Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1919-11-08 / 45. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA ö ni fogjátok!’’ Ha a szeretet lelke belénk költözik, ha egyesülünk — bár két egyházban is — Krisztus szolgálatára: nemcsak a Massachusets államban lakó Varga Józsefék lesznek gyülekezeti tagok, hanem az lesz — talán egy— hét kivétellel — minden Bridgeporton és környékén lakó magyar protestáns vallásu férfi és nő és: “akkor lesz idvessége ennek a háznak!” és akkor teljesedik be Krisztusunknak halála előtt mennyei Atyjához felbocsátott könyörgése:“Hogy mindnyájan egyek legyenek, amint te énbennem, atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek; hogy ők is egyek legyenek miben- nünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engemet!” És akkor beteljesedik, hogy: “S mint szarvas a szép hüs forrásra: Siet a nép a szent tomáczba. Betölti a pitvart, a házat, Az arczokon hit és alázat::::: S a szívre, melynek mélye zajlék, Csöndes békét lehel a hajlék.’’ És úgy lesz! óh, látom én a megnyilatkozott egeket; látom onnan leszállani a béke szelíd angyalát, megnyugodni ennek a templomnak, meg a másiknak, mindenek a boltozatán; látom, amint megáldja a két békés gyülekezetét, meg a többit is. Mindet; hogy a- kiknek két hazát adott végzetük: “becsüljék meg az egyiknek, szerezzék meg a másiknak, a mennyeinek is polgári jogát és imádságos lélekkel forrjanak össze a gyászfátyolos édes anya, meg a megszomoritott, a megnyomorított édes testvérek segítésére, akik a közprédára bocsátott Magyar Haza puszta téréin” gyászban járnak lehorgadva” s templomaik használatától is megfosztatva megkeseredett szívvel, de ő benne bizó erős hittel rendületlen bizodalommal énekelik: “Kelj fel a mi segítségünkre! Tarts meg minket a Te kegyelmedért!’’ És felkél! és segítségül lesz! és “lesz akkor ünnep a világon,” itt és odaát! Óh engedd ezt megérnünk Istenünk! És én akkor szivem teljességéből imádkozom a gyermek Jézust karjai közé szorító agg Simeonnal együtt: “Elég, elég volt az élet nekem, Bocsásd el már szolgádat Istenem!” Néki legyen dicséret, dicsőség, tisztesség és hálaadás, mindörökké. Ámen. Bridgeport, Conn. 1919 Október hó 25. Ludman Sándor. református lelkipásztor VISSZAPILLANTÁS A MÚLTBA. Iria: Kalassay Sándor volt bridgeporti, jelenleg pittsburgi ref. lelkész. Egy negyed század! Minő hosszú idő::: Egy embernek az életében a biblia által ígért életnek is jó harmad része. Ennyi idő alatt a gyermek a munkás férfi kornak a határához ér el s életének ebben a korszakában a legnagyobb tevékenységre képes. így van ez az egészséges alapokon nyugvó emberi intézményekben is. Annál inkább igy van ez az egyháNt. Kalassay Sándor urnák, a bridgeporti gyülekezet első lelkipásztorának fényképét, végtelen sajnálatunkra, — sehonnan sem sikerült beszereznünk, Szerk. zi életben, amely emberi eszközökkel amaz örök célokat szolgálja, amelyeket Jézusnak rendelése folytán szolgálnia kell. Az elvetett mustármag terebélyes fává növekedik fel. Ilyen mustármag volt s ilyen terebélyes fává növekedett fel a lefolyt negyedszázad alatt a Bridgeporti Első Magyar Református Egyház. Bridgeport egyike a legrégibb magyar telepeknek. Orosz Imre, Czakó Mihály, Stefurák Dániel, Bakos Sándor és mások azok a legrégibb települők, akik annak a nagy és hatalmas magyar kolóniának a magját képezik, amely ma első helyen áll a magyar telepek között. Mikor a magyarság számban szaporodott: első gondolata volt a gondolkozni tudó magyaroknak, hogy magukról és szeretteikről gondot viseljenek. Megalapították az Első Magyar Betegsegélyző Egyletet, a- rnely magját képezte az úgynevezett Bridgeporti Szövetségnek, amelynek helyét most teljesen biztos alapokon álló Segélyző Szövetség foglalta el. Voltak azonban olyan emberek is, akik nem csak a testi betegség ellen kerestek orvoslást, hanem a lelki betegséget is gyógyítani akarták. Szomjuhozták a kegyelemnek az italát s a lelkűk vágyódott az után a kenyér után, amelyből a ki eszik: soha meg nem éhezik. A munkában eltötött hét után jött a vasárnap és harangszó nem hívta a híveket a templomba. A messze belvárosból vagy a Black Rockról néha-néha kihallatszott a harangszó a West End magyarjai közé is: ám nem volt hely, ahol a hívek seregében örvendezhettek volna szép éneklésben, óh milyen sokan sóhajtották ezekben az időkben. “Az Ur házának buzgó szerelme emészt engemet!” Ez a vágy képezte alapját itt is az egyház szervezésének. Előbb úgy cselekedtek a mi véreink is, mint az ős keresztyének. Magánházaknál gyülekeztek össze. Énekeltek, imádkoztak s egyik-másik a Szentkönyvből olvasott fel egyes részeket. Ebben a munkában Vécsey Géza járt elől, aki az első települők között egyedin volt magasabb iskolát végzett fiatal ember. A szomszéd So. Norwalkon bár sokkal kisebb volt a magyarság száma, már élénkebb egyházi élet folyt. Bassó Béla, a ki a sárospataki iskolában is végzett néhány gimnáziumot, idekint a congregationalista egyház segítségével missziói munkát kezdett és folytatott a magyarok között, ő mellette működött Petró testvé riink, aki már nem elégedett meg azzal, hogy az Írást olvassa, hanem predikátiókat is tartott. Prédikációi azonban, amint nekem elmondták, nem igen elégítették ki a mi józan gondolkozásai népünket. Nagy örömmel fogadták azért, amikor 1894-ben Kovács János pittsburghi lelkész meglátogatta őket s elintézte azt, hogy Bridgeport és South Norwalk Dó- kus Gábor által szolgáltassanak ki. Dókus lelkésztársa,m nem sokkal azelőtt érkezett meg a szülő hazából s South Norwalkon telepedett le, ahol rokonai és földiéi nagy számmal voltak. Miután odahaza is az Urnák szőlőjében munkálkodott: hívei azzal a kéréssel fordultak a Reformed Church in the U. S. illetékes hatóságához, hogy őt pappá szentelnék. A kérést az illetékes hatóság meghallgatta s miután Dókus Gábor lelkésszé szenteltetett, reá bízatott a bridgeporti magyar reformátusság lelki gondozása is. 1896 forduló pontot jelent az egész amerikai magyarság, főként pedig a magyar reformátusság életében. A szülő haza fenállásának ezredéves évfordulója
