Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1920-09-11 / 37. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. Confirmandus növendékek csoportja a daytoni ref. egyházban. — Középen az egyház buzgó lelkipásztora, Nt, Kovács Endre ur. Tóth Juliánná, Mali Irma, Lőrincz Erzsébet, Farkas Erzsébet, Éles György, Barta Elemér, Antal János, Máté Jolán, Lakatos Jolán, Mács Irén, Demeter János, Kis Sándor, Pető Mária, Gáspár István, Erii Róza, Horváth István és Kovács Mária. Aratási urvacsoraosztáskor. Az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja számára Irta: — Székely Sándor brownsvillei ref. lelkész. (Folytatás a múlt heti számból) I. Amit vet az ember, azt aratandja is. Ez kétségbevonhatatlan törvénye a természetnek: szemmel láthatod, kézzel megfoghatod, az ez évi aratás is bebizonyitot ta. Ha valaki búzát vet, szántóföldje nem terem rozsot; ha tövisét plántálsz, nem szedhetsz arról szőlőt. A búza mindenkor búzát hoz, a szőlőtőke szőlőt, a bogáncsmag búr jánt. Ez egyszerű törvénye a természetnek, oly bizonyos és igaz, mint Isten összes nagy töményei. Persze, a tudálékos emberi elme azt a felfedezést akarta tenni, hogy évezredek folyamán mindenből minden lehet, igy a növényből állat és a szúnyogból elefánt. S e tévútra vezetés a tudomány örve alatt történik, pedig csak ábránd az ilyen törekvés; s józan igazság csak oda tér vissza, hogy Isten mindent a maga mivoltában teremtett: Hajta tehát a föld gyenge füvet, maghozó füvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, amelynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó (I. Moz. 1:12). így mondja ezt a Szentirás, igy erősiti meg ezt minden gabonamező, minden rét és minden erdő. Az egész teremtettség visszatükrözteti a teremtő Atyát. Mert ami az Isten felől tudható, nyilván van ő bennök; mert az Isten megjelentette nékik; mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökkévaló hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik. óh, a természet igen tanulságos, ha annak szépségét lelki szemekkel tekintjük, s hangját az ész fülével hallgatjuk. A természet a vetésnél és aratásnál ' tanítómester a munkában. Ha a földműves idejében és szakszerűen megmunkálja szántóföldjét, ha kifogástalan magot vet a barázdákba és a gyomot szorgalmasan irtja: akkor jutalma nem ma radhat el. Lehet, hogy egyik évben kevesebbel kell beérnie, mint a másikban, de a termés, soha se hiányzik teljesen. A földművelés folytatása mellett nem lehet máról holnapra meggazdagodni, de nem lehet egy pillanat alatt elszegényedni, mint sok más — főleg íizleti-- foglalkozásnál. A szántóvető munkája türelmet és reménységet igényel; a vetéstől az aratásig, ősztől nyárig vagy tavasztól őszig kell várnia. így a természet a lélek iskolájává válik, s lépésről-lépésre a mennyei Atyára utal. Ha a gépek zakatolnak és a kerekek búgnak, akkor az észbeli tehetségére büszke ember, aki azt feltalálta, azt gondolhatja, hogy ő a világ mestere. De ha a magot a földbe szórjuk, akkor azt Isten gondjaira kell bíznunk? harmat és eső, napfény és meleg nélkül semmi, de semmi nem tenyészhetnék. Az ember alázatos szorgalma és Isten kibeszélhetetlen jósága — ezek láthatólag működnek közre minden aratásnál. A teremtett világ az apostolt a bűnökre és az Isten fiai dicsőségének szabadságára inti (v. ö. Róm. 8.21). így a természet nekünk is a láthatatlan dolgok kiábrázolásául szolgáljon; csak akkor tárul fel előtünk mély, isteni tartalma. A természet jelenségeinek magyarázó tanítómestere pedig a Jézus Krisztus. Látja, hogy a szántók a földet munkálják, tanítványai felé, ezt kiáltja: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára (Mát. 9:62). A magvető embert az igehirdetővel hasonlítja össze; némely szán tóföld hasonlít a mi szivünkhöz. Az ellenség konkolyt vet éjnek idején: a bűnösök ezek, akik a világ szántóföldjén az utolsó ítélet napjáig növekednek. Az aratás arra emlékezteti, hogy a hívők a mennyei csűrökbe ta- karittatnak be. Keresztelő János az ő kezébe adja a szórólapátot, hogy a szérűt megtisztítsa; s ő maga ecseteli a gazdag embert, aki csűrét, pajtáját tele rakta és lelkének ezt mondja; egyél, igyál, gyönyörködjél/ de a ke- vély kedélyhangulatba az Ur dörgő hangon ezt kiáltja: Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet te tőled/ (Luk. 12: 19, 20). Bolond! — mondja mintegy hallgatólagosan Pál apostol — amit vetsz, nem kél ki, ha csak el nem el nem hal, mint a földbe esett gabonamag. S a halálra nem gon doló és a feltámadásban nem hivő balgaságért megérdemelt büntetésből magasan kiemelkedik a feltámadott Krisztus alakja, kicsendül a győzedelmi ének: Elvettetik romlandó, feltámasztatik romolhatatlan; elvettetik gyalázatos, feltámasztatik dicsőséges; elvettetik erőte- len, feltámasztatik erős test (v. ö. I. Kor. 15:43). így minden vetés és aratás, minden munka és minden fejlődés az Isten országának képét nyújtja; a Mester, aki erre hiv fel: Tekintsétek meg a mezei liliomokat? Mát. 6:28, Luk. 12:27) s az apostol, aki ezt a természeti törvényt hirdeti: Amit vet az ember, azt ara tandja is, ők összekötik a természetet és a szellemet, a földet és a mennyet. így a földi jutalom törvénye a lelki jutalom törvényévé válik.
