Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1920-09-11 / 37. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

II.

Életünk idejében vetnünk kell az utolsó Ítélet napjára, s az egész föld arra való, hogy vessünk az örökkévalóság számára. Itt vetünk, ott aratunk; a vetéstől kissé meszszebb esik az aratás, a földi tavasztól hosszabb idő telik el az örök őszig, de a lelki élet terén igaz az, hogy amit vet az ember, azt aratandja is. Ez egyszerű lelki törvény, s olyan igaz, mint maga az Isten. Aki biint vet, átkot arat; aki igazságosságot vet, örömöt arat. A lélek mezején se lehet konkoly plántálása után búzát aratni, viszont szőlő ültetése után nem lehet tövist szedni. Néha-néha már itt e földön saját szemeink kel láthatjuk az aratást: egy rágalmazó szégyenben marad, egy tolvaj fogházba jut, a becstelen anyagilag tönkre megy, a gyönyör rabszolgája testileg és lelkileg nyomorult les/. Másfelől, az igazságos jutalmat talál, a hűség nyilvánvalóvá lessz, az igazságot felismerik, a becsületességet magasztalják. Ha a jutalmazás ily szem melláthatólag előttünk áll, aßkor hiszünk is abban. Ám Isten büntetése nem mindig követi nyomon a biint, nem mindig éri utói a dörgő villám az istenkáromlót és a szerencsétlenség az istentelent. Már Aszáf gondolkodott, töprengett annak megértésén, hogy a gonoszok mért virágzanak, mint a pálmafa és, az igazak miért szegények és lankadtak, s nem értette ezt meg, mígnem be- méne az Isten szent helyébe és megérté azoknak sorsát (v. ö. Zsolt. 73:16, 17; 42:13; 32:41. Igen, K. H. az utolsó ítélet elérkezik s az aratás nem maradhat el. Bár az aratási mező láthatatlan és földfeletti, magaviseltünkkel mindnyájan amaz Ítélet számára érünk meg. Kételkedni lehetne Istenben, ha nem számíthatnánk Ítéletre, amikor is a jók jutalomban, a gonoszok büntetésben részesülnek. Amit vet az ember, azt fogja, azt kell aratnia, ha nem itt, hát a másvilágon.

Mindenek előtt te vedd ezt fontolóra, ifjú barátom! A fiatalkor különösképpen az a vetési időszak, amikor, a jó magvakat tele marok szórja a fogékony szívbe. Akartok-e szeretetet Istenetek és Atyátok, hűséget Id- vezitőtök iránt, továbbá akartok-e testvérzeretetet és jó cselekedeteket, igazságot és szentséget, igazságosságot és becsületességet elvetni életetek földjébe? Az örök kévalóság mérhetetlen messzire fekszik — mondja a rideg, hitetlen és kételkedő világ, — még senki se tért onnan vissza és nem is regélt nekünk az ottani állapotokról. Hol van az örök kárhozat pokla, hol az örök élet mennyországa? Ilyen kérdéseket intéznek az emberekhez, hogy őket ellévelyitsék. Az öröm — és gyönyörteli életre mutatnak rá, mondván: Ezt élvezd, ki tudja, van- e örökkévalóság! ? — A kétely kérdése ne ij esszen meg, s a könnyelműség csábítása ne ejtsen meg. Természetesen, az örökkévalóság felfoghatatlan az értelem előtt, s földi elme nem fejti meg az utolsó Ítélet titkát, De felfoghatatlan az is, amit látunk, mert az emberi szem nem képes áthatolni a természet csudálatos életén. Nézzétek a földbe vetett magot; elrothad és ez állapotából uj növény sarjad ki s ebből az érett kalász bontakozik ki. Nézzétek a venyige rügyeit, amelyekből levelek, virágok, gyümölcsök fejlenek. Ki tudja ezt felfogni? Senki! E bölcsesség egyedül Isten sajátja; csuda minden, még pedig úgy a természetben, mint szellemi téren. S ha Krisztus a gabonamagot és a bort egy sákramentom- ban köti össze, ha a föld aratásából az örökkévalóság magvát létesíti, ha az apostol etekintetben igy nyilatkozik : valahányszor eszitek e kenyeret és isszátok e po3

