Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1920-06-12 / 24. szám

8 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. lantjának mélabus melódiáival sokakat, még utóbb ki­rályának szivét is sokszor megvidámitotta; — Dávid­ról, nevét viseli a zsoltárok könyve az ó szövetségi szent Írásokban, miután azoknak az örök szép és a föld kerekségén mindenfelé évezredek óta zengedezett zsol­tároknak nagy részét ő szerzetté. Mai leczkénk tárgya is ebből a zsoltárok könyvéből van véve és a huszonharmadik zsoltár az, amelyet maga Dávid Írott a legnagyobb valószínűség szerint Jeruzsá­lemben és életének előrahaladottabb korszakában, ta­lán akkor, amikor fia Absolon feltámadt ellene. Valószínű, hogy az ő fiatal kori pásztor élete adta meg neki az ihletést ennek a zsoltárnak a meg Írására. Ezek a zsoltárok mind istenitiszteleti hanálatra voltak szánva és a zsidók a zsoltárok könyvét öt részre vagy könyre osztották, és pedig az elsőtől a 41-ig; — a 42-től a 72-ig; — a 73 tói a 89-ig; — a 90-tól a 106-ig és a 107 tői a 150-ikig. Mély vallásos érzés érzik, lé­lekzik ezekből a zsoltárokból, bármely nyelvre lefordít­va olvassuk is azokat. Teljestele vannak ezek Isten i- ránti dicsőítő magasztalással, benne való erős bizoda- lommal; hálaadással az elvett áldásokért, esdő könyör­géssel az eljövendőkért. A kezünk alatti huszonharma­dik zsoltárról azt mondják, hogy a “Zsoltárok gyöngye” hogy a “legédesebb”, amelyet legelősször kell megta­nulni, legtöbbször kell hangoztatni, és elfelejteni soha nem szabad. Azt a zsoltárt követi ez, amely a pásztor jajjait sírja el, mig ez, a huszonharmadik-leirja a nyáj reményét, örömét. Leírja, szivünkbe Írja ez, hogy Is­ten a mi Gondviselőnk, Vezérünk, Oltalmazőnk, Vigasz­talónk, és pedig ma, holnap, mindenkor; — oromban, bánat ban, békében háborúban, mindenütt, mindenkor, mindenféle körülmények között. Úgy állítja ez elénk a jó pásztort mint aki nem hajtja, hanem VEZETI a ma­ga NYÁJÁT, és azt megvédi, megnyugtatja, megelé- giti. Nem csoda, hogy bár állítólag kétszáz ötvenezer könyvet Írtak különféle nyelveken erről a zsoltárról, en­nek a szépségeit, igazságait nem tudták mégsem kimerí­teni. Óh hát ki ne érezné ennek a zsoltárnak örök igazságait ? “AZ UR AZ ÉN PÁSZTOROM AZÉRT NEM SZŰKÖL­KÖDÖM.” Nem szűkölködöm: nyugalomban, mert ő szép zöld mezőkön nyugtat meg engemet. — italban, mert Ő csendes vizekhez terelget engemet. Nem szűkölködöm bocsánatban, mért ő ujjászüli lelkemet. Nem szűkölködöm vezetőben, mert ő az igazság ös­vényén vezet engem az ő nevéért. Nem szűkölködöm társakban mert ha a halál ár­nyékának völgyén járnék is Te velem vagy. Nem szűkölködöm vigaszban, mert a te pásztori botod és vessződ az én nyugtatom vigasztalóm. Nem szűkölködöm eledelben, mert az én ellensé­geim előtt készítesz nékem asztalt. Nem szűkölködöm örömben, mert te olajjal kened meg az én fejemet. Nem szűkölködöm semmiben, mert csordultig töl­tőd meg az én örömpoharamat. Nem szűkölködöm sem ebben az életben, mert a te jóságod, irgalmad követ engemet életemnek minden napján. Nem szűkölködöm semmiben sem az örökkévaló­ságban, mert örökké az én Uram hajlékában lakom. íme ez az a sok öröm, áldás és boldogság, amit Da­vid talál a huszonharmadik Zsoltárban, a jó pásztor­ban. És most lássuk mennyire teljesedik be mindez a mi Megváltó Krisztusunkban, aki János X-ben azt mondja: “ÉN VAGYOK A Jó PÁSZTOR.” Ha az ő ju­hai vagyunk,' az ő szavát hallgatjuk és követjük is. Nem szűkölködünk nyugalomban, mert Ő mondja minékünk:” jöjjetek én hozzám mind nyáján, kik meg­fáradtatok és meg yagytok terheltetve és én megnyug­tatlak titeket. Nem szomjuhozunk meg, mert ő hívogat magához:” valaki szomjuhozik, jöjjön én hozzám és igyék!” Nem szűkölködünk bocsánatban, mert: “az ember Fiának van hatalma megbocsátani a bűnöket.” Nem szűkölködünk vezetőben, mert: “Ő az ut, az igazság és az élet.” Nem szűkölködünk társaság nélkül, mert ő azt i- géri, hogy: “én mindig veletek vagyok.” Nem szűkölködünk vigasztalásban, mert Ő azzal biztat: “az Atya más vigasztalót ád néktek!” Nem szűkölködünk eledelben, mert Ő mondja miné­künk : “én vagyok az életnek ama a kenyere, aki én hoz­zám jön nem éhezik.” Nem szűkölködünk semmiben, mert Ő mondotta, “ha valamit kérendetek az Atyától az én nevemben, megadja néktek. Nem szűkölködünk semmiben ez életben, ha követ­jük az ő tanácsát: “keressétek előszször Istennek or­szágát és annak igazságát és mindazok megadatnak néktek.” Nem szűkölködünk semmiben az örökkévalóságban, hisz ő ígérte: “elmegyek, megkészitem néktek a helyet, hogy ahol én vagyok ti is ott legyetek.” Óh hát ha igy tanít, vigasztal, bátorít és buzdít minket ez a szép ének, a huszonharmadik zsoltár, csoda e ha ma is, és mind az időknek végéig fel-felzendiil az azoknak ajakán, akiknek kebelében a vallásos buzgó- ság tüze olyan lobogó lánggal ég, mint a szent zsoltá- rosnak kebelében ?! Óh ha őseink, öregapáink az üldöz­tetés iszonyatosságai között erőt, bátorságot, bizodal­mát, reménységet merítettek ebből a zsoltárból, s a bar­langok torkában, a börtönök fenekén, a korbácsütések alatt is bátran énekelték: “Az Ur énnékem őriző pász­torom, Azért semmiben meg nem fogyatkozom, és a halál árnyékának völgyében járva is hívek maradtak az ő őriző Pásztorukhoz: maradjunk hívek mi is s há­lát adva eddigi őrizetéért, amelylyel az üldöztetés fel­legeit életegiinköről eloszlatta, rendületlen bizodalom- mal haladván vezérlete nyomán, ne szűnjünk meg há­laáldozatunkat buzgó imában és hálaadó, dicsőítő ének­ben neki bemutatni, követvén a zsoltáriró szavait.” “Az Urnák dicséretet éneklek, Valamig én e világon élek. Az Ur Istent én egész életemben, Dicsérem és áldom szép éneklésben. De viszcntag azt kéreti ő tőle, Hogy éneklésem jó kedvvel végye, És akkor teljes szivemből örvendek, Szép énekeket mondván szent nevének.” Ezen vasárnapi iskolai leczkét kidolgozta: Ludmán Sándor bridgeporti ref. lelkész

Next

/
Thumbnails
Contents