Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1919-03-15 / 11. szám

.’tiblished and distributed under permit (No. 387) authorized by the Act of October b. 1917, on file at the Post Office of Pitttsburgh. Pa. By order of the President. A. S. Burleson, Postmastei General. Publication office: 1001 Manufacturers’ bldg. Pittsburgh, Pa. Editors residence address: REV. ALEX HAR SANYI, 1008—10th Ave. Homestead, Pa. MEGJELENIK MINDEN SKO MBATON. entered as second class mail matter: april it. 1917. PUBLISHED EVERY SATURDAY. AT THE post office at Pittsburgh, pa. ■“Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in section 1103> Act of October 3, 1917, authorized July 11, 1918 " VOLUME XX. ÉVFOLYAM, 1919 Márc. 15, No. 11. Szám. szabadság Ünnepen. Hetven esztendőnek, egy egész emberöltőnek hosszú ideje tűnt el az enyészet tengerébe ama dicsős- séges 1848 Márc. 15-iki események óta, a mikor egy halálra Ítélt Nemzet, a MI kedves Magyar Nemzetünk, megvívta a hatalommal és a zsarnoksággal a szabad­ság és függetlenség szent háborúját. 70 esztendeje annak, hogy a Nemzet ihletett ve­zérei, Kossuth, Petőfy, Szécsényi, felrázták a százados álomba merült Nemzetet, — és hirdették az élet me- gujjulását, a Szabadság szent jogát, az Egyenlőség is­teni adományát, a Testvériség összekötő szent érzését. Az eszmék diadalát ők már nem érhették meg. ők csak a magvetők voltak, kiknek tiszte abban állott, hogy a Nemzet gyermekeinek, a polgárok millióinak szivének talaját fölszántsák és a nemes eszmék szent magvait azoknak a sziveknek fogékony, termő talajába elhintsék. Ők az ut-törők voltak, kiknek kemény munkájuk az volt. hogy hirdessék a jövendő korszak elkerülhet- leniil bekövetkező eseményeit, a nagy változásokat, melyeknek kifejlődését a legnagyobb hatalommal ren­delkező zsarnokság is épenoly kevéssé fogja tudnik megakadályozni, mint a mily kevéssé lehet megakadá­lyozni egy mezőn az elvetett magvak kisarjadzását. Hetven esztendő hosszú ideje kellett ahoz, hogy a Magyar Nemzet birtokába juthasson a demokráczia és nemzeti önállóság jogainak. Ezek a jogok még ma is csak a reménység tárgyát képezik ugyan, — de ma kö­zelebb állunk ezeknek megnyeréséhez, mint egy fél századdal, vagy nemzeti életünk idejében bármikor A népek végbement nagy csatája örök diadalt lát­szik biztosítani a szabadság, egyenlőség és testvériség szent eszméinek. Higyjünk, bizzunk, reményiünk egy szebb, egy jobb, egy boldogabb jövendőben a mi sokat szenvedett, múltért és jövendőért megbünhödött Magyar Hazánk. Magyar Nemzetünk számára! tyafiak Vagyunk. “Ne legyen versengés közöttem és kö­zötted, sem az én pásztoraim között: hiszen atyafiak vagyunk.” I. Mózes 13: 8v: íZiáel népének jó dolga volt. Javaik annyira meg'- szaporodtak, hogy a hely kevés lett Ábrám és Lót ju­harnak. S a bőség ezen idejében az atyafiak vetélkedni kezdtek egymással. Ábrahám Istenfélő kegyes férfi volt. A vetélkedést, mint minden Istentfélő ember, gyűlölte. Hogy az atya­fiak között mindinkább elmérgesedő versengésnek vé­get vessen, elhatározta, hogy beszélni fog Lóttal, és a- jánlatot tesz neki. Az elhatározást tett követte. “Ne legyen versengés közöttem és közötted’’, kezdte beszé­dét Ábrhám, “Hiszen atyafiak vagyunk”. Ha nem tud­nak a mi pásztoraink egymással békességben élni. “Vallj el kérlek tőlem; ha te balra tartasz, én jobbra megyek, ha te jobbra menéndesz, én balra térek.” Szomorú lehetett Ábrahám, amikor ezeket a sza­vakat mondotta. Beszédéből az atyafiui szeretet melege sugárzik ki. Nehezére esett a válás, de ha másképen nem lehetett megszerezni a békeséget, hajlandó volt ezt az árt megfizetni: Isten bőséggel áldotta meg az ő népét. “Sok jószá­guk vala” s emiatt “nem lakhatának együtt’’, emiatt versengés kelt közöttük. Mint egykor régen Izráel népe, úgy a múltban az amerikai magyar reformátusság is elvált egymástól. De mig Ábrahám és Lót pásztorai között az elválás a- zért történt, hogy a békeség helyre álljon, a reformá­tusok életében az elválással sirba helyezték a békeséget, az atyafiui szeretetet. Átkos gyűlölködés vette kezde­tét. Szomorú és áldatlan ellentétek férkőztek be az egy­házi életbe. Krisztus mindent megbocsátó szelleme szá­műzve lett. “Békesség a földön s az emberekhez jóa- karai” igéi hirdettettek, de süket fülekre taltak, az “atyafiak” között. Az amerikai magyar származású reformátusok szeretik az anya szentegyházat, s ahoz hívek. Az anya- szentegyház iránti törhetetlen ragaszkodásban re .jlik annak magyarázata, hogy egyházi ok miatt, egy anya-

Next

/
Thumbnails
Contents