Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1919-11-01 / 44. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA ellenségei voltak. Egészen természetes és megváltozhatlan jelenségnek kellett tekintenünk, melylyel számot kellett vetnünk, hogy a Reformátusok Lapjának szelleme, iránya, elvi álláspontja, és magának a lap szerkesztőjének egyénisége is nem lehet oly szerencsés, hogy megnyerhesse az u. u. csatlakozott párt kebelébe tartozó lelkészek rokonszenvét, szellemi és a- nyagi támogatását, habár meg kell mondanunk, hogy a csati, lelkészek közzül is többen azonosították magukat elveinkkel, és gyülekezeteikben lapunknak százakra menő előfizetői voltak és vannak. Lapunk azonban nem pályázott arra, hogy a csati, pártnak tetszését megnyerje, mert akkor okvetlen hüteleneknek kellett volna lennünk lapunk húsz év óta hangoztatott elveihez, — amire kaphatók nem lennéhk, — és meg kellett volna tagadnunk a Reformátusok Lapjának egész múltjátA lapnak ellenségi azonban nemcsak u. n. csatlakozottaknak a táborából kerültek ki. Hanem sajnos a mi saját pártunkból is. Nem szolgálná a valódi czélt, ha egyenként rá kívánnék mutatni személyenként és objective azokra és azoknak kifogásaira, illetéktelenül gyakorolt kritizálására és hadd mondjam meg egész őszintén, — minden alapnélküli gáncsoskodására, a kik animozitást, sőt egyenest hostilitást mutattak a lap ellen, a mióta annak szerkesztését én látom el. Annyi bizonyos, hogy ha lapunk tör- hetlen szivosággal nem küzd elvei és a nemcsatlakozott párt mellett, és ha a conventi beavatkozás irányelvei minden vonalon érvényesülhettek volna, — ezen obstruálást tanusito lelkészek közzül nagyon kevés érvényesülhetne ma mint lelkész az amerikai ref. egyházaknál! Úgy értelmezem ezen állításomat, hogy mivel a hazai Conventnek a csati, akczio megindításának érvénybe hozni kívánt egyik fő és vezér elvevolt, kizárólag csakis hazai képzettségű lelkészeket alkalmazni az itteni egyházi munka élén, — feltétlen bizonyos, hogy a conventi tervezet teljes sikere esetén meg nem érdemlett és sértő mel- lőztetésben részesültek volna az összes amerikai képzettségű lelkészek. Sapienti sat ennyi. A kik többet óhajtanak e tárgyban megtudni tőlem, — szívesen szolgálok közlebbiekkel! Érthetlen a lan boycottálási törekvése a nemcsatlakozottak táborából való egyes lelkészek részéről. A lap egy igazi szolgálati instrumentum- Közli a gyülekezeti híreket oly részletességgel, a mint csak azokat eljuttatják hozzám a lelkész urak. Közöl a lan eszméltető vezérczikkeket, hi- tépitő, hiterősitő közleményeket. Védi vallásunkat minden kívülről ellene intézett támadás ellen. Informálja a lelkészi és világi köröket minden helyi, és egyetemes vonatkozású egyházi e- semény felől, összekötő kapocs e lap az amerikai főhatóságok és gyülekezeteink, másfelől a hazai egyet, egvház és mi közöttünk. Mi lehet hát a kifogás ellene? A lap admi- nisztráczioja mint a legpontosabb óra mü fun- gál. Itt a nyilvánosság színe előtt állítom, hogy a mióta a Reformátusok Lapját szerkesztem,— nem jött hozzánk egy igénytelen levelezőlap, mely érdemleges elintézést nem nyert volna a- zonnal. — Minden legkissebb okot az esetleges panaszra kiküszöbölünk. Minden nehézménye- zést eloszlatunk. Még ott is, a hol rajtunk kívül eső okból adja elő magát valami hiba, — scru- pulozus gonddal teszünk meg mindent, hogy felszólamlásra okot adó incidens többé elő ne adja magát. Mindezen joakaratu törekvésünk és legfigyelmesebb munkánk is azonban nem tudja meg győzni a lap egyes boycottálo ellenségeit arról, hogy igazságtalan magatartást tanúsítanak a lap irányