Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1920-05-08 / 19. szám

4

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

Í3I3131313I3I3I3I3JSM3EM3/3JBMSJ3JBJ3M3J3J3JB13J3I313I3I3I3I3MSM3I3I3ISI5I3

I

lma és a Természet Törvénye. 1

Irta: Tóth Mihály, alphai ref. lelkész.

Az ima értékében való kételkedésnek legfőbb okát abban találjuk meg, hogy az emberek manapság nagyon éles vonalat húznak a természetes és természetfölötti dolgok között. Ha elválasztás helyett a kettőt összeegyeztetnék, akkor könnyű volna megértetni, hogy az ima hatásában való kételkedés nem egyéb gyerekes aggodalomnál. E helyett azonban a hitetlen az események folyását teljesen a természet törvényeitől teszi függővé és tagadja, hogy akár az események előidézésében, a- kár pedig a megtörtént események alatt megismert új természeti törvények, vagy vallásos igazságok kinyilatkoztatásában valamilyen felsőbb hatalomnak bármely része is volna. Ez hiba. De a hivő is követi azt a hibát, hogy minden oly eseményt, melynek létrejöttét ésszel föl tudja fogni, a természet törvényeinek körébe oszt be; mig amit meg nem tud magának magyarázni, azt hajlandó az Isten közreműködésének tulajdonítani oly formán, hogy azt az Isten a természet törvényeinek ellenére, vagy pedig egyenes felfüggesztése által hozta létre.

Ez is hiba. Az Isten ilyen dolgokat nem cselekszik. Ez ellenkeznék az ő természetével s egész joggal nevezhetnők következetlennek. Az az esemény, melet mi korlátolt emberi ésszel csodának nevezünk, mert nem tudjuk megmagyarázni létrejöttét, éppen oly természetes, mint az, hogy eső után sár lesz. A csoda nem a létező természeti törvények felbontása, hanem kinyilatkoztatása oly természeti törvényeknek, melyeket eddig még nem ismertünk. Amennyiben ez az esemény kívül esik az eddig ismert természeti törvények keretén, annyiban nevezhetjük természetfölöttinek. Természetfölötti alatt azonban, ha személyről van szó, nem értünk mi oly önkényes lényt, aki időnként az emberek mulattatására, vagy megrémitésére félre löki a természet törvényeit s cirkuszi bűvészetekben mutogatja rendkívüli hatalmát. Értjük a természetfölötti alatt azt, valami, legyen az akár esemény, akár személyes valóság, sokkal kimagaslóbb, mint környezete.

Az élettelen, mozdúlatlan sziklák között a zöldelő fűszál például természetfölötti, mert van benne élet, ami nincs meg környezetében. Ugyancsak a növénynyel szemben az állat már természetfölötti, mert nemcsak él, hanem önmagától mozog, érez, sőt bizonyos tekintetben ösztönszerü akarattal is bir. Éppen igy természetfölötti az állatok között az ember, mert nemcsak mozog, érez, hanem öntudatos akarattal is bir s kü- *)

*) MIÉRT IMÁDKOZZAM? Sokan teszik fel maguknak manapság ezt a kérdést! — “Miért imádkozzam, — hiszen az Isten úgy sem hallgatja meg kérésemet, — és ha meg hallgatja is, úgy sem adja meg azt a mit tőle kérek.”

Lapunk kiváló munkatársának, Nt. Tóth Mihály alphai lelkipásztor urnák fennti mélyen járó, az Isteni Gondviselésbe vetett hitet erősítő czikke erre a kérdésre adja meg megnyugtatóan a feleletet.

Hisszük, hogy e szép czikknek olvasása lapunk buzgó olvasói közziil sokaknak a lelkét tölti meg a hitlönb séget tud tenni a jó és rossz között. A természeti világ legtökéletesebb valósága az ember, Az emberek között tehát a természetfölötti nem lehet más, mint az a magasabb személyes hatalom, akit mi Istennek nevezünk, aki nemcsak különb séget tud tenni a jó és rossz között, hanem az emberrel szemben mindenható, mindenttudó, mindenütt jelen való, örökké élő, szent jóság, szeretet és igazság.

A természetfölöttit igy megvilágítva könnyen beláthatjuk, hogy az természetes környezetére döntő befolyást gyakorolhat. A növénynek, a fának fejlődő, vastagodó gyökere előbb-utóbb kitolja a sziklát eredeti állásából. A hitetlen erre azt mondja, hogy ez természetes. A fejlődő gyökér nyomásának engedni kell. A növény gyönge hajtásait, zsenge héját lerágja az állat s a növény elpusztúl. A hitetlen ismét azt mondja, hogy ez is természetes. Szükséges, hogy az állat éhségét valamivel kelégitse s ezért a növénynek pusztúlnia kell. Az ember fizikai munkát végeztet az állattal s húsát táplálékúl használja. Hogy céljának minél jobban megfeleljen, törődik vele, gondozza, ápolja, nemesíti, ha bajban van, segít rajta. A hitetlen erre is azt mondja, hogy ez természetes. Az ember fölötte áll az állatoknak s életbe vágó szükséget pótol velők, tehát legyenek azok szépek, nemesek s a lehetőség szerint tökéletesek. Ezeket az igazságokat mind elismeri a hitetlen, de mikor az Isten és ember közötti viszonyról van szó, amikor a lelki épülésért és tökéletesedésért, a betegekért és szenvedőkért Istenhez felhangzó imának áldást hozó hatásáról van szó, amikor el kellene ismerni, hogy Isten bajainkban képes rajtunk segíteni s hatalma van mi reánk döntő befolyást gyakorolni, akkor a hitetlen tagadólag rázza fejét és azt mondja hogy ez nem természetes. Ez ellenkezik a természet törvényeivel.

Mi sem állítjuk azt, hogy Isten ilyenkor természetellenes dolgot cselekszik. Egy percig sem tesziik azt. Amikor Isten a mi imánkra felel s megadja nekünk, amit kértünk, éppen nem szükséges, hogy a természet törvényeinek ellenére tegye azt. Isten ilyenkor csupán csak azt a hatalmat gyakorolja, mely meg van benne, az emberben pedig nincs meg. És ez egész természetes. Nincs benne semmi megfoghatatlan.

Arról is meg lehetünk győződve, hogy Isten minden egyes esetben felel imánkra. Bár sokszor ennek ellenkezőjét tapasztaljuk. Ez azonban csak látszat. Az imára kapót feleletnek természete mindig az imádkozó lelki állapotától függ. Ha az ima igazán a szív mélyéről fakad, ha tárgya megegyezik Isten természetével és ha az imádkozó kész bele nyugodni Istennek magasabb akaratába, ez az ima határozott meghallgatásra talál. Lehet, hogy a felelet keserű tagadás lesz. Ez esetben az imádkozőnak erre volt szüksége. Máskor ismét kén elmének szelíd teljesítése lesz a felelet. Ez esetben azt kérte, amire szüksége volt. Megtörténik az is, hogy mást kap, mint, amit kért. Ez világosan bizonyítja, hogy Isten jobban tudta, mire volt szüksége, mint maga az imádkozó.

Az ima a legjobb tanító mester. Az imára kapott felelet az ember életének a legigazibb vezérfonala, mert az imára adott feleletben nyilatkoztatja ki Isten mindig az imádkozó erkölcsi értékét. Ne csudálkozzék tehát, ha tagadó választ kap, az, ki gőgös, követelő hangon imájában egyszerűen föltételeket diktál Istennek. Isten mindentudó és nincs arra szorúlva, hogy