Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1920-07-10 / 28. szám

6

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől és a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig balkeze felől állítja. És eljőnek majd az angyalok, és kiválasztják a gonoszokat az igazak közül. És a tüzes kemenczébe vetik őket ott lészen sirás és fogcsikora- gatás. És ezek elmennek majd az ö- rök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre. Én szeretteim, lásd, én adok ma élőtökbe áldást és átkot. Az áldást, ha engedelmeskedtek az Urnák, a ti Istenetek parancsolatinak,

az átkot pedig, ha nem engedelmeskedtek az Urnák, a ti Istenetek pa- i ancsolatainak. Válasz magadnak.

Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Ur az Isten, szolgáljatok néki, hogyha pedig rossznak látjátok azt, hogy szolgáljatok az Urnák: válasz- szatok magatoknak még má, a kit szolgáljatok; Mert nem tudjátok, hogy a kinek oda szánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái, a kinek engedelmeskedtek; vagy a bűnnek halálra, vagy az engedelmességnek i- gazságra? És mondom néktek, hogy mindaz, a ki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. De ha szivetek szerint engedelmeskedtek a tudomány azon alakjának, a melyre adattatok, valósággal szabadok lesztek. És most, minekutána felszabadultatok a bűn alól, szolgáivá lettek pedig az Istennek : megvan a gyümölcsötök a meg- szenteltetésre, a vége pedig örök é- let. Amen.

CSALÁDI KÖR.

Rovatvezető: Nt. Tóth Mihály Alphai ref. lelkész.

***************************

$ *

% HÁZI ISTENITISZTELET. |

| (FAMILY ALTAR). *

* *

ík

***************-X-*********^HŰSÉG NYILATKOZAT.

Ének: 90 dics. 1. 2. v.

Bibliai rész: Máté 10:16-33.

Előima.

Idvességünk fejedelme, Ur Jézus Krisztus! Neked szenteljük ez órát. Véled akarunk társalogni. A te igédből óhajtu»k táplálkozni. Meg akarunk téged ismerni, hogy a te erődből és bátorságodból merítsünk.

Farkasok között járunk s szét akarják tépni lelkünket. Lopok között élünk: el akarják rabolni hitünket. Adjad. Uram. hogy okosak legyünk, mint a kigyók és szelídek mint a galambok, hogy szólhassuk az igét? melyet tőled hallottunk még akkor is, ha az egész világ ellenünk szegülne és a te nevedért az üldöztetések keserű Kálváriáját kellene is megjárnunk.

Ruházz fel minket, Ur Isten, a te áldott lelked csu- dás erejével és bátorságával, hogy e gúnyolódó és csipkedő világ előtt vallást tehessünk a megfeszített Krisztusról, hogy vallás tételünkben megálljunk rendületlenül és meg- ne tántorodjunk még akkor sem, ha ellenségeid tábora, miként a vihartól felkorbácsolt tenger morajlo hulláma, támadna is ellenünk.

Uram/ Kész ami lelkünk a veled lakozásra. Jöjj, végy szivünkben szállást s a te áldott lelked által maradj velünk most és mind örökkön örökké. Ámen/

„ . , * * *

Tanítás.

Máté 10:32-33.

Mikor az első keresztyének fölött kitört az üldöztetések vihara, a hívők kis csoportja arra kérte Péter apostolt, hogy meneküljön Rómából. Férfias önérzete és Mestere iránt való hűsége tiltakozott a gyáva meg- futamodás ellen. De barátai kérve kérték, hogy hallgasson a jó tanácsra, mert mig az ő haláluk csak a nyáj csekély részének megsemmisülését jelentené, addig Péter halálával pásztorát veszítené az egész nyáj. Az érv erős és megdönthetetlennek látszott. Péter éjnek idején kiszökött a városból és menekült a biztos halál elől.

De alig hagyta el a várost, az Appiái úton egész várat- lanúl egy fehérbe öltözött alakkal találkozott fején tövis koronával, ki Péterhez igy szólt: “Quo vadis? domine?” “Hová mégysz, ember?” Péter a Krisztusnak— mert ő jelent meg néki — határozott hangon felelt: “Megyek Rómába, hogy helyetted megfeszittessem.” Avval megfordúlt és ment vissza: a halálba.

Péter nem lett volna Péter, ha másképen cselekedett volna. És mi nem vagyunk keresztyének, ha másképen cselekszünk, ha soha sem állunk készen arra, hogy bizonyságot tegyünk a Krisztusról, ha kell, még életünk árán is. Péter bátran szembe nézett a halállal. Meghozta Mesteréért a legnagyobb áldozatot, mert nen. szégyelte az evangyéliomot, nem szégyelte a Krisztust.

Ma már nem vagyunk kitéve ilyen üldöztetéseknek. De azért ma is bátorság kell ahoz, hogy valaki vallást tegyen a Krisztusról. Apró tüszúrások, csipkedések, gúnyolódások lépten-nyomon érik a Krisztus követőit. Élük gyilkos. A seb, melyet ütnek, sokszor halálos. És hányán lépnek e miatt az Appiái útra! Hallják ők is a Krisztus szavát: “Quo vadis ?” “Hová mégysz ?” de nem felelnek. A szégyen, melyet keresztyéni voltuk kigúnyolása keltett fel szivükben^ hajtja, űzi őket ki, messze a Krisztus táborából. Ezek nem keresztyén jellemek. Ezek megtagadták a Krisztust.

1. A keresztyén jellem férfi jellem. Krisztus a férfiasság igazi eszményképe. Nyíltságával, bátorságával és igaz voltával fölötte áll minden más embernek. A gyávaság és alattomosság előtte ismeretlen fogalom volt. Rettenthetetlen bátorsága áthatotta és föllelkesítette azokat, akik ismerték őt. Keresztyénnek lenni annyi, mint tőle tanúlni. Az a szellem, mely őt uralta, kell, hogy minket is uraljon. Ha a szégyen, vagy félelem miatt csak mászunk és csúszunk az emberek előtt és nincs elég merészségünk arra, hogy gondolatainkat nyíltan kifejezzük: a saját lelkünk támad ellenünk és kérlelhetetlenül vádol: “Nem vagy méltó arra, hogy tanítványa légy annak, aki mindig szókimondó és méltóság- teljesen őszinte volt.”