Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1920-07-10 / 28. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 5 | Előhalado j keresztyének. II. Péter I: 1-11. Korunkban sokat szónokolnak és sokat imák az előhaladásról. Pedig sokszor az, amit előhaladásnak ne­veznek, nem méltó e névre. Mi meg ne a világi előhaladás felett vitáz­zunk, hanem a keresztyénség meze­jén levő előhaladást tegyük szóvá. A keresztyénség terén is van előha­ladás, s kell is lennie úgy a szemé­lyes, mint a közös keresztyéni élet­ben. Szentirás emlit olyanokat, akik gyermekek a hitben és férfiak a Krisztusban. Azonban a keresztyén nem maradhat meg mindenkorra gyermeknek, hanem férfi vá kell len nie, ámbátor gyermeki kedéllyel bír­jon is.Mikor gyermek volnék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondol­kodtam, mint gyermek, úgy értet­tem mint gyermek; minekutána pe­dig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat (I. Kor. XIII: 11). A keresztyén előhaladás— lényegileg véve — egészen más, mint amit a világon előhaladásnak hivnak. Azt mondja pl. Keresztelő János a keresztyén előhaladásról: Annak (Jézusnak) növekednie kell, nékem pedig alább szállanom. (Jan. III.30). A Mester szolgálatában megószült Pál apostol, aki tényleg komoly elő- haladással dicsekedhetik, igy kiált fel: Óh, én nyomorult ember! Kicso­da szabadit meg engem e halálnak tőréből?! De nehogy megcsaljon henntinket az az állítóla­gos keresztyén előhaladás, amelyet napjainkban az u. n. modern keresz- lyénségben magasztalnak és a mely­nek külső csillogása kápráztató. E- lőhaladó keresztyének csak azok, a- kik bensőleg növekesznek, lelkileg fejlődnek, és e növekvés oly csende­sen, olyan titokzatosan történik, mint a mezei liliom fejlődése. Ez az előhaladás nem is önmagát dicséri, ellenkezőleg, minél jobb az, annál in­kább ajkára veszi az ilyen keresz­tyén Pál apostolnak egy másik alá­zatos nyilatkozatát: Ha dicsekednem kell, az én gyengeségemmel dicsek­szem (II. Kor. XI:30). A belső elő­haladás külső jele a valódi önvizsgá­latból és önismeretből származó mely ség< s alázato .ság. A Szentirásban ugyan hiába ke­resünk olyan egyéneket, akik az elő­haladó keresztyének kifejezéssel van nak megjelölve, de ha a kezünk alat­ti bibliai szakaszt figyelmesen tanul­mányozzuk, észre vehetjük, hogy itt tulajdonképpen jó nyomon haladunk. Ezen szakasz tartalmát pedig az ké­pezi, hogy erősödjünk meg a Jézus Krisztusban való hitünkben, mert egyedül ö általa idvezülhetünk. Ép­pen abban rejlik a keresztyén elő- haladása, hogy ő a hitben megerősö­dik, mig a hit célját, az isteni meg­dicsőülés örck boldogságát elérte és hite látássá leszen. Minthogy a hit elfogadása vagy elsajátítása annak, amit Isten az ő evangéliomában kinyilatkoztat, a- zért az evangéliom ismerete szüksé­ges és elengedhetetlen feltétel. To­vábbá ez az ismeret szoros összefüg­gésben áll a mi hitünkkel és örök ja­vunkkal. Itt nem olyan felületes tu­dást értünk, amely a szivet hidegen és terméketlenül hagyja, hanem olyan ismeret jön tekintetbe, a- melyet Istentől nyertünk és amellyel, mint erővel, kegyelmesen megaján­dékozott bennünket, hogy a felismert dolgot fel is fogjuk, ha már dicső­ségre és erényre hivott el bennün­ket. Egy keresztyén azért erényre törekedjék, azaz: tökéletességre, hogy férfiúvá legyen a Krisztusban. Éhez az kívántatik, hogy növeked­jünk a Krisztus tudományának is­meretében és vegyük okosan fonto­lóra az isteni dolgokat, mindenekben mértékletesen, őszinte szerényen és embertársainkkal szemben a türe­lemgyakorlás kimutatásával visel­kedjünk, hogy kegyesen éljünk az Ur előtt és az igazi testvéri szeretetet mindenki iránt gyakorolni megtanul­juk. A keresztyéni ismeretben tett e növekedés táplálja és erősiti a hitet, e nélkül vakok vagyunk személyes üdvünket illetőleg és mennyekzői ru­ha nélkül vélünk bejutni a mennyor­szágba. De hogy valamiképpen vala­mi érdemet ne tulajdonítsunk ma­gunknak, Pál apostol arról tesz ta­núbizonyságot, hogy csak olyanokról lehet szó, akiket Isten az q örök ir­galmában elhívott és kiválasztott. Minél készségesebben aláveti magát a keresztyén a lélek fegyelmének és tanításának, annál jobban kikerüli a megbotlást, s nem csak annak fog ö- rtilni, hogy a Jézus országának min­den áldásában és boldogságában ré­szesül, hanem gondtól mentesebben és kevésbé szorongva fog a szive ver­ni. Ekkor — az evangéliom követel­ményéhez képest __mindennapi ma­gaviseletével is szüntelen igaz jám­borságra fog törekedoi, kimutatván háláját az iránt, aki minket elhívott, megváltott és mennyországba visz. Székely Sándor. * | Életnek beszéde. I Rev. W. O. David. Atyámfiái, ez az üzenet, a melyet kezdettől fogva hallottatok, hogy nem késik el az ígérettel az Ur, mint némelyek gondolják, hanem hosz- szan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre j üssön.— Mert az Isten szerint való szomorú­ság üdvösségre való megbánhatat- lan megtérést szerez; mert az Űré a szabaditás; mint meg van Írva, Meg­váltom őket a Seol hatalmából; meg­mentem őket a haláltól; Hol van a te veszedelmed oh halál? Hol van a te romlásod oh Seol ? Úgy hogy bízvást mondjuk, Halál, hol a te fulánkod? Pokol, hol a te diadalmad? Mert a halál fulánkja a bűn; a bűn ereje pe­dig a törvény. De hála az Istennek, a ki a diadalmat adja nekünk a mi Urnák Jézus Krisztus által, a biin ti rajtatok nem uralkodik; ha a ti él­tetek el van rejtve együtt a Krisz­tussal az Istenben. De^ mondhatná valaki: Hol van az ő eljövetelének ígérete ? Hiábavalóságot gondol agyában; nem a jó útra áll, mondván; Nincs Isten, és mit nyerünk vele, ha ese­dezünk előtte? Mivel várhatok töb­bet, mintha vétkeznem ? És bará­taim. Nem tudnak, nem értenek, se- tétségben járnak; nem tudván, hogy egy nap az Urnái olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő mint egy nap. Hanem végén, minden cseleke­detet az Isten Ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó gonosz le­gyen az, azon a napon, melyen az Is­ten megítéli az emberek titkait az evangyéliom szerint a Jézus Krisz­tus által. Mert rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerek­ségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; a ki ítélni fog élőket és holtakat az ő eljövetelekor és az ő eljövetelekor és az ő országban. Mert eljő az embernek Fia az ő di­csőségében és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő di­csőségének királyiszékébe. És elébe gyüjtetnek mind a népek, és elvá­lasztja őket egymástól, miként a

Next

/
Thumbnails
Contents