Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1920-09-11 / 37. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 5 Vannak, akik azt mondják: az állami és társadalmi élet­ben nem lehet Krisztus elvei szerint berendezkedni. De mi állitjuk, hogy Krisztus nem lehetetlen dolgokra hi­vott el bennünket. Amit tanítványainak parancsolt, az mind lehetséges. Ez a mi dicső hivatásunk: odaírni Krisztus nevét az egész világ fölé, megszólaltatni sza­vát a világ lármája, viszálykodása, pártoskodása fölött, lerakni az Ö elveit az új világrend alapjai alá. Mi azért, akikre ezek a feladatok várnak, újítsuk meg hűséges- künket, hogy odaszenteljük magunkat őneki. A tegnap esti látvány a (Kálvin-téri templomban) mélyen megra­gadott bennünket. Amint végignéztem a gyülekezeten, hálát adtam Istennek és megteltem bizalommal. Azzal a meggyőződéssel megyek vissza, hogy a magyar prot. keresztyénségben van erő. önök meghódítottak minket, önökéi vagyunk!” Kitörő taps fogadta a lelkes beszédet, amely után Atkinson főtitkár állott fel. Azzal kezdte, hogy nem régen a hires Lanim Károly lakásán járt. Egyszer meg­kérdezték a művésztől. — Ki lakik ott szemben? — Egy ember, akit gyűlölök. — Miért ? Mit tud róla ? Miért gyűlöli ? — Semmiü nem tudok. Ha ismerném, nem gyűlölném. Nehéz volna olyan országot gyűlölni, amelynek fiai közül egyet se ismerünk. Meg kell ismerkednünk egy­mással, ez a legfontosabb feladat. Kölcsönös bizalom­nak, szeretetnek kell bennünk ébredni. “Kedves Erdélyünk.” Morehead professzor volt a harmadik szónok. “Már harmadszor vagyok itt, s már egészen itthon kezdem magam érezni. Körülbelül egy évvel ezelőtt, mikor mint az amerikai luth. szövetség kontinentális bizottságának elnöke jártam itt, átvettem egy prot. felekezetközi magyar képviselet jelentését, amelyet eljuttattam ren­deltetési helyére. Nagy része van ennek abban, hogy most itt vagyunk. Nem csupán szenvedéseikben érzünk önökkel együtt, hanem az iránt is érdeklődünk, hogy Isten mire használhatná föl a magyar protestánsokat Délkelet-Európában. Egyszer Bukarestből jövet utaz­tam kedves Erdélyükben, lelkemben e föld nagyszerű történelmi emlékeivel vallásszabadságról, dicsőségről... A régi román királyságban csak keleti építészet és “kul­túra” nyomait láttam. A keleti egyház — ezt mondották nekem — elvesztette hatalmát, erejét, befolyását a val­lási téren nemcsak Oroszországban, de Romániában is. Erdélyben egészen más világot láttam: gót építkezést, nyugati kultúrát; Anglia és Amerika szelleme lengett körül. S ekkor megjelent szemeim előtt egy álomkép: nem lehetne-e bázissá Magyarország és Erdély a tiszta protestáns keresztyénség számára, hogy ismét kelet felé kiterjeszkedhessen? Vajha Isten adna olyan hűséget, bizalmat, erőt, hogy ezt a nagy missziót képesek le - gyünk végrehajtani!” “Magyarország kormányzója és Horthy Miklósné tisztelettel meghívják jul. 23. d. u. 5 órára teára a gödöllői királyi kastélyba.” Ezt a meg­hívót kapták amerikai vendégeink s kaptuk mi magyar­ok is valami 25—30-an, névszerint gróf Teleky Pál mi­niszterelnök és felesége, Gróf Béthlen István, Gróf Ap- ponyi Albert, nagyatádi Szabó István, dr. Darányi Ig­nác, a négy református és Raffay, Kapy evang. püspö­kök, Gróf. Degenfeld József, Gróf. Bánffy Miklós, dr. Boér Elek, dr. Kováts J. István, dr. Benedek Sándor, stb. Külön villanyos termes kocsik vittek ki bennünket 4 órakor Gödöllőre. A kastély hatalmas fogadótermében történt bemutatás után kisétáltunk a gyönyörű parkba, amelynek fái alatt voltak a terített asztalok. Hat óra után átvonult a társaság a református templomba, amely ekkorra már zsúfolva volt. Mikor Horthy kormányzó úr őfőméltósága, — aki­nek számára bordó bársonnyal külön pad volt leteritve, — megérkezett kíséretével, megkezdődött az istentisz­telet. Nagyszerű látvány volt: egy kis falusi templom­ban együtt a legnagyobb és a legkisebb ember, állam­férfiak, egyházfők és egyszerű iparosok, földművesek. Ének és ifj. dr. Szabó A. imája s a szeretet himnuszá­nak (I. Kor. 13.) felolvasára után énekkar következett, -— a sírva kérő erdélyi ének “Szűkölködünk nagy mér­tékben...” Az ünnepi beszédet James J. Good philadel­phiai lelkész-professzor mondotta. “Üdvözletét hozok testvéregyházaktól, melyek 25 millió úrvacsorázó tagot számlálnak. E 25 millió ameri­kai s a közöttük élő kivándorolt magyarság nevében kö­szöntőm e gyülekezetét, amelynek élén egyik régi bará­tom fia áll. Eszembe jutnak e nép nagyjai, Bethlen, Rá- kóczy, Lorántffy alakjai. Eszembe jutnak a hithősök, akiket Pozsonytól Nápolyig hurcoltak s ott gályákra ad­tak el. Eszembe jut a magyar egyháznak ujjáéledési kora. Mélyen megragadják lelkemet énekeitek, amelyek ben visszhangzik a múlt szenvedése, de az a hit is, amely a múltban olyan diadalmas volt. Ismerve hiteteket a múltban, eljöttem, hogy meglássam azt a jelenben Is. Eljöttem, hogy lássam, van-e olyan erős, mint atyáitoké volt, vagy pedig méltatlan utódai vagytok dicső elődök­nek? Küldöttségünk lelkét mélyen megragadta tegnap este a régi hit fellobogása. Mi bízunk hazátok jövőjé­ben, mert hisztek Istenben. Itt van velünk ennek az or­szágnak kormányzója is. Boldog az a nép, amelynek kor­mányzói példát mutatnak a népnek Isten imádásában, és boldog az a kormányzó, aki Istenfélő népre tekinthet. Isten igéjéből, a Zsoltárok könyvéből idézek egy mon­dást, amely az egész háború alatt ott csengett a fülem­ben: A Te országod, óh Isten, örökké való ország. Isten egyháza sok válságon ment már át, bizonyosan túl éli ELADÓ FÖLDEK DERMODY és DERMODY Kennedy, Sask, Canada. 25000 aker préri föld akerenként 8—20 dol­lárért. Nagyszerű búzatermelésre és jószágtenyész­tésre. Vasút van közelben! Kitűnő talaj! Készpénzfizetés $1.25 akerenként felfelé. Többi 9 év alatt 7%-re. Békevár legnagyobb magyar kolónia környé­kén. írhat magyarul KENNEDY, SASK. POLKE FERENC ES FIA BALZSAMOZOK tS TEMETÉSRENJIEZOh 773 State St BRIDGEPORT, CONN Fiók-iroda: 409 Haicocfc Avens< Női segédle* Telephone Connection.

Next

/
Thumbnails
Contents