Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1920-08-21 / 34. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. désre, hogy őt vétkek és bűnök s az ezeket nyomon követő ínségek terhelik, valamint ez eszközölte nála Isten irgalmát is. S rávezet saját cselekedetünk szemléletével arra az igazságra, hogy nem olyanok vagyunk, mint amilyenek tartoznánk lenni, s mélyen meggyőzi szivünket a bűnről és annak forrásáról, saját szivünk romlottságáról és elpusztulásunkról, ha Isten ki nem nyújtja mentő kezét. Az olyan ember, aki csak felületes tudással bir arról, hogy az ő magaviseleté fonák és visszás, az legjobb eset ben emez elhatározás ismételgetésében keresi üdvét: másként kell már ezután forgolódnom tisztemben! Az örök gyötrelem helyére vezet# ut ilyen jó szándékokkal van kikövezve, óh, sok ember már a következő pillanatban bele zuhanhat a kárhozatba. Nagy a számuk azoknak, akik ilyen meggondolatlanul zarándokolnak az életben, hogy aztán az örökkévalóság honában szörnyű felébredés legyen osztályrészük. Ámbár — magunkat se véve ki — minden ember természettől fogva nem csak kárhozatra méltó, hanem elitéit bűnös, mégis csekély azoknak a száma, akik eljutnak amaz ismeretre, hogy Isten könyörül rajtuk az Ur Jézus Krisztusban. Nagy, végtelen nagy Isten irgalma. Miképpen egynek bűnesete által minden emberre elhatott a kárhozat: azonképpen egynek igazsága által minden emberre elhatott az életnek megigazulása. (Róm. 5:18.) Ez az az eszköz, amelyet a Szentlélek felhasznál és alkalmaz, hogy a bűnöst vétkeinek töredelmes bevallására bírja. Az a tudat, hogy a mennyei Atya Krisztusban és Krisztusért meg akar és meg fog bocsátant a szegény bűnösöknek, a bűn bevallás gondolatának önkénytelenül kifejezést ad. Ilyen bünbevallást találunk a templomban időző publikánus- nak emez öt szavában: Isten, légy irgalmas nékem bűnös nek/ (Luk. 18:13). A léleknek titkos rugója folytán von zotta az Idvezitő magához Zákeust. E férfiúban már előzőleg mutatkozhatott hajlandóság Jézushoz, ha egy fára mászott, ámbár gazdag ember volt. Már pedig azt tapasztalatból tudjuk, hogy a gazdagok legtöbbször büszkék és a külső méltóságot fentartani igyekeznek. Nem szégyelte. magát, ha a járókelők megmosolyogták és kicsufolták is cselekedetét, A lélek mennyei ösztöne nélkül nem vágyódott volna arra, hogy Krisztust láthassa. E történet kimenetele világosan mutatja, hogy az Isten az igazi istenfélelem magvát hintette az ő szivébe. Egyedül igy születik az a reménység, amely — habár remegve és csüggedve — Isten kegyelmébe kapaszkodik, amely a töredelmes bűnösöknek megbocsát. Zákeus egész cselekedete bűneinek bevallása volt, s Isten meghallgatta őt. Ilyen bünbevallásokra következik az idvesség. A vámszedő megigazulva tér haza. Az Idvezitő ezt kiáltja Zákeus felé: Hamar szállj alá, ma lett idvessége a te házadnak/ Dávid, a kegyes zsoltáriró igy zeng: Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett. Boldog ember az, akinek az Ur bűnt nem tulajdonit, és lelkében csalárdság ninosen. Mig elhallgatám, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt. Mig éjjel — nappal rám nehezedék kezed, életerőm ellankadt, min tégy a nyár hevében. Vétkemet bevallám néked, bűnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Urnák — és te elvetted rólam bűneimnek terhét. Azért hozzád fohászkodjék minden kegyes, alkalmas időben. Bár a nagy vizek áradnának, nem juthatnak azok el ő hozzá. Te vagy oltalmam, te mentesz meg veszedelemtől: végy körül engem a szabadulás örömével/ (Zsolt. 32:7). Hát te hányadán vagy? Jegyezd meg jól: Egyedül Isten vezethet bennünket önismeretre, s csak Krisztus segedelmével alázhatja meg magát, a biinös vétkei bevallására és az ő érdeméért esedezhetik azoknak kegyelmes megbocsátásáért. Azért hát Könyörögjünk az Istennek, Szentlelkének, Bocsássa ki magas mennyből fénylő világát. Végye el mi szivünknek minden homályát, Hogy érthessük Istenünknek Mindenben akaratát. SZÉKELY SÁNDOR. A temperence kérdés. Az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja számára Irta: Kovács János békevári ref. lelkész. A“Kanadai Magyar Farmer” című canadai újság egyik legutóbbi számában vezércikk alakjában egy igen fontos kérdéssel t. i. a temperance kérdéssel foglalkozik. Canada parlamentje ugyanis olyan törvényt hozott, a- melynek értelmében bármely provincia népszavazást kérhet a szeszes italnak saját területén belől való eltörlése vagy megtartása felett. Saskatchewan tartományban ez a népszavazás okt. 25-re van elrendelve. A “Kan. Magy. Farmer” erősen kathólikus szellemű megírással azt mondja, hogy a szeszes ital eltörlését az angol protestáns világ akarja s inti a magyaro- katf hogy szavazzanak az ital mellett. Minthogy fent nevezett lap a való tényállással ellenkezőleg nem “felekezeti” hanem “magyar” újságnak tartja magát s minthogy ennélfogva az ital kérdésben kifejtett álláspontját könnyen a magyar közfelfogás mérvadójának tekinthetik Canadában, azért kötelességemnek tartom a Ref. Lapjában kijelenteni hogy van Canadában igen sok magyar férfi és nő, akik a “Kan. Magy. Farmer” ebbeli nézetét egyáltalában nem osztják. A református illetve protestáns magyar álláspont Canadában legalább hivatalosan igenis határozattan szeszes ital ellenes. Az angol protestáns egyházakat csak dicséret illeti megazért hogy ezt a korszakalkotó társadalmi reformot teljes erejükből keresztül vinni igyekeznek, ők nem félnek attól, hogy igy esetleg elvesztik a nép kegyét, ők az emberiság közös érdekeit akarják inkább szolgálni, mint egyes emberek hibáinak legyezgetésével népszerűséget hajhászni. Most még homályban lehet talán sok magyar előtt az a határtalan jó, ami az ital nélküliségből származik, de idő múltával inkább azon fogunk csodálkozni hogy valaha másképpen gondolkoztunk. (Lapunk kiváló munkatársának, Nt. Kovács János békevári ref. lelkész Urnák felszólalását mindenkénen jogosnak, helyesnek és szüségesnek tartjuk. Csodálkozunk a felett, hogy a r. c. lelkész által szerkesztett canadai magyar újság miképen lehet a whisky árusok érdekeinek szószólója? Vájjon van é csak egyetlen egy érv is amellett, hogy a szeszes italok árusítása fenntartas- sék, mikor ezer erős érv szol ez ellen ? Vannak emberek úgy látszik, kik azt szeretnék, ha az egész világ korhely emberekből állana. Szerk.f
