott jótéteményeket, áldásokat, mint a hogy azt teszi Egyesületünknek ez idő szerinti érdemes elnöke, — Kövér Sándor hittestvérünk az ő körleveleiben, és érdemes titkárunk Molnár István az ő titkári jelentéseiben, — alig lehet. Ezen igaz lelkesedéssel megirott felhívások nem is vesznek el nyomtalanul a semmiségben. Nagy részük van ezen körleveleknek abban, hogy Egyesületünk buzgó titkára hónapról hónapra újabb tagok belépését jelentheti az ő kimutatásában. A REFORMÁTUS EGYESÜLET-nek azonban még e nélkül is meg van a maga vonzó ereje ahoz felszívni magába azt a vallásosan érző elemet, mely szereti hitét, szereti faiát és átérzi a- zokat a megnemesitő kötelességeket, a melyeknek teljesítése felemelő és boldogító érzéssel jár minden igaz magvar református emberre nézve. A REFORMÁTUS EGYESÜLET ZÁSZLAJA ALATT OTT KELL LENNIE MINDEN JO REF. EGYÉNNEK! Lelkipásztorainknak, egyházaink elő járóinak, ref. jellegű egyleteink vezetőinek magyar református egyházi érdekeink előbb vitelének biztosítása szempontjából minden igyekezettel azon kell lenniök, hogy e jótékonysági intézmény áldásainak részeseivé tegyék azokat a hittest^é- reinket is, kik még az intézményt nem ismerik, vagy ez iránt érdeklődést nem tanúsítottak. A REFORMÁTUSOK LAPJA, mint az Egyesület hiratalos közlönye, — ebben a nemes munkában szívesen áll minden buzgó egyénnek segítségére! | Mit kell olvasni? j Az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja számára Irta: Kovács János békevári ref. lelkész. Kevés magyar ház van Canadában, ahol ma már ne olvasnának. Nyáron s nagyobb munka idején talán nem annyira, de téli időben ez bevett szokás. A magyar lapok természetesen néhány nappal elkésve hozzál: meg az angol lapokban itt frissen megjelenő híreket, de meg a farmer sem futhat mindjárt a postájára újságért s igy megesett pl. hogy mikor már régen -hire- hamva sem volt a muszka hadseregnek, az E. Államokbeli magyar lapok akkor hozták azt Varsó alól Canadá- hi\. Ha én hetekkel azelőtt azt mondtam, hogy az oroszok Varsóalatt vannak akkor csak iimmgettek, mert addig nem lehetnek ott az oroszok, mig az újságokban ban ber.ne nincs. Részemről meg kell vallanom, hogy nem nem sok jót találok ebben az újság olvasásban. Még nem akadt’an egyetlenegy magyarra, akiről tudom, hogy nagy újság olvasó, aki ebből az olvasásból jobb emberré vagy bármi tekintetben több emberré lett volna. Inkább ki lehetne mutatni annak káros hatását a lélekre és közerkölcsökre, legalább is több esetben. Jól ismerek egy (angol) nőt, aki világi lapot csak ritka esetben vesz fel s akkor is csak valami nevezetes fordulat vagy eseménybővebb megtudása végett. Az angol presbyterian egyházi lap ugyanis rendesen hozza a főbb politikai események rövid s keresztyén szellemű ismertetését. A vallásos lelkületű angol embernek ezen kívül nincs szüksége egyébbre. Részemről jónak látnám, ha ami magyar Református lapunk szintén vezetne egy teljesen pártatlan s csak az igazságon alapuló politikai rovatot avégre, hogy ref. olvasóink ne lennének ebben a tekintetben a világi lapokhoz utalva. (Szívesen meg tennénk, de ez idő szerint ez több ok miatt megvalosithatlan. Később ez is meg lesz! Szerk.) így is azt tapasztalom, hogy minél kevesebbet nyúlunk a világi lapokhoz, annál bölcsebben cselekeszünk. Semmi szükségünk nincs nekünk pl. annak a tömérdek gyilkosságnak a megtudására, amit azokból napról— napra olvasunk. Az újság olvasás kivált nyugalomba vonult farmer csaladoknál rendes, mindennapi dolog s igy érthetően nagyban befolyásolja is az a család olvasó tagjainak életét s gondolkodását. Könnyen azt a színvonalat igyekeznek ők is elérni, amit olvasásuk számukra képvisel Ebbe pedig nyugodt lélekkel nem lehetne bele egyezni. Az is baj, ha nem olvasunk, de az is az, ha nem olyan irányban halad olvasásunk, amilyen irányban az javunkat munkálja. (Föltétlenül igaz! Szerk.) Véleményem, személyes tapasztalatom szerint a- merikai körülményeink között legcélszerűbb dolog majdnem tisztán csak egyházi lapra szorítani olvasásunkat. Ez utóbbi esetben természetesen egy egyházilap uj és nagyobb feladatok előtt áll. Részemről pl. igen ritka esetben írnék egy prédikációt egyházi lapba s azt hiszem olvasóim közzül sokan egyet értenek velem ebben. Egy újságban, mégha egyházi lap is- az mindenki azt keresi, amit maga a név is, mond t. i. újságot vagyis a való, a mai élet dolgait. Az Íróknak s legfőbb képpen a szerkesztőnek mindenben azt kell szem előtt tartani, hogy ezt a való és mai életet minél közelebb vigye az ö- rök és tökéletes élet eszmény képéhez. Egy keresztyén lapnak minden képpen a legvonzóbbnak és legszebb tartalommal ellátottnak kellene lenni. Csak azért, mert úgy nevezett vaüásos szellemben Írunk meg valam it még egyáltalában nem szükséges “száraz” — oknak lennünk. (írói s nem Temperance értelemben!) (Egyház és lelkész nélkül helyeken elszórtan élő hittestvéreink lelki táplálására szükséges olykor egyházi beszédeket is hoznunk. A házi ist. tisztelet rovatot olvasóink nagyon szeretik. Szerk. Azt sem tudom megérteni, hogy sok jeles lelkészünk vagy világi férfiaink is miért vonják meg magukat attól, hogy a ref. köznek újságoljanak. (Bizony azt mi sem értjük! E miatt jogos a panasz több gyülekezetből. Szerk) Még megtörténik az is, hogy közismert papi alakok legérdekesebb dolgozatait egyik vagy másik világi lapban s nem pedig, ahol annak a helye voln»» egy egyházi lapban találom meg/ Aki menyasszonya a
