Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1920-06-19 / 25. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. A Prezsb. egyház zsinatja, Az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja számára Irta: — Azary János philadelphiai ref. lelkész. A Presbyteriánus Egyház General Assembly-nek a gyűlése mindig, de különösen ez idén a legnevezetesebb események sorába tartozik. Számban ezernél több delegátusa több mint másfél millió lelket, egyházi tagot képviselt, akiknek befolyása elhat az Egyesült Államok minden rétegébe. El tekintve azokat az életbe vágó kérdéseket, amelyeket a Zsinat komoly tárgyalás alá vett és azok felett határozatokat hozott: bátran állíthatjuk, hogy az 1920-ik évben lefolyt General As- semblynek a gyűlése történelmi nevezetességében és fontosságában jóval felülmúlja az előző években tartott gyűléseket. Nincsen Amerikában város, amely alkalmasabb lenne a Presbyteriánus Egyház General Assembly gyűlésének a megtartására, mint Philadelphia, amely nevéhez hűen (philos-adelphos), igazán testvéri szeretettel fogadta a Presbyteriánizmusnak fiait történelemben gazdag kebelére. Mert nemcsak amerikai-politikai vagy polgári szempontból tekintve e várost, ahol az amerikai szabadság fája kipattant, hanem mint a Presbyteriánizmusnak bölcsője is, Philadelphia az egyedüli a többi nagy városok között, amelynek nevéhez az Egyesült Államok történelmének legtöbb és legnevezetesebb eseményei fűződnek. Itt alakult meg 1706-ban az első Presbytery (egyházmegye) és az első Synod-us, s továbbá 1788-ban az első General Assembly. S Philadelphia még mindig első és legnagyobb központja a Presbyteriánizmusnak. Igaz, hogy a pittsburghi Presbytery most a legnagyobb a Presbyterian Church-ben; de ha a két philadelphiai Presbytery (Philadelphia and Philadelphia North) egygyé lenne, úgy a pittsburghit jóval fölülmúlná. Történelmi szempontból fontos esemény az is, hogy ez idén ünnepelte meg a General Assembly ötvenéves jubileumát az 1870-ik évben történt kiegyezésnek (Reunion of North and South), mely a rabszolgaság okozta polgárháború végeztével jött létre; valamint a Board of Education fennállásának százéves évfordulóját is. A Presbyterian Egyháznak százharminczkettedik zsinati gyűlése az “Academy of Music’” négy karzatos óriási nagy termében volt megtartva, 1920. május hó 20-án, csütörtökön reggel fél-tizenegy órakor kezdő- dőleg. A gyűlést Prof. Charles R. Erdman, a princtoni Seminary egyik tanárja, az első zsoltár felolvasásával és rövid tartalmas imájával nyitotta meg, mire a Delegátusok elénekelték a közkedvelt gyönyörű éneket: “All Hail the Power of Jesus’ Name”. Delegátusok és a városból s vidékéről összesereglett érdeklődők együtt énekeltek. Kétezernél több férfi ajak, vegyítve női han- gokk al, zengte az éneket. Az éneklésnek mélységes hatását csak a “Mi Atyánk”-nak együttes-hangos elmondása múlta felül. Nincsenek szavak, amelyekkel ezt a hatást le lehetne Írni. De ha az első pünköstkor érezték az apostolok a Szentlélek leszállásának álható erejét, igy itt bizonyára lehetett érezni Annak jelenlétét. Dr. John Wilis Baer, az Assembly ex-Moderatorja, akinek magyar származására mi magyar reformátusok nem kis büszkeséggel gondolhatunk, hatalmas, hogy ne mondjuk korszakot alkotó bestéiével nyitotta meg az egyházi ügyeket illető tárgyalások folyamatát. Beszédének a tárgya volt: “Patriotism and Piety” — Haza- fiság és Istenfélelem — amelyben gondolatainak menetét eme szavakkal tette emelkedetté: “In the name of God, Amen” — az Isten nevében, Amen Dr. Baer, aki a Presbyterián Egyház legmagasabb hivatalában az első volt, mint világi ember, beszédében különösen az egyházak elöljáróihoz, világi embereihez intézte szavait, mondván: “A mai korban, szokatlan «• nagy mértékben mi, világi emberek, vagyunk gondnokai (Trustees) az Egyház és az Állam jövőjének, és megbízatásunkban hitszegők nem leszünk. Azonban mi még csak kezdetén vagyunk annak, hogy igazán méltányolni tudjuk azt, amit az Isten velünk és általunk elvégezni óhajt, ha hozzá hűek leszünk.” Az egész, a- mit beszédében a szónok közvetlenül a lelkészeknek mondott, ezek a szavak: “Ti Istennek szolgái, lelkészek, mi mondjuk nektek — világi emberek — hogy prófétákra nagy szükség van a mai korban, akik nem a kételkedés tanát hirdetik, hanem minden félelem nélkül kedvező avagy kedvezőtlen viszonyok között állást foglalnak a pozitív dolgokban való hitük mellett. Az Isten igéjének nincs szüksége szépitgetésre, mentegetésre a- vagy bocsánatkérésre. Ne feledjétek, hogy Jézus mindig erős, férfias és bátor volt, a férfiasság minden jellemével bírva. De legyetek türelmesek is amiként ö türelmes vala. Engedjetek szabad tért az őszinte lelkiismeretnek. Segítsetek bennünket a sarkalatos hibáknak és a fő bűnöknek a kiirtásában, hogy pusztuljon az önhittség és gáncsoskodás, amely ma oly sok keresztyén embernek a jellemvonása. Dobjátok el magatoktól mindazon embertelen eljárást, amellyel kedvet kerestek a nagy befolyású egyének előtt. Égő lánggal égjenek és égessenek a Jézus szavai, soha nem feledvén, hogy azok az igazságnak tüzes kemenczéi, amelyekbe az emberi lelkek bemártatnak és mint tűzzel megtisztittatva az örök életnek megmentetnek.” Dr. Baer elitélte azokat, akik azt állítják, hogy a mai társadalom veszélyeztetve van és hogy a jövő reménytelen. Nem tagadta ugyan, hogy napjainkban a gonoszság orgiáit üli, de erősen hangsúlyozta, hogy e- zen gonoszságnak van egy hatalmas ellenmérge. S ez az ellenméreg maga a keresztyén vallás. Ez és a Krisztus tudománya, ha megérdemelt helyét megkapja, az idők teljességében, a mai társadalomnak fogas problémáit meg fogja oldani. Az Isten nevében kérem egyházaink elöljáróit — úgymond — ne engedjék, hogy ezek a hamis próféták elkedvetlenítsék a munkától. Álljunk meg erősen az igazság mellett és harczoljunk a gonosz ság ellen mindvégig. Ami igazságos cselekedetünk és helyes gondolkozásunk erős és biztos bástyája leend hazánknak és egyházunknak. A gyáva soha sem nyeri el a mennyeknek országát. A hazafiságról beszélve, Dr. Baer kiemelte Amerikának az idegen bevándorlottak iránti kötelességét. Kijelentette, hogy Amerika az amerikaiaké. Az idegen, aki itt él jó — és balsorsban, kell hogy igazságos bánásmódban részesüljön. De ha idegen marad és amerikai polgárrá lenni nem akar, minden polgári ügyekből kizárassék. Ha pedig dislojálissá válnék ehhez a kormányformához és olyat követne el, ami az itteni törvényt és rendet fölbomlással fenyegetné, az olyan ide-
