Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1920-07-10 / 28. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

7

Egy fiatal papnövendéket egészen váratlanúl arra kértek föl, hogy egy nagyobb gyülekezetben helyetesi- tené a lelkipásztort, aki hirtelen megbetegedett. Nem volt ideje arra, hogy alaposan elkészüljön, de azért habozás nélkül vállalta a feladatot, hogy bizonyságot tegyen a Krisztusról, amikor arra alkalom kínálkozik. A predikáczió bizony gyarló volt. Az előadás még rosz- szabb. Istenitisztelet után valaki azt mondja neki: Szégyelhetné magát, tiszteletes uram; hiszen még prédikálni sem tud.” “Hát bizony — felelt ő — magamat szégyellem, de a Krisztust nem.” Lehet, hogy ebből a papnövendékből soha sem lesz jeles szónok, de az bizonyos, hogy Krisztus nem fogja őt megtagadni mennyei Atyja előtt. A szónoklat művészet. De ahoz, hogy Krisztusról vallást tegyünk, nem kell művészet, csak egy kis bátorság. Ha akadozik is nyelvünk, csak kitartás s könnyen a Krisztus lábaihoz vezetünk milliókat.

2. Nehéz, nagyon nehéz volna a világgal Krisztust elfogadtatni, ha az ő személyisége nem vonzotta volna mindig a történelem legjobbjait és legkiválóbbjait. De amikor követői között látunk egy Pált, a legtevékenyebb apostolt; egy Origenest, ' 'madik század leghíresebb vallásos íróját; egy Athanasiust, a negyedik század legkiválóbb teológusát; egy Augustinust, az ötödik század legnagyobb bölcsét s később egy Newtont, a hírneves angol természettúdóst; egy Keplert, a világ legnagyobb csillagászát; egy Faradayt a jeles vegyészt; egy Kelvint, a természettúdósok legkimagaslóbb alakját és mindezek előtt és mindezek élén látj uk Izraelnek legből- csebb doktorát, Nikodémuszt, aki éjnek idején kereste fel Krisztust, hogy tőle tanuljon — mondom: ha mindezeket követői között látjuk, nincs okunk a kétségbeesésre. Az ő táborában képviselve van a tudománynak minden ága. Kezdettől fogva keresték és követték a Krisztust a legnagyobb elmék, a legnemesebb szivek és a le- gemelkedettebb lelkek. Ne féljünk hát, mert az ő nevével meghódíthatjuk e nyakas világot az ő országa számára.

A legnagyobbra törő és legigénytelenebb lélek egyaránt kielégítést talál a Krisztusban. A megkülönböztetések tátongó szakadékai választanak el bennünket egymástól. Az egyik gazdag, a másik szegény. Az egyik tehetséges, a másik köznapi. Az egyik előkelő, a másik alantas származású. Az egyik tanúit, a másik tudatlan. De legyen állapotunk akár milyen: lelkünk vágyait a Jézus minden körülmények között kielégíti. Megfelel várakozásunknak. Pótolja szükségünket. Segít törekvéseinkben. Nemesit örömeinkben. Könnyít fájdalmainkban. Fölemel boldogságunkban. Vigasztal szenvedéseinkben, ő maga meghajlik az alázat előtt, de érezteti hatalmát az erőszakkal szemben. Oh, menjünk Ő hozzá! Ha nincs időnk nappal, menjünk este, mint Ni- kodémusz. Maradjunk mellette mindhalálig, mint Péter. Tegyünk róla bizonyságot e tülekedő világ előtt, mint Pál. De tegyük ezt nemcsak akko^ mikor elismerés és jutalom jár érte, hanem akkor is, mikor nem kisér figyelemmel a világ éber tekintete.

3. Oh. könnyű, nagyon könnyű szobánk falait tele aggatni ilyen hangzatos bibliai idézetekkel: “Boldogok, akiknek a szivük tiszta, mert ők meglátják az Istent.” De ennek az igének árnyékában úgy gondolkozni és úgy cselekedni, hogy minden gondolatunk és minden cselekedetünk valóban tiszta legyen: ez mär Igazi próbája

Krisztus iránt való hűségűnknek. Könnyű a Krisztus országa iránt érdeklődést mutatni, könnyű az ő szolgálatában kiváló szerepet betölteni, de meghallani a mindennapi élet zűrzavaros csacsogásai között a Krisztus szavát: “Kövess engem!” és habozás nélkül engedelmeskedni: ez már igaz jele hűségűnknek. Könnyű kezeinket imára kulcsolni és lelkünket Istennek ajánlani, de megnyitni füleinket az élet csábitó örömei között a Krisztus kérdése előtt: “Jobban szeretsz-é engem, mint ezeket?” s erre kielégítő választ adni: ez már igazán vallástétel.

Egy kereskedőt egyszer arra kért társa, hogy kezdjenek új vállalatot. A vállalat búsás jőve ideiemmel kecsegtetett. De a nyereség olyan forrásból származott volna, mely milliókat döntött és dönt ma is erkölcsi romlásba. A kereskedő a biztos haszontól egy pillanatra megszédült s már csaknem bele ment a vállalatba. De a megkísértett ember lelkében megjelent egy fájdalomtól megtört arc s tisztán hallotta a benső szózatot:“Mit használ az embernek, ha az egész világot elnyeri is, de a saját lelkét elveszíti.” Meghajlott a Krisztus mindeneket uraló szavai előtt. Felálott és tisztán, érthetően és a leghatározottabb hangon mondotta társának: “Nem.”

Ezt a kereskedőt az emberek közül soha senki nem volna felelősségre, hogy miből gazdagodott meg; ha a vállalatba be megy. És amikor vallást tett a Krisztusról, talán milliókat dobott el magától, de megtette, mert nem szégyelte a Krisztust és holt bizonyos, hogy a mennyei Atya előtt a Krisztus sem fogja őt szégyelleni.

Ámen.

UTÓIMA.

Meghajtjuk fejünket még egyszer előtted, mindeneknek Ura, mert érezzük, hogy a te kegyelmed nélkül nagyon szegények vagyunk. A földi múlandó dolgoknak annyira rabjai vagyunk, hogy habozás nélkül nem bírunk vallást tenni a megfeszített Krisztusról,

Védelmünket benned keressük, valahányszor ellenségeid nagy tábora vesz körül bennünket. “Szivemet hozzád emelem és benned bízom. Uram, és meg nem szé- gyenittetem, nem nevet senki rajtam. Mert szégyent nem vallanak, akik hozzád esedeznek. Azok pironkodjanak, akik hitetlenül élnek.”

Segíts gyarló törekvésünkben, hogy ne csak a nagyokban, de a kicsinyekben is hűek legyünk^ hogy ne csak akkor valljuk magunkat Krisztus követőinek, amikor ezért a világ elismeréssel adózik, de tegyünk róla vallást még életünk árán is.

Töltsd bé sziveinket szent lelked erejével, hogy a világi kincs, hir és dicsőség csábításainak ellen állhassunk s találjuk meg boldogságunkat a Krisztus véres keresztjének árnyékában.

“Utaid, Uram, mutasd meg, hogy el ue tévejed- jünk.” — Ámen.

(Gyűjtse össze a családfő a hét valamelyik estéjén családjait esetleg szomszédait is, énekeljék el a kijelölt, vagy más alkalmas éneket a zsoltáros könyvből, olvassa el a megjelölt bibliai részt,olw-’sa fel az előimát, a tanítást, az utóimát s végül énekel iék el az utóéneket.” Szerk.)