Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1920-06-12 / 24. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 7 VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE JUN. 13-RA. Aranyige; — Az Urnák Lelke szállá Dávidra az naptól fogva. I. Sám. 16,13. A mai bibliai történetben Dávidnak, a pásztorfiu- nak királlyá választása van leírva.__Ez a történet vi­lágosan mutatja azt, hogy mily különösen és csodála­tosan munkálkodik az isteni kegyelem, mely sokszor a legalacsonyabb sorsból szedi az ő választottjait. Valóban el kell ismernünk, hogy az Istennek utai nem a mi utaink, az ő bölcsessége nem a mi bölcses­ségünk ! Saul mint király engedetlen volt az Isten szent tör­vényei iránt, és igy nem volt többé méltó arra, hogy Izraelnek királyi koronáját viselje. — Isten azért elha­tározta, hogy más uralkodót rendel az Ő választott né­pének élére Saul helyébe. A királyok nem mindég érdemesek arra a tisztség­re, a melyet betöltenek, — de Istennek gondja van arra, hogy egy napon megbüntesse a királyokat épenugy, mint bármely halandót, a ki megszegi a parancsolato­kat. Isten nem személyválogato, és ő előtte csakis az a kedves, a ki ötét féli és az ő parancsolatjait megtart­ja. — Hiába visel valaki királyi koronát, — ha szivében gonosz, akkor ő egy napon elveszi a maga büntetését. Isten Sámuelt bízta meg azzal; hogy menjen el Bethlehembe és találja meg az uj királyt. Sámuel engedelmeskedett az isteni párancsnak és el indult Bethlehembe. Mikor ott meglátta Isainak hét fiát, — azt gondolta, hogy ezek közzül a legerősebb és legszebb növésű ifjú van hivatva arra, hogy Izraelnek királya legyen. — De Isten tudtul adta Sámuelnek, hogy neki nem kell és nem szabad a külső után indulni, hanem azt kell nézni, hogy egy tiszta szivü ifjút talál­jon az Isai törzséből, vagyis az Isai fiai közzül. Ezen isteni intelemre hallgatva azért Sámuel azt kérdezte Isaitól, hogy nincsen é neki még több fia is? Mire Isai azt felelte, hogy: — “Igen van még egy fiam David, a legkisebb, a ki kint őrzi a mezőkön a j uhaimat. Erre Sámuel megkérte Isait, hogy rendelje haza a mezőről Dávidot. Mikor Dávid megérkezett a mezőről,— Sámuel elragadtatással személte a derék ifjút, “kinek szemei fénylettek mint a tűz és orczái pirosak voltak, mint a rózsa”. Sámuelnek az Ur tudtára adta, hogy ez az ifjú, a ki ki van választva arra, hogy Izraelnek uj királya legyen. Sámuel ekkor el ővette a templomi olajat> a mit magával hozott, és azzal felkente Dávidot Izraelnek uj királyául. Ennek a történetnek nagyon szép tanulsága vám mindnyáj ónkra nézve. — Azt tanuljuk meg belőle, hogy Isten a hűtlenséget megbünteti, a hűséget pedig meg­jutalmazza. Saul mint király méltatlan volt arra a tisztségre, melyet Isten kegyelméből birt vala, — ezért elérte őtet méltó büntetése. — Isten vissza vette tőle a nagy meg­bízatást. Viszont Dávid, a pásztorfiu hii volt az ő szerény hivatásában, — és nem is maradt el az érdemnek meg- jutalmaztatása. Dávid csak egy egyszerű pásztorfiu volt, — de ő ebben a tisztségében is híven végezte a reá várakozó kötelességeket. — őrködött nyája felett és nem enged­te, hogy juhai közzül csak egynek is valami baja es­sék. — Gondoskodott arról, hogy azoknak a juhoknak meg legyen a zöld pázsit, a friss forrás viz és a védel­met nyújtó akol. így kell nekünk mindnyájonknak hűeknek lennünk a mi kötelességeinkben. A gyermekeknek kötelességük hogy hűek legyenek Istenhez és a szülőkhöz. Az ifjak­nak kötelességük, hogy hűek legyenek tanítójukhoz __ A testvéreknek hűeknek kell lenniök a testvéreikhez, a barátoknak a barátjaikhoz. Hűeknek kell lennünk főképen anyaszen tégy há­zunkhoz, a Krisztus anyaszentegyházához is, — mert egy napon Isten számon kéri tőlünk azt is, hogy nem tagadtuk é meg beszédünkkel, vagy magviseletünkkel az Ur Jézus Krisztust, mint a hogy megtagadta őtet Judás? Jézus csak a halálig híveknek ígérte és adja meg az örökéletnek koronáját A hütelen embert senki nem méltatja barátságra és senki nem szereti.— A’brahám Lincolnról mindenki tudja; hogy az ő jellemének leg­szebb vonása volt a hűség és kötelességteljesités. Az igazi és nemes gondolkodású emberek mind bírtak ez­zel az erénnyel, a hűséggel. Ne feledjük a tanulságot sem, a mit ebből a mai bibliai történetből kivehetünk, — hogy nevezetesen Is­ten nem a külső megjelenést, hanem a szívnek érzéseit nézi. — Viseljük tehát magunkat mindenkor úgy, mint Isten gyermekeihez, az Jézus Krisztus tanítványaihoz illik. VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE JUN. 20-RA. Az Ur a mi pásztorunk. A lecke szövege, tárgya a XXIII-ik Zsoltár. Aranyige; — Az Ur az Én Pásztorom, — azért nem szűkölködöm. A múlt Vasárnap egy alacsony sorsból nagyyá, pásztorfiuból királylyá lett emberről Dávidról tanul­tunk a vasárnapi iskolában, a ki már pásztor korában sokszor tanujelét szolgáltatta vitézségének, bátorságá­nak,de jelét adta Istenben vetett erős bizodalmának is. Dávidról, a ki kiváló zenei tehetséggel volt megáldva s

Next

/
Thumbnails
Contents