Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1920-06-19 / 25. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 3 létesíthető, mint csakis a kölcsönös kimagyarázgatások megadása és a testvéri jobb odanyujtása által. A mik történtek, — nem a mi akaratunkból történtek. — A Hazai tényezők is beismerik immár és mélyen sajnálják a hazulról kezdeményezett egyházi ak- czionak ferde irányba történt terelődöttségét és kifej- lődöttségét. Az az akczio tiszteletre méltó forrásból fakadó in- sp iráczioval lett megindítva. — Kivitelében azonban nem volt szerencsés. A reparáczio szükségességének okvetlen el kellett következnie. Ez az idő most van itt. — A Convent küldöttjei útban vannak Amerika felé. Az ő személyes jelenlétük szükséges ahoz, hogy megnyerjük tőlük azokat a hiteles felvilágosításokat, a miket a jövendőre nézve tudnunk kell. De az ő jelenlétüknél is fontosabb, szükségesebb,— hogy mi amerikai magyar reformátusok rátaláljunk egymásra, — mint egy közös édes Anyának egymástól eltávolodott gyermekeire. A Reformátusok Lapja a békességnek ezen útját keresi. A béke keresési törekvésnek azonban kölcsönösnek és őszintének kell lennie, — ha az abban rejlő áldásokat állandósítani óhajtjuk gyülekezetközi életünkben. Mi hisszük, hogy az ellentéteket végleg és teljesen ki lehet küszöbölni az amerikai magyar reformátusság életéből. Hisszük, hogy mindnyájan EGY, legfeljebb KÉT táborban lehetünk, és megértő szeretettel munkálhatjuk Isten országa építésének ránk bízott szent ügyét. Kívánatos volna azonban, hogy a Református Con- gressus megtartásának ideje, eltolattassék arra az időre, a mikorra már a conventi küldött vagy küldöttek megjelennek közöttünk. — Az ő jelenlétük nélkül nem lehet érdemleges megállapodásokra jutnunk. — S ha ők esetleg 1-2 héttel a mi gyűlésünk megtartása UTÁN érkeznének, — akkor ismét beállana egy újabb Congres- sus tartásának szükségessége. Ez pedig nagy megter- heltetéssel járna lelkészeinkre és költséggel gyülekezeteinkre nézve. Szóljanak hozzá e fontos ügyhöz lelkészi és világi testvéreink. Szerk. Kövessük a Jézust. Az elhivatás harmadik feltétele a krisztuskövctés. “Kövess engem.” Hivatásunknak ez az összege és ez a lényege. Vallásunknak ez az alphája és ez az ómegája. Sok reményteljes és hasznos dolgot vihetünk véghez, ha egy jeles férfiút követünk. De ez a beteg világ mindenek felett keresztyénekben szűkölködik. Keresztyének pedig csak úgy lehetünk, ha Krisztust követjük, ő a mi hitünk megalapítója, de ő az alapja is. Mindaddig nem kívánhatjuk a világtól, hogy kövesse a Jézust, mig mi meg nem győztük a világot a felől, hogy mi magunk is követjük őt. Tudnia kell a világnak, hogy mi Jézussal tartunk. Sajnos, sokan nem tartanak vele és különösen nem tartanak ki mellette mindhalálig. Némelyek követik őt tudásszomjukkal, de csak Je- ruzálemig. Felkutatják, meglátják ás megcsudálják ben ne a legbölcsebb tanítót és legeszményibb példányképet. Nekik a Krisztus csak “tanító” és “példánykép.” Különös előszeretettel tesznek Összehasonlítást a keresztyénség és más erkölcsi rendszer között. Szerintük a keresztyénség csak “rendszer. ’ Beszélnek a Krisztusról és n*ús történelmi mesterről. Mert hát előttük a Krisztus csak “mester”. Ezek nem az ő követői. Némelyek követik őt érzelmükkel, de csak a Golgota oldaláig. Szivük megindúl, mikor látják a Krisztust verejtékezni. A véres kereszt alatt könnyeket hullatnak és azon okoskodnak, hogy nem lehetett volna-e a lélek megváltását más eszközökkel végre hajtani? Hiszen ez a kereszt a szégyen és gyalázat fája! Ezek sem az ő követői. Némelyek követik őt megbotránkozásukkal, de csak a templom ajtajáig. Szőrszálhasogató, tudományos izü müveket Írnak, melyekben felháborodással biralgat- ják az egyházban lábra kapott nyerészkedési szellemet. Hangoztatják és megcsudá'.ink Kris"tusban azt a bátorságot, melylyel a pénzváltókat kiűzte a templomból. Ennéu aztán többet nem is feszia k. Ezek sem követik őt. Némelyek követik őt szomorúságaikkal, de csak Gileádig. Mikor a halál sötét éjszakájában felragyog a vigasztalás fényes csillaga s az éber szeretet mehallja balzsamot hozó angyol-szárnyak suhogását: követésük lankad. Ezek sem egészen követik őt. óh szép, szép az, amikor követik őt az emberek, ha csak egy kevés ideig is. Vajha követné őt a világ mindhalálig! A krisztuskövetésnek csak egy útja van. És ez az út: a fej, a szív, a kéz, a láb. Más szavakkal: ész, érzelem, áldás és tevékenység. Erre vezessen a zsoltár, az imádság és prédikáció! Ide irányítson a toli az erszény és az ecset! Ezt szolgálja az arany, ezüst és ékszer! Ebben merüljön ki a kincs, hírnév és dicsőség! Ezeknek és még többnek a fő összege ez az út. És ez a több: az Én. Az ajándék az adakozó nélkül sivár. Minél többet teszünk valamibe, annál többet vehetünk ki belőle. Ha tehát azt akarjuk, hogy a keresztyén élete értékkel bírjon, itassuk át a Krisztus szellemével teljesen azt a légkört, amelyben lélegzik Aki Krisztust követni akarja, készítse el magát nehéz és fárasztó útra. Az ösvény hosszú, meredek és röges. Nincsenek ezen csendes vizek és kies legelők. De ez az út a dicsőség útja. Szentté avatta azt az Ö lába nyoma. Járhatóvá tette az előttünk máv elvonult, megszámlálhatatlan sokaság. De ami a legfőbb: Isten velünk van és velünk lesz. Ennyi szemtanútól körülvéve vessünk el magunktól minden fölösleges terhet: bűneink sokaságát és fussuk ki a pályát türelemmel, hogy elnyerhessük a jutalmat: ama hervadhatatlan koronát! Braunstien nyomán: Tóth Mihály, alphai ref. lelkész Amerikai Magyar Református ISKOLÁS GYERMEKEK KÖNYVE. összeállította; — Harsányi Sándor homestead! é* vid. ref. lelkész. Legalkalmasabb iskolai tankönyv amerikai magyar iskolák czéljaira! Második Kiadás. — Megrendelhető Lapunk Kiadó- hivatalában. Ára;— 25 cent AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA
