Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1920-08-21 / 34. szám

amerikai magyar reformátusok lapja.

13

A Chinai Gyermekekről.

Ki ne hallott volna az óriási kinai birodalomról, a nagy kinai kőfalról, a kinai copfról! ? Ki ne tudná, hogy Kínából került hozzánk a selyemhernyó, hogy a kínaiaktól ismertük meg az iránytűt? — Érdekes birodalom, érdekes nép! Sok jót és sok rosszat lehetne elmondani róla. Úgy gondolom azonban, hogy titeket — kedves

gyermekek _ leginkább az érdekel, hogy milyenek a

kinai kis gyermekek, milyen sorsuk van, jobb-e, vagy rosszab-e, mint nektek? ítéljétek meg abból a néhány dologból, amit elmondok most néktek a kinai gyermekek ről.

Minden kis baba kedves. A kinai kis baba is. A mamája nagyon szereti a kis sárgabőrü teremtést, sokszor magához szorítja, csókolgatja, játszik vele, ringatja a bambuszbőlcsőben, dalol neki, mint nekünk az é - desanyánk, mikor még kicsinyek voltunk.

Mikor a kis baba egyhónapos, ünnep van a házban. Ne gondoljunk keresztelőre, mert a kínaiak pogányok és csak újabban terjed közöttük a keresztyén vallás nagyobb mértékben. Két fontos személy jön az ünnepre. Az egyik a borbély, a másik a nagymama. A borbély leborotválja a kicsike fejét; a nagymafna pedig hoz neki egy kis fejkötőt és egy pár cipőcskét. A fejkötőn aranyos hímzés van; a cipőcskén az ujjak fölött cicafejek vannak kivarrva, hogy a kis baba is olyan ügyesen tudjon járni az élet útjain, mint a macska a háztetőn. Azután egy vörös fonalat kötnek a jobb csuklójára, hogy jó legyen. Ekkor adnak nevet is a babának. A kis fiút elnevezik “Téli kutyának,” “Egyszáztiz”-nek, vagy “Kis leány”-nak. Úgy-e, milyen fura nevek!? A szülők azon törik a fejüket, hogy minél csúnyább nevet adjanak a fiúgyermekeknek. A kis leányoknak virágneveket adnak, nem egyszer “Vizitündér”-nek nevezik el őket, vagy ilyen neveket adnak nekik: “Aranytű,” “Drágakő,” “Rabszolgalány,” “Sirórivó,” “Minek vagy” stb. Mit szólnátok hozzá, ha igy szólítana az édesanyátok: “Télikutya jöjj ebédelni,” vagy: “Minekvagy, menj csak a boltba!” .

Az tény, hogy a kínaiak nem azért adnak csúnya nevet a gyermekeknek, mintha nem tudnák, hogy az milyen furcsa, de meg vannak győződve, hogy ez igy jó, hasznos és szükséges. Ugyan miért lenne ez szükséges? Nagyon komoly okból. A kínaiaknak a vallása olyan, hogy tele van babonával, rettegéssel és mindenféle képtelenséggel, úgy, mint minden pogányvallás.

A kínaiak például azt hiszik, hogy minden embernek három lelke van. Ha meghal valaki, az egyik lelke a sírba megy, a másik a másvilágba, a harmadik pedig egy fából készített keskeny, hosszúkás táblácskába, amit az ősök táblájának neveznek. Erre a táblácskára ráírják a megholt nevét, hazaviszik, a legszebb szobában odateszik a többi közé s azt hiszik, hogy ott lakozik annak a megholtnak a lelke. Azt hiszik azután, hogy a léleknek mindazokra a dolgokra szüksége van a másvilágon is, amire szüksége volt e földi életben. Szüksége van például pénzre, vagy lóra. Elővesznek hát egy darab papirost, vágnak belőle pénzalakú meg lóalakú darabokat, azokat elégetik s meg vannak győződve, hogy a léleknek van most már pénze, meg lova. Ételt is szoktak égetni a lelkek számára. Az a különös azután a dolog, ban, hogy ilyen táblácskákat készíteni, pénzt és egyebet égetni a lélek számára csak férfiaknak szabad. Ha nincs a családban fiúgyermek, a szülők szomorúan gondolnak a halálra, mert nem lesz majd senki, aki lelkűknek hajlékot, pénzt s ételt adjon, úgy kell majd bujdosniok ét- len-szomjan. Ez az oka annak, hogy nem szeretik a leánygyermeket és elnevezik őt “Minek-vagy”-nak.

Mivel szerintük sok olyan kóbor lélek van, akinek nincs senkije s aki az embereknek sok bajt és betegséget okoz, a kínaiak úgy védekeznek ellenük, hogy részben el akarják ijeszteni a rossz szellemeket, részben pedig megcsalják őket. A kapu fölé, az ereszek alá mindenféle bálványképeket festenek s a kis fiúkat is azért nevezik el kutyának és más harapós állatnak, hogy a rossz szellemek ijedjenek meg. A gonosz szellemek a leánykákat nem szeretik s nem is bántják annyira, mint a kis fiúkat; ezért sok kis fiút “Kisleány”-nak hívnak a szülei, hogy a gonosz lélek azt gondolja, hogy valóban leány és igy ne bántsa. — (Folyt, következik).