Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1920-05-22 / 21. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 7 felfogásukkal. Jönnek, mint puha, alakítható agyag, melynek formálására minket rendelt a Teremtő. És Isten legyen irgalmas ami lelkűnknek, ha oly munkát végzünk, mely csak a formálónak vállik előnyére! III. És Jézus tovább beszél: “Jöjjetek én hozzám mind, kik megfáradtatok és megterheltettetek és én megnyugosztallak titeket!” Nincsennek ugyan mind jelen, akik megfáradtak és megterheltettek, hogy hallanák e szavakat. De mi jelen vagyunk. E szavak úgy hangzanak, hogy mi meghallhatjuk és ki vehetjük részünket a munkából. Mert a jézus útja a szivén keresztül vezet a másik szívhez. Megy, halad a megváltottak útján és azt mondja egyiknek is, másiknak is: “Menj, mond a te atyádfiának: jöjjetek én hozzám!” “Te azért idővel megtérvén, a te atyádfiáit erősítsed, beszélvén nekik én felőlem.” Millió és millió lélek keresi ma a megélhetés nehéz gondjai között a nyugalmat és békességét, a szabadú- lást és vigasztalást. Keresnek testi, szellemi és lelki békét. Kutatásaik közben elmennek olya a helyekre is, amiket nem szabad lett volna megtalálniuk, ahol látnak és hallanak dolgokat, amiket jobb lett volna, ha nem látnak és nem hallanak. Kenyeret kérnek és követ kapnak. Gyógyforrást keresnek és poshadt vizet találnak. Beteg lelkűk erősítő szer után vágyik és mérget kínálnak rá. Rózsa után nyúlnak és tövis vérezi kezüket. Éhezik a mennyei kenyeret és azt hiszik, hogy a világ eledele kielégíti őket. A világ forrongó társadalmának zűrzavarából felhangzik a kiáltás: “Mutassátok meg nekünk az Atyát, hogy megláthassuk a Krisztust!” E követelés teljesítésében rejlik korunk társadalmi nyugtalanságának orvoslása. És e helyett a tengerek határain túl, a pogány földrészeken Csákképpen úgy, mint feslett környezetünkben itthonn, talál áNJcutató, a kereső ember hamis, megtévesztő bölcselkedést, amit elneveznek szoc iálizmusnak, bolsevizmusnak, Vagy kommunizmusnak : a csalás és hazugság szentélyeiben megtalálja hideg és érzéketlen arany és ezüst bálványait, melyek előtt leborúl, mert megváltóinak tekinti azokat. Ember, vigyázz! E világon csak egyetlen egy név’ amit ajkadra vehetsz; csak egyetlen egy kép, amit szivedbe véshetsz. És ez a név: Jézus. És ez a kép: Kálvária. Ha megtértek vagyunk, tudjuk, hogy ez igaz. Ha megtértek vagyunk, másokat is elvezetünk erre az i- gazságra. Megtérésünknek kézzelfogható, világos bizonyítékát mindaddig nem mutattuk fel, mig minden erőnket, mely rendelkezésünkre áll, ki nem merítettük arra nézve, hogy megismertessük embertársainkkal is ama Galileabelit. Ha mi megtértünk és megerősíti ettünk, arra kell törekednünk, hogy másokat is megtérítsünk és megerősítsünk. Ha érezni fogjuk szivünkben az örök szeretet melegségét, korunk hideg közönyét lángra lobbanthatjuk. Egyházaink levetkőzik a rideg formaságok köntösét, mert akkor lángoló lelkesedést viszünk azekba magunkkal. Oltárainkon a menyei Atya áldozati tüze fog lobogni. Gyújtó szikra száll belőle szerte mindenfelé s tüzet fognak tőle a lobbanékony emberszivek és szent tüztől ég majd mind ez egész világ, melyben a salak megemésztődik s a szin-arany megmarad. Mikor igy megkezdettük atyánkfiainak megerősítését: beköszönt a várva-várt, ama megígért arany kor: Istennek országa. ÁMEN! ♦-----i KICSODA A JÉZUS? I Némelyek rajongónak mondják, ki mint Megváltó adja ki magát; némelyek kiváló vallásos embernek, ki az Isten parancsolatját legtökéletesebben betöltötte s igy mint követendő példa állhat előttünk; némelyek lángeszű, nagy tehetségű tudósnak mondják, ki korát igen sckkal megelőzte, ki csudákat tudott tenni; ki betegeket gyógyított, mert ismerte már azt a tudományt, mit a közönséges emberek még csak most kezdenek ismerni; tudta használni a fűnek és fának gyógyerejü hatását (pedig ilyesmivel sohase gyógyított!!). Mások meg isteni tulajdonságokkal felruházott embernek mondják. Ismét mások egyszerűen semminek állítják: nem is volt, nem is élt: — ki látta? Nem láttam, nem hiszem. Azonban hangzik felénk, keresztyének felé, kik tanítványainak, megmérteknek valljuk magunkat, ez a másik kérdés: “Tipedig kinek mondotok engemet?.... ők is azt felelték, Jézus tanitványi, mi is ezt feleljük: Te vagy ama Krisztus, Istennek Szent Fia, megígért Megváltónk, igaz Szabaditónk/ Mondjon mindenki mást; legyen hitetlen az egész világ; hirdessenek mást a tudósok, papok vagy Isten angyali, én mindig csak hiszem, mi mindig csak hisz- szük: Jézus Isten fia, s igy tehát Isten is. Mondom, ha mindenki ellenkezőt mond is, én ennél maradok s velem van Ö maga, velem van Isten is: “Ez amaz én szerelmes fiam, ötét hallgassátok” (Márk 9: 7.) Ha Isten az ő fiának jelenti ki, hát én másnak higyjem, hogy ember volt, mint más?! Nem, óh nem! nem lehet!.... Istennek Szent Fia! Megváltóm vagy nekem. Jézus, idvességem, légy az mindeneknek! ..... óh könyörülj rajtok és rajtam, Uram, Jézus! Amen. KERESZTYÉN VAGY-E TE? Nincs szebb név, mint a keresztyén. Mit jelent ez? \ Ez jelenti azt, hogy Krisztusi. E nevet Antiochiában adták először azoknak, kik az Ur Jézus Krisztusban hittek, neki engedelmeskedtek s országa terjesztésében munkálkodtak. Tehát azoknak, kik hittek, Krisztusi életet éltek és szolgáltak. A “keresztyén” név azóta fenmaradt, de jelentése változott. Ma nemcsak azok viselik e szép nevet, kik az Ur igéjét olvasgatják, az Ur Jézust Megváltó- jóknak tartják, az ő szent életét élik és neki szolgálnak, hanem e néven nevezik ma mindazokat, kiket a keresztvíz érintett. És ez nincs jól. Mert valamint a körülmetélkedés nem tette igaz izraelitává az embert, ép igy a kereszt- ség sem teszi egymagában igaz keresztyénné. Aki a keresztyén — Krisztusi szép nevet meg a- karja érdemelni, annak hinni kell a drága Megváltó Ur Jézus nevében. Annak szeretni kell a drága Urat. Annak úgy kell élni, a mint Ő élt. Annak mindenét e nagy Ur szolgálatába kell állítani, mert aki nem hisz élő hittel ő benne s nem él úgy mint ő élt, s nem szolgál neki szeretettel és önfeláldozással, az nem keresztyén. Édes atyámfia! Keresztyén vagy-e te?
