Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1920-06-19 / 25. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 7 ereje szólásra nyitja ajkunkat: “A kincs egymagában nem boldogít.” “Hatalmat adok neked — folytatja a kisértő — e föld széles kerekségén, borulj le előttem.” De Isten egy új hatalom tündöklő ragyogását tárja e- lénk és ajkunk ismét szólásra nyillik: “Krisztus minden mindenekben.” És újra jő a kisértő. Most már rongyokba öltözve, az Ínség alakjában és szól: “Mit nyomorogsz, miért küzdesz? dobd el magadtól értéktelen életedet!” De az erőnek, a szeretetnek és józan értelemnek lelke ismét megvéd és mi édes megnyugovással felelünk : “Ez az élet Isten szeretetének örök tárgya. “És ekkor jönnek a csapások. Kedves családunkban úr támad s nem tudjuk betölteni. Az idők mostohasága anya gi veszteségeket okoz. Ellenünk támad az, akinek kenyeret adunk. Legjobb barátunk rút árulónkká lesz és romlásunkra tör. De a bátorságnak lelke ajkunkra adja eme szavakat: “Erős várunk nekünk az Isten.” És ha a legnagyobb fájdalmak sötét éjszakája szakad is reánk, az ő szerető kegyelme akkor is elég nekünk. 4. Az ő szeretete változatlan szeretet. Beszélik, hogy egy ember házainak egyikére szélkakast tétetett evvel a felírással: “Az Isten szeretet.” Valakinek eszébe jutott, "hogy ez még sem helyes dolog. Meg is mondta az embernek, hogy helytelenül cselekedett, amikor egy ilyen ide-oda forgó, változó dologra egy örök és változhatatlan igazságot vésetett. “De helyesen cselekedtem,” felelt az ember, “mert ennek az az értelme, hogy bár merre fújjon is a szél, az Isten mindig szeretet. “Úgy van. öröm és boldogság tölti el lelkünket, mert az Isten szeretete valtozhatatlan, melyre az élet bizonytalan körülményei és változó viszonyai között mindenkor számíthatunk. Óh milyen áldott következményekkel járna az, ha széles e világon mindenütt el tudnók vezetni embertársainkat annak megismerésére, hogy: “Az Isten szeretet.” Amen! * * * * Utóima. Hallottuk, Uram, az Igét és szivünk megtelt mennyei érzéssel. Köszönjük szeretetedet, mely minden munkádban, de főképen szent fiadban oly ékesen beszél mihozzánk. Taníts minket megismerni az ő utait! Tégy bennünket hozzá hasonlóvá! “Éleszd a szeretetet én bennem, ki vagy végetlen szeretet. Segíts hozzád hasonló lennem, ki áld személyt és nemzetet. Főképen számnak mozdúlása, mint szivemnek dobbanása, minden legyen bizonyítása: te vagy szeretetem tárgya.” Állj mellénk, Uram, éber és vezérlő szereteteddel valahányszor a bűn sötét éjszakájában eltévedünk! A- mikor pedig a fájdalom és megpróbáltatás borús fellege szakad reánk, vigasztaló szent lelked lebegjen felettünk! És ha a kisértésekkel szemben gyöngéknek mutatkozunk, siess ami megtartásunkra! Világositsd meg a te orcádat mi rajtunk, hogy láttassák meg dicsőséged életünkben. A te szent Fiad érdeméért kérünk. — Ámen! HÁZI ISTENI TISZTELET ez. alatt egy uj és pedig állandó, tehát hétről-hétre megjelendő rovatot nyitunk az Amerikai Magyar Reformátusok Lapjában. — Ezen rovat kezdeményezésének és rendszeres ellátásának érdeme lelkészikarunk egyik illustris tagjának, Nt. Tóth Mihály alphai N. J. ref. lelkipásztor urnák érdeme. ‘ A rovat'megindításának szükségességére Nt. Tóth Mihály lelkész urnák lapunk szerkesztőjéhez intézett levelében foglalt alábbi sorok adják meg a kellő felvilágosítást és megindokolást. “Eszembe jutott az a szomorú tény, hogy a mi népünk a családi élet keretén beló'l nagyon kevesett foglalkozik a vallással. Teljesen kiveszett az a régi jó, magyar kálvinista szokás, amikor a családfő' maga köré gyűjtötte családja tagjait s énekelgettek, imádkoztak és olvasták a Bibliát közösen. Egy egész kerek, kis házi istenitiszteletet tartottak. Ha ezl a régi szép szokásl újra meg tudnók honosítani: mennyi áldás fakadna ennek nyomán! Ha lapunk összes olvasói közül a lap útán csak egyetlen egy család vezetné is be a hetenkénti, rendszeres házi istenitisztelet tartását, akkor is érdemes volna erre vonatkozólag egy állandó rovatot nyitni. Amerikai testvéreink is az utóbbi időben igen nagy súlyt kezdenek fektetni a házi istenitiszteletekre. És helyesen teszik. A család az alapja, nemcsak az egyháznak, de a társadalomnak is. Ha a családban kihalt a vallásosság: vészit az egyház s vészit a társadalom is.” Magunk részéről örömünket fejezzük ki a felett, hogy lel- készikarunknak e mély képzettséggel rendelkező tagja é téren i,s °ly szent lelkesedéssel kívánja hittestvéreink lelki építésének, és ez álta listen országa terjesztésének szent ügyét szolgálni. (Gyűjtse össze a családfő a hét valamelyik estéjén családjait esetleg szomszédait is. énekeljék el a kijelölt, vagy más alkalmas éneket a zsoltáros könyvből, olvassa el a megjelölt bibliai részt,olvassa fel az előimát, a tanítást, az utóimát s végül énekeljék el az utóéneket.” Szerk.) A hazugság aláássa a jellemet. III. Móz. XIX: 11 és Példabesz. VI: 16-19. Ma egy roppant komoly dologgal kell foglalkoznunk. Ugyanis a hazugság lessz elmélkedésünk tárgya, s azt bizonyítjuk be, hogy a hazugság tönkre teszi a jellemet. A hazugságnak természetes és szükségképpeni következménye az, hogy minden teremtmény, aki csak azzal érintkezésbe jut, ezáltal tönkre megy, még pedig úgy testileg, mint lelkileg. A hazugság az igazságnak ellentéte, tehát minden, ami nem az igazságból fakad és azzal nem egyezik, — hazugság. Valamint Isten i- géje szerint egyedül az igazság tehet szabadokká (v. ö. Ján. VIII :32), éppen úgy a hazugság szolgává, sőt rabszolgává aljasit. A rabszolgaság állapota zavarólag és hátrányosan befolyásolja a jellemet. A hazugság rabszolgája pedig a rabszolgaság legalacsonyabb fokán áll, s ennek következménye az illetőnek teljes romlottságo úgy, hogy képtelen a jónak, ellenben hajlandó a rosz- nak cselekvésére. Kicsoda ilyen rabszolga? E kérdésre megfelel Isten igéje: Minden ember hazug (Zsolt. CXVI:11). Ez nem azt jelenti, hogy minden ember minden dologban hazug, hanem hogy mindenki hazudik egy vagy más módon, egyszer vagy másszor, ebben vagy abban az ügyben, mert feltétlen igazságot nem lehet találni érzéki emberben, hanem csak az Isten-emberben, Jézus Krisztusban, aki igy nyilatkozott: Én vagyok az igazság (Ján. XIV :6). Bibliánk értelmében, minden erkölcsi rossz hazugságot képez, és azek, akik gonoszt tesznek, hazugok. A gonosz vagy a bűn belső ellenmondást foglal magában mindenha, amennyiben a bűnös ember soha se olyannak tünteti fel magát, amilyen ő tényleg. Ez a vétek, amikor valaki másként beszél, mint gondolkozik és másmilyennek mutatja magát, mint amilyen érzület hatja át, szavainknak és szivünk gondolatainak ez az elütő volta hazugság, mert az igazságnak szándékos és öntudatos megtagadása. Az ember szivének gondolat ja gonosz az ő ifjúságától fogva (I. Móz.VIII: 21). Az érzéki embernek egész lényét a bűn mérge hatja át, és igy alaposan meg van romolva. Csalárd nézet az, amely az érzéki embernél olyan magaviseletét vagy jellemet tételez fel, amelynek éltető eleme a jó, az igazság és a tisztaság. Imé, én vétekben
