Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1920-09-11 / 37. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. A FEDERAL COUNCIL KÜLDÖTTSÉGE MAGYARORSZÁGON. (Folytatás a múlt heti számból) A REFORMÁTUSOK LAP JÁNAK ez év Jun. 19 és 26-iki sz. ban részletes keirást adtunk annak a nagybizottságnak összeállításáról és munka Programm járói, a mely bizottságot a Federal Council of the Prot. Church czimü amerikai nagy egyházi testület küldött ki Magyarországba az ottani egyházi viszonyok tanulmányozása és a helyzet megvizsgálása végett. Ezen bizottságnak egyetlen magyar tagja Nt. Har- sányi László newyorki-harlemi ref. lelkész, ki a dolog természete szerint referen s is úgy a bizottságnál magánál, mint majdan a Féderal Council és a Prezsb. egyház zsinatja előtt a magyar vonatkozású ügyeknél. A bizottság fogadtatásáról és az általa végzett vizsgálatokról az EGYHÁZI ÉRTESÍTŐ nyomán folytatólagosan a következőket jelenthetjüki. Dr. Moorhead beszéde a Kálvintéri református nagy templomban: Magyarország jövője. “Nem először vagyok Magyarországban. Eljöttünk, hogy megismerjük bajaikat. Szivünket meghatották az üdvözlő szavak s a szenvedések, amelyekről most hallottunk. De talán még mélyebben hat ránk ez a hatalmas gyülekezet a jelenlétével. Hálát adunk Istennek, hogy a háború rettenetes árja után és a társadalmi for radalmak dacára is Isten népe hű maradt hitéhez. Magyarország jövője, Amerika és Európa jövője és az egész emberiség jövője azon fordul meg: hívek mara- dunk-é Istenhez és Jézus Krisztus evangéliumához! Isten legnagyobb ajándéka a keresztyénség, amely nemzet feletti dolog. Ez a mi bizottságunk boldog büszkeséggel van tele, hogy bár formailag még mi sem kötöttünk békét, a testvéri együttérzés kezét nyújthatjuk. Nincs az az emberi hatalom, vagy nemzeti gyülölség, nincsen ■olyan pokoli erő, amely a szentek közösségét letörhetné! E fenséges elvnek, a Krisztusban hívők egységének alap ján jöttünk ide, hogy biztosítsuk önöket, hogy szivünk, imánk velük van. Ide most ért a Federal Council bizottsága, de Erdélybe már régen. Itt van kezemben Nagy Károly erdélyi püspök levele, amelyben köszöni a 10.000 dollárt, amit vittünk nekik. Hallottuk, hogy Erdély sokkal nyomorúságosabb helyzetben van, odanyujtottunk hát először segítő kezet. Ismétlem, Magyarország és az egész emberiség jövője attól függ, hogy milyen hívek leszünk a mi Urunkhoz és az ö igazságaihoz. Tizenegy más európai országot is meglátogattam, ezekben szintén árvákat, özvegyeket, romokat, letört egyházakat találtam. Nem állanak egyedül. Imádkozzanak hát egymásért , hogy idejöhessen Isten országa.” A következő szónok Atkinson, az egyházi békeszövetség főtitkára volt. “Vajha olyankor jöhettem volna, mikor több öröm volt az önök hazájában is, mint ma. Most mindenütt szomorúság, lehangoltsg, zűrzavar. Kormányok csődöt mondottak, a tudomány, a gazdasági rendszerek, a kultúra csődöt mondott és csaknem kimúlt a harctéren; de a legszomorúbb, hogy a hagy válságban a keresztyén egyházak is csődöt mondottak. Kormányok nem sokat segíthetnek rajtunk. Azokhoz a lelki, szellemi hatalmakhoz kell fordulnunk, amelyek még megtalálhatók minden nemzet kebelében. Elvégre nem is olyan nagy ez a világ, nincs olyan nagy távolság Washington és London és Budapest s a többi nagyvárosok között; ezért ha az egyházak el akarják érni czéljukat és sikerrel akar ják végezni az egyéni életek formálását, tisztább életre nevelését: világszerte kezet kell fogniok. Az egyházak nem ragadhatják meg a kormányok kezét, de világ szerte olyan szellemet teremthetnek s terjeszthetnek, mely megérezteti, hogy mi mindnyájan testvérek vagyunk. Ha egyszer ennek az országnak és az én hazámnak keresztyénéi összefognak és azt mondják, hogy mi testvérek vagyunk, akkor nem lesz többé igazságtalan, pusztító és romboló háború:” Egy szép, bánatos dallamú edélyi szóló ének hangzott fel erre Palló Imre operaháztag ajkain, utána meg a gályarabok éneke. Megilletődötten hallgattuk vendégeinkkel együtt. Végül, miután Harsányi newyorki lelkész tolmácsolta gyülekezete üdvözletét s Raffay püspök kérte Isten áldását a könnyekig megilletődött közönségre s az összetört, világtapodottjává tett szegény magyar népre, ünnepélyesen felhangzott a Himnusz, utána a Szózat. Alig akart mozdulni a hatalmas gyülekezet. Kinn, a templomajtó előtt a lelkesen éljenző nagy tömegen át alig tudtak vendégeink a négy autóhoz jutni, amelyeken a Margitszigetre vittük őket, hogy jó magyaros vacsorával megvendégeljük. Miután az amerikai és a magyar himnuszt állva meghallgattuk, s egyik vendégünk imádkozott, asztalhoz ült a társaság, amelyben az amerikaiakon kívül ott volt a négy református püspök, továbbá Raffay evang. és Fűnek methodista püspök, gróf Degenfeld J., gróf Bethlen István, gróf Bánffy Miklós, Darányi L, Zsigmondy J., Boér E., Sebes Dénes, Benedek S., Józan M. és mások. így telt el az első flap, amelyen a legmélyebb hatást vendégeinkre a Kálvin-téri istentisztelet tette, amit töhbször emlegettek itt létük alatt. A bizottság, mint értesülünk, — 50 ezer dollár adományt vitt magával a magyarországi egyet, refegyház megsegítésének szent czéljaira. Budapesten és Gödöllőn az amerikaiakkal. Erdélybe Öten utaztak le kedden az amerikai prot. delegáció tagjai közül, dr. Lorenz, Atkinson a feleségével, továbbá Harsányi és Krisik lelkészek. A többiek még szombaton visszatértek Bécsibe, hogy onnét mielőbb Sveicbe jussanak az augusztusi konferenciákra. Új világrend alapjai. Pénteken reggel a Lorántffy-kórházat mutattuk meg a delegátusok feleségeinek, akik bucsúzáskor adományt adtak a diakonisszák ruházatára. A bizottságot délelőtti tárgyalásai után a Deák-téri iskola dísztermében fogadta Raffay püspök és Zsigmondy felügyelő előkelő közönség jelenlétében. Dr. Brown, a bizottság elnöke meghatva köszönte meg a fogadtatást. Megnyugtatott bennünket arról, hogy a külügyminisztertől kapott tájékoztató iratokat át fogják tanulmányozni, hogy fölemelt szavuk a Nyugat közvéleményében visszhangra fog találni. “Bármit tesznek — úgymond — vagy nem tesznek a kormányok, bármeddig húzzák is el a tárgyalásokat, a világ keresztyénéinek már most össze kell fogni a világ újjáépítésére. És nincsen más alap, melyre építeni lehet egy új világrendet, mint a Krisztus evangéliuma.