hárt, az Urnák halálát hirdessétek, amig eljövend (I. Kor. 11:26) __ gabonamag és a szőlőtőke növekedésénél nem felfoghatatlanabb az úrvacsora, s Jézus halála és második eljövetele, azonban a szeretet és könyörtilet hatalma révén mélységesebb és csudálatosabb. — Jézus egykor eljön és Ítéletet tart, Amit vet az ember, az1 aratandja is. Ezt megelőzőleg ezt olvassuk: Ne tévelyeg- jetek, Isten nem csúfoltatik meg; utána meg ez áll: aki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet. Isten sok millióra rugó fiainak cselekedetében csak kétféle vetés van: testi és lelki. Akár háború és .győzelmet vet a büsz ke Napoleon, hogy dicsőséget arasson, akár saját csa- latkozhatatlanságát vesse el Krisztusnak úgynevezett helytartója, hogy hatalmat arasson, mindketten a testnek vetnek. A büszke és hiú, a szégyenérzet nélküli ké- jenc, az erény nélküli kapzsi, a tudományában elbizakodott és attól mámoros tudós: ézek mindnyájan a testnek vetnek és veszedelmet aratnak. Ilyen vetési időt fog lal magába a mi korunk: szelet vet és vihart arat (v. ö. Hózs. 8:7), hitetlenséget plántál és istentelenséget arat; ápolja a fényűzést és bukást arat, a feslettség szántóföldjét miveli és az erkölcsi rothadás gonosz gyümölcsét aratja. Napjainkban sokan úgy érzik, hogy többé, nincsen igaz áldás a mi munkánkon. S tényleg, úgy is van. Mert az áldás azt jelenti, hogy mindenünket Isten kezéből vesszük és mindenért neki adunk hálát. Azonban a jelenkor gyermekei mindent saját erejűknek s az isteni kegyelemnek semmit se tulajdonítanak. Vájjon a Mindenható meg akar-e bennünket fenyiteni ilyen elpártolás miatt? Vájjon azok a minket elborító és egyre ismétlődő árvizek uj bünbánatra akarnak-e minket indítani ? Az bizonyos, hogy a mi elszegényedett testvéreink nem vétkesebbek, mint mi vagyunk. Ám Isten mindnyájunk felé kiáltja, hogy ne saját kezeink müveit, hanem egyedül az Urat imádjuk. Ha megtérnénk és neki megadnék a köteles tiszteletet, akkor idvezülnénk. Ha népünk újra tudna hinni, akkor az erdőbe és mezőre, a műhelybe és bányába ismét visszatérne az isteni áldás is. A nagy és mindenható mennyei Király jó szándékkal van hozzánk. Onnan felülről nézi a veszedelmet és azt meg akarja gátolni, ő nem akarja a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen. Kénytelen büntetni a test rabszolgáit. Aki pedig vet a léleknek, a lélekből arat ö- rök életet. Nem gazdagság, nem földi boldogság, nem emberek előtti tisztesség van neki ígérve, hiszen ezek testi javak: hanem örök élet, jó s Krisztus által megtisztított lelkiismeret, itt alant boldogság a reményben, s ott fenn örök dicsőség. Lehet, hogy a lélek magvetői sok szomorúságot érnek meg, talán aggódni és könnyezni is fognak, de az egy bizonyos, hogy örvendezve látjuk őket viszont, amikor kévéiket az örökkévalóság aratási hálaadási ünnepélyén bemutatják. Ámen.

A KRISZTUS NEVÉBEN.

Nem volna Önnek valami csekély adománya az édes Hazában éhező, szenvedő, ruhátlan és nyomorgo árva magyar gyermekek részére?

A REFORMÁTUSOK LAPJÁNAK joszivü olvasói már idáig 693. 41 tét gyűjtöttek össze és küldtek haza a segítő szeretetnek ezen nemes czéljára JÁRULJON hozzá Ön is valamivel ezen jótékony czélhoz!

Küldje be adományát a REFORMÁTUSOK LAPJÁHOZ.