Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1920-05-22 / 21. szám

6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. A Megtért Ember Kötelessége. Angolból: Tóth Mihály alphai ref. lelkész. Textus: Lukács 22:32 “Te azért idővel megtérvén, a te atyádfiáit erősítsed.'” Valamint az Isten közeledése az emberhez nem mindig bir ugyanazzal a jelleggel, úgy az embernek Is­tenhez való megtérését is különbözőképen határozhat­juk meg. A megtérés próbájának semmi köze a mód­szerhez. A megtérést nem a szerint ítéljük meg, hogy mit mond, hanem hogy mit tesz. “Gyümölcseiről ismeri­tek meg őket”, mondja a szent irás. A megtérés tehát nem egyéb, mint az önmagában összpontosult életnek átmenete az Istenben összpontosult életbe. I. Amint az első tanítványok megtérésüket tapasz­talták, életük feladatává tűzték ki azt, hogy másokat is elvezessenek arra a pontra, hol érezni fogják ők is azt az édes tapasztalást. Megismertették az Ur Jézust mindazokkal, akikkel érintkezésbe léptek. “Megtaláltuk a Messiást”, mondogatták. És amint az n-ásokból olvas­suk: “vivék azokat a Jézushoz.” Olyanok voltak ők, mint a halálos betegségből felépült emberek: égó vágy­tól űzetve másokat is a gyógyulás helyére, a Nagy Or­vos lábaihoz akarnak minden áron vezetni. Az Ur Jé­zus e Nagy Orvos. Isten szive e beteg világ korháza. Az anyaszent?gyház a Vörös Kereszt Egyesület. Meg­tért tagjai pedig a betegszállitó kocsi személyzete. Ez a személyzet nem vesztegelhet tétlenül. Nem azért vi- gasztaltatunk, hogy vigasságban éljünk, hanem azért, hogy másokat vigasztalhassunk. Nem azért gyarapo­dunk, hogy jólétben éljünk, hanem azért, hogy jóté­konyságot gyakorolhassunk. Áldásainkat nem zárhat­juk körül, hanem osztogatnunk kell környezetünk kö­zött. Ha Isten kegyelméből életünk kevésbé súlyos, má­sok életét kell kevésbé súlyossá tennünk. A megtért élet jellege nem nyerészkedés, de adakozás. A megtérő előtt szent küldetés lebeg. És ez a küldetés' erősíteni a gyöngéket, bátorítani a csíiggedőket és az elesetteket felemelni a szeretet örök forrásához: a könyörülő Is­tenhez. A megtért jelszava: “Jézus váltsághalála!” A Jézus megváltó erejének bizonysága a megtért élet. A megtért élet megváltott élet. Legyen a hit tetterős! Ad­jon a szavaknak értelmet a tett! A keresztyéni életet szorgalom és tevékenység jel­lemzi. Mikor Cavour, a hires olasz államférfiú meghalt, Browning Erzsébet, brit költőnő, igy kiáltott fel: “Az a nemes férfiú, aki elmélkedett és megteremtette 0- laszho nt, istenibb hazába költözött.” Ez a két szó “el­mélkedett” és “teremtett” jellemző. Az elmélkedés ma­gában véve az agy működésének meddő folyamata. Az elmélkedés cselekedettel párosúlva teremtő erő. Hall­gatnunk kell istenitiszteletet, de ez még nem elég, cse- lednünk is kell azt. Felbuzdúlás megmozdúlás nélkül értéktelen valami. A virágok növénytana szép. A ki­fejlett rózsa azonban még szebb. A teológia jelentőség- teljes. Az Isten atyaságának tudománya és elismerése ez. A társadalomtudomány is jelentőségteljes. Mert ez meg az ember testvériességének tudománya és elisme- í'ése. A társadalomtudomány tehát nem egyéb, mint alkalmazott teológia. Szakadatlan folyamata ez az em- bersegités és erősítés magasztos munkájának. Hatha­tós tényezővé teszi Istent a mindennapi életben. Kívá­natossá teszi az Ur Jézus Krisztust. Hangsúlyozza Is­ten országának értékét. Az egyháztagság sokat számit. De ez nemcsak annyiból áll, hogy vasárnaponként meghallgatjuk mind a két prédikációt. Persze ezt is csak úgy, ha jó az idő és elfoglaltságunk nem tart vissza a templomtól. Az igazi egyháztagság királyi papság. Az a tény, hogy gyermekeinket keresztvíz alá tartjuk, házassági fri­gyünkre Isten áldását kérjük, halottainkat harangok zúgó kísérete mellett helyezzük örök nyugalomra, még nem merítette ki a krisztusi élet minden feltételét. A Krisztus vállára nem kényelem, hanem szükség. Nem annyira hozzá ad az egyén életéhez, mint inkább meg­változtatja az egyén életét. A legmesteribb prédikáció­nak, a legmeggyőzőbb bizonyságnak, és legmüvészibb zsoltárnak lehet nagy értéke — és van is — de ez a mai cinikus világ a prédikációt “a testben”, a bizonyságot “a szívben” és a zsoltárt “a lélekben” követeli. És ezt csak az újjászületett emberek szólhatják, csak az izsóp­pal megmosott szivek magyarázhatják és csak a tűzzel megkeresztelt lelkek zengedezhetik hathatósan a min­dennapi életben. II. A templom épületnek meg van a maga rendelte­tése. Alapjában véve az istenitiszteleteknek és a szent jegyek kiszolgáltatásának helye ez. De vigyázzunk! A templom nem kizárólag az elválasztottak gyülésterme, nem az előkelőség találkozó szalonja, nem a különckö­dők zárthelyisége. Az Isten háza a nép háza. A nagy tömegnek közfis tulajdonát képező csarnoka. Az a hely ez, ahol a Teremtő találkozik az ő teremtményeivel, a- hol az istenurálom tanácskozik a népuralommal és érint kezik a Végtelen a végessel. Társadalmi központ ez. In­nen indúljon hát ki tagjain keresztül hóditó útjára min­den s*4p és, nemes eszme! Itt találkozzék a közösség érzete! Itt pyerjen kielégítést a társadalmi és lelki é- let szükséglete! Munkakörébe és terveibe vonjon be min den népet és nemzetet! Adjon otthonnt minden nép és nemzet minden\gyérmekének! Legyen ez az ifjaknak legkedveltebb üdítő és szórakozó helye, a felnőtteknek reménysége és bizta't^sa, az öregeknek nyugalma és vi­gasztalása! őrállói tartják távol magukat az erősza- kodástól, de készítsék el'a jövő munkájának tervét és hajtsák végre ezt a tervet sxem előtt tartva testvéreik lelki gyarapodását! Legyenek ők irányadók és védel­mezők, vezetők és lelkesítek minden közérdekű tevé- enységben! \ Nézzétek! Jézus itt áll a szent asztal mögött és be­szél: “Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jöjjenek. Seregestől jönnek, ha szívesen fogadjuk őket. Nem jönnek a felnőtt nyugodságával, nem az öreg ko­molyságával, de jönnek nagy és gondatlan zajjal. Ma­gukkal hozzák gyermekes lelkestiltségüket, könnyed vigságukat. Ártatlan örömükkel életet öntenek Isten szentélyébe. És örömükben Isten nem ütközik meg. Az öröm olyan fogalom, mely igen sokszor lebbent el a Jézus ajkán. Alaphangja ez az összhangzatos krisztusi életnek. Az evangyéliom “jó hir” és “örömhir”. Hadd jöjjenek hát ide a Pollyannák “öröm-játékukkal”, a Tommy Jonesok gyermekes találékonyságukkal. Mu­tassunk mi ezeknek irányt. Mert jönnek ők könnyed

Next

/
Thumbnails
Contents