Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1920-06-19 / 25. szám
6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. *************************** * * * HÁZI ISTENITISZTELET. | (FAMILY ALTAR). * í I *************************-í írja: Tóth Mihály, alphai ref. lelkész. “Az Isten szeretet.” Ének: 50 dics. 1,3,4,5^. Biblia olvasás: János 1 levele: 4:7-21. Előírna. Hálát adunk neked jóságos Istenünk, hogy adtál nekünk szivet, mely szeretni tud és lelket, mely felemelkedik hozzád az imádság szárnyain és társalog veled. Te szerettél minket előbb és a szeretet által ma is szivünkben lakozol. A Te szereteted nélkül üres, rideg és kietlen volna ami keblünk Tápláld és növeld ezt a szeretetet szivünkben, hogy tudjunk érezni embertársainkkal és úgy szeressük őket, amiképen Te szeretsz minket' Gerjeszd fel a szeretet szent tüzét mi bennünk, hogy lobogva égő Ián gjától tüzet fogjon a hideg em- bersziv! Szálljon szikrája szerte mindenfelé és gyújtsa mennyei tűzre a közömbös lelkeket! Úgy igazgass minket, hogy abba a körbe, ahová atyai gondviselésed helyezett, új életet, új elevenséget önthessünk! Ahol a hit fáklyája kialudt, ott világítson a mi hitünk! Ahol a vallásosság melege megszűnt, ott árasszon áldást adó meleget a mi lelki életünk, Készíts el minket az Ige befogadására s a Te Szent Lelked által légy ez órában mi közöttünk s maradj velünk életünknek minden napján! Hallgasd meg, Uram, könyörgésünket az Ur Jézus Krisztus érdeméért!—Ámen! I. János 4:16. íjí ifi íjí Ködös, nedves őszi nap volt. A vidéki városka kávéházában az egyik asztal mellett szomorú arccal ült egy fiatal nő. Látszott rajta, hogy komor gondolatokkal foglalkozik: a halálra gondolt, önkezével akart véget vetni értéktelen életének. Nagy oka volt rá. Ismerősei elfordúltak tőle, barátai megvetették, szülei megtagadták és most nincs senkije, nincs semmije. Mindez azért, mert egy szerencsétlen pillanatban bűnt követett el. Gondolataiban annyira elmerült, hogy nem vette észre, amikor a városka vasárnapi iskolájának növendékei minden asztalra egy egy négyszögletes, kis kártyát helyeztek evvel a felírással: “Az Isten szeret téged.” Mikor a kártyát meglátta s tartalmát elolvasta nem tudván hogyan került asztalára: Isten kezét látta benne. Arca felvidúlt. Szemeiből a reménység sugarai ragyogtak. Hogyne! Hiszen őt, akit mindenki megvet, akit e földön már senki sem szeret, szereti az Isten. Lelkében egy új és boldog jövő kezd kialakulni. A kártyával kezében felkereste a közelben székelő Keresztyén Nők Egyesületét. Munkára ajánlkozott. Pár év múlva országos hirü misszionárius nő lett belőle. Ezer és ezer lélek látta e nőn keresztül Isten szeretetét megnyilvánulni. A meg próbáltatások nehéz óráiban ezer és ezer lélek kiáltott fel örömében, mikor hallotta e nő ajkairól azt az édes biztatást: “Az Isten szeret téged.” Életünk legkedvesebb és legdrágább tapasztalata ez: “Az Isten szeretet.” Ebből önként következik az, hogy az Isten szeret téged, az Isten szeret engem. Ez a tudat elégséges arra, hogy minden jó lelket a legtisztább örömre hangoljon. Elégséges arra, hogy a kétség- beesés örvényéből kiragadjon és vezessen, segítsen az élet göröngyös utain, ama fölséges cél felé. 1. Az Ő szeretete beszédes szeretet. Nem valami hallgatag és néma érzés, hanem tevékeny s örökké élő valóság. Bizonyára tapasztaltátok már magatok is, hogy az igaz, a tiszta szeretet ellenállhatatlan erővel ösztönöz bennünket arra, hogy ezt az édes érzést másokkal is közöljük. Nos, hát az Isten szeretete éppen igy keresi az ő tárgyát: az embert. Az ő szeretete beszél hozzánk minden munkájában: a természet szép rendjében, a tavasz pompájában, a nyár gazdagságában, az ősz hervadásában s a tél nyugalmában. Az ő napja egyformán ragyog úgy a jókra, mint a gonoszokra. Isten még a gonoszokat is szereti s szeretetének következtében türelemmel várja, hogy megtérjenek. Van mibennünk egy benső biró: a lelkiismeret. Ez is az Isten szeretetéről beszél. Érezzük az ő jóságát, az ő végetlen kegyelmét. Tudjuk, hogy csak kevéssel teremtett minket kisebbeknek az angyaloknál. Mi vagyaiknál. Mi vagyunk a teremtés koronája. És ha Isten ennyire szeretett minket, az a bennső biró, a lelkiismeret azt parancsolja, hogy mi is szeressük őt és szeressük, embertársainkat is. Az atya és a testvér szeretet örök érzését kelti föl és ápolja bennünk az ő Szent Lelkének munkája is. De mindenek fölött legékesebben beszél az ő szeretete az Igében. “Éz az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk,” hogy megváltsa ezt a romlott és bűnös világot az örök háláitól. 2. Az ő szeretete éber s bölcsen vezérlő szeretet. Igen sokszor letérünk az igazság útjáról. És amikor ezt tesszük, Istentől fordulunk el. Mert az Isten nemcsak szeretet, de igazság is. De ő nem hágy bennünket magunkra. Figyelemmel kisér és amikor elértünk a hoz a ponthoz, hol választanunk kell az örök élet, vagy kárhozat között: édes atyai kezével megérint és vezet bennünket a bünbocsánüat útján ama szebb és boldogabb haza felé. Szűkölködünk a bölcsességben és ő tanít bennünket. A természet csodáiban új igazságokra vezet. Nem ismerjük az élet változó és bonyodalmas jeleneteit. De Isten ismeri és minden dolgot javunkra fordít. Életünk hasonló a tenger hullámai között ide- oda hánykódó hajóhoz. Irányitanók, de nem értünk a kormányzáshoz. Sokszor kétségbe esünk s már-már elveszve érezzük magunkat. De Isten az ő örök szeretetével a kormánykerekhez áll és csöndes vizekre vezeti hajónkat. Bízzuk magunkat teljesen ő rá. ő bölcsen vezérel minket. 3. Az ő szeretete segítő szeretet. Gyöngék vagyunk. Önmagunktól meg nem állhatunk a lelki tisztaságban. Magunkra hagyatva elbukunk és lelkünket beszeny- nyezzük. De ő bu kásunkat nem óhajtja. Nem engedi, hogy elessünk. Pedig jő a kisértő fényes öltözetben s meg akar ejteni. “Neked adom — úgymond — a világ minden kincsét, kövess engem!” De szerető lelkének
