Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1920-02-21 / 8. szám

PUBLISHED EVERY SATURDAY. _ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON.

VOLUME XXL ÉVFOLYAM, 1920 Febr. 21. No. 8. Szám.

GEORGE WASHINGTON.

Az amerikai nemzeti történelem két örökké fényes alakjának, — Lincoln és Washington születésnapjának évfordulóját ünnepli megujjulo kegyelettel minden esztendőben Febr. 12-én és Febr. 22-én uj hazánknak polgársága.

E két férfi jellembeli értékét, hazafiui érzelmeiknek tisztaságát, életők folytatásának nemességét vizsgálva, — önkéntelenül azt kérdezzük a költővel; — Ki volt nagyobb? melyik volt dicsőbb?

Születésükre és életviszonyaikra nézve teljesen különböző, — egyéni jellemben, hazafiui szeretetben és érzelemben egy ugyanazon ideállal biro egyéniség mindkettő.

Lincoln a legalacsonyabb sorsban született, — Washington aristocratikus hajlamú, — mégis mindkettő typikus AMERIKAI, — a Nemzetnek bálványai. Mindkettő EGÉSZ ember a szó legnemesebb és legigazabb értelmében. Vezérlő csillagok minden időben az amerikai történelem egén. Példájuk és hatásuk messze kiterjed saját nemzetük körén, — mert ők typusai a valódi embereknek, kik megmutatták, miként lehet a leghasznosabb és legáldásosabb életet leélnie mások nak a javára.

Az ilyen életczél elérésének titka: — jellem- tisztaság és akaraterő. Ezek párosulva hazaszeretettel és mély vallássosságal, — e két férfiút a történelem legnagyobb az emberiség örkké tisztelt alakjaivá avatták.

Az Egyházmegyei Kivetésről.

Ezt a czikket tulajdonképen az Outlook of Missions czimü (angol) missioi folyóiratunk részére szántam, — de helyénvalónak és szükségesnek találom annak megjelentetését az Amerikai Magyar Reformátusok Lapjában is. — És pedig annál szükségesebbnek gondolom e czikket beküldeni a Reformátusok Lapjához is, mert a magyar missioi gyülekezeteknek bevett gyakorlata az, hogy az egyházmegyei kivetéseket egy összegben az e. m. gyűlés előtt közvetlenül, vagy husvét tájban fizetik be.

De legkülönösebben szükségesnek vélem e czikk megírását és közlését azért, hogy felhívjam a magyar gyülekezetek elöljáróinak és közönségének figyelmét arra, hogy az egyetemes egyház által eszközölt és református köz egyházunk tulajdonát képező intézmények fenntartására szükséges járulékot az egyházmegyék utján a magyar gyülekezetek is igyekezzenek kész szi\ vei és teljes összegében megfizetni.

Áttekintve a missioi gyülekezetek összeségén, — azt, látjuk, hogy ezen közegyházi kivetést a legtöbb missioi gyülekezet teljes egészében be is fizeti. Ezek a missioi gyülekezetek úgy gondolkoznak, hogy ők kisebb nagyobb mértékben, hosszabb vagy rövidebb idő óta élvezik az egyetemes egyház segélyét és igy hála érzetből kifolyólag is kedves kötelességnek tekintik, hogy a segélyösszegből egy csekély részt vissaadjanak közegyházi vagy épen missioi czélokra. — Ettől eltekintve is azonban a közegyházzal való együttérzés és a hittestvéri solidaritás érzése ösztönzi a gyülekezetek tagjait arra, hogy eleget tegyenek a krisztusi intelemnek; — Egymás terhét hordozzátok! Végül azon körülmény is, hogy ne láttassunk csak önmagunknak élni, önző és elzárkózott gyülekezeti életet lefolytatni, — kell hogy sár kai jón minden missioi gyülekezetei arra, hogy az egyet, egyház szereteti és jótékonysági munkájából kivegye a maga részét. — A gyülekezetek és ezeknek tagjai igy töltik be igazán keresztyén hivat .ásukat és igy terjed,

erősödik általunk itt e földön az Istennek országa.

Fentebb azt mondottuk, hogy a missioi gyülekezetek általában megfizetik az ő egyházmegyei kivetései-