Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1920-05-22 / 21. szám
6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. A Megtért Ember Kötelessége. Angolból: Tóth Mihály alphai ref. lelkész. Textus: Lukács 22:32 “Te azért idővel megtérvén, a te atyádfiáit erősítsed.'” Valamint az Isten közeledése az emberhez nem mindig bir ugyanazzal a jelleggel, úgy az embernek Istenhez való megtérését is különbözőképen határozhatjuk meg. A megtérés próbájának semmi köze a módszerhez. A megtérést nem a szerint ítéljük meg, hogy mit mond, hanem hogy mit tesz. “Gyümölcseiről ismeritek meg őket”, mondja a szent irás. A megtérés tehát nem egyéb, mint az önmagában összpontosult életnek átmenete az Istenben összpontosult életbe. I. Amint az első tanítványok megtérésüket tapasztalták, életük feladatává tűzték ki azt, hogy másokat is elvezessenek arra a pontra, hol érezni fogják ők is azt az édes tapasztalást. Megismertették az Ur Jézust mindazokkal, akikkel érintkezésbe léptek. “Megtaláltuk a Messiást”, mondogatták. És amint az n-ásokból olvassuk: “vivék azokat a Jézushoz.” Olyanok voltak ők, mint a halálos betegségből felépült emberek: égó vágytól űzetve másokat is a gyógyulás helyére, a Nagy Orvos lábaihoz akarnak minden áron vezetni. Az Ur Jézus e Nagy Orvos. Isten szive e beteg világ korháza. Az anyaszent?gyház a Vörös Kereszt Egyesület. Megtért tagjai pedig a betegszállitó kocsi személyzete. Ez a személyzet nem vesztegelhet tétlenül. Nem azért vi- gasztaltatunk, hogy vigasságban éljünk, hanem azért, hogy másokat vigasztalhassunk. Nem azért gyarapodunk, hogy jólétben éljünk, hanem azért, hogy jótékonyságot gyakorolhassunk. Áldásainkat nem zárhatjuk körül, hanem osztogatnunk kell környezetünk között. Ha Isten kegyelméből életünk kevésbé súlyos, mások életét kell kevésbé súlyossá tennünk. A megtért élet jellege nem nyerészkedés, de adakozás. A megtérő előtt szent küldetés lebeg. És ez a küldetés' erősíteni a gyöngéket, bátorítani a csíiggedőket és az elesetteket felemelni a szeretet örök forrásához: a könyörülő Istenhez. A megtért jelszava: “Jézus váltsághalála!” A Jézus megváltó erejének bizonysága a megtért élet. A megtért élet megváltott élet. Legyen a hit tetterős! Adjon a szavaknak értelmet a tett! A keresztyéni életet szorgalom és tevékenység jellemzi. Mikor Cavour, a hires olasz államférfiú meghalt, Browning Erzsébet, brit költőnő, igy kiáltott fel: “Az a nemes férfiú, aki elmélkedett és megteremtette 0- laszho nt, istenibb hazába költözött.” Ez a két szó “elmélkedett” és “teremtett” jellemző. Az elmélkedés magában véve az agy működésének meddő folyamata. Az elmélkedés cselekedettel párosúlva teremtő erő. Hallgatnunk kell istenitiszteletet, de ez még nem elég, cse- lednünk is kell azt. Felbuzdúlás megmozdúlás nélkül értéktelen valami. A virágok növénytana szép. A kifejlett rózsa azonban még szebb. A teológia jelentőség- teljes. Az Isten atyaságának tudománya és elismerése ez. A társadalomtudomány is jelentőségteljes. Mert ez meg az ember testvériességének tudománya és elisme- í'ése. A társadalomtudomány tehát nem egyéb, mint alkalmazott teológia. Szakadatlan folyamata ez az em- bersegités és erősítés magasztos munkájának. Hathatós tényezővé teszi Istent a mindennapi életben. Kívánatossá teszi az Ur Jézus Krisztust. Hangsúlyozza Isten országának értékét. Az egyháztagság sokat számit. De ez nemcsak annyiból áll, hogy vasárnaponként meghallgatjuk mind a két prédikációt. Persze ezt is csak úgy, ha jó az idő és elfoglaltságunk nem tart vissza a templomtól. Az igazi egyháztagság királyi papság. Az a tény, hogy gyermekeinket keresztvíz alá tartjuk, házassági frigyünkre Isten áldását kérjük, halottainkat harangok zúgó kísérete mellett helyezzük örök nyugalomra, még nem merítette ki a krisztusi élet minden feltételét. A Krisztus vállára nem kényelem, hanem szükség. Nem annyira hozzá ad az egyén életéhez, mint inkább megváltoztatja az egyén életét. A legmesteribb prédikációnak, a legmeggyőzőbb bizonyságnak, és legmüvészibb zsoltárnak lehet nagy értéke — és van is — de ez a mai cinikus világ a prédikációt “a testben”, a bizonyságot “a szívben” és a zsoltárt “a lélekben” követeli. És ezt csak az újjászületett emberek szólhatják, csak az izsóppal megmosott szivek magyarázhatják és csak a tűzzel megkeresztelt lelkek zengedezhetik hathatósan a mindennapi életben. II. A templom épületnek meg van a maga rendeltetése. Alapjában véve az istenitiszteleteknek és a szent jegyek kiszolgáltatásának helye ez. De vigyázzunk! A templom nem kizárólag az elválasztottak gyülésterme, nem az előkelőség találkozó szalonja, nem a különcködők zárthelyisége. Az Isten háza a nép háza. A nagy tömegnek közfis tulajdonát képező csarnoka. Az a hely ez, ahol a Teremtő találkozik az ő teremtményeivel, a- hol az istenurálom tanácskozik a népuralommal és érint kezik a Végtelen a végessel. Társadalmi központ ez. Innen indúljon hát ki tagjain keresztül hóditó útjára minden s*4p és, nemes eszme! Itt találkozzék a közösség érzete! Itt pyerjen kielégítést a társadalmi és lelki é- let szükséglete! Munkakörébe és terveibe vonjon be min den népet és nemzetet! Adjon otthonnt minden nép és nemzet minden\gyérmekének! Legyen ez az ifjaknak legkedveltebb üdítő és szórakozó helye, a felnőtteknek reménysége és bizta't^sa, az öregeknek nyugalma és vigasztalása! őrállói tartják távol magukat az erősza- kodástól, de készítsék el'a jövő munkájának tervét és hajtsák végre ezt a tervet sxem előtt tartva testvéreik lelki gyarapodását! Legyenek ők irányadók és védelmezők, vezetők és lelkesítek minden közérdekű tevé- enységben! \ Nézzétek! Jézus itt áll a szent asztal mögött és beszél: “Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jöjjenek. Seregestől jönnek, ha szívesen fogadjuk őket. Nem jönnek a felnőtt nyugodságával, nem az öreg komolyságával, de jönnek nagy és gondatlan zajjal. Magukkal hozzák gyermekes lelkestiltségüket, könnyed vigságukat. Ártatlan örömükkel életet öntenek Isten szentélyébe. És örömükben Isten nem ütközik meg. Az öröm olyan fogalom, mely igen sokszor lebbent el a Jézus ajkán. Alaphangja ez az összhangzatos krisztusi életnek. Az evangyéliom “jó hir” és “örömhir”. Hadd jöjjenek hát ide a Pollyannák “öröm-játékukkal”, a Tommy Jonesok gyermekes találékonyságukkal. Mutassunk mi ezeknek irányt. Mert jönnek ők könnyed
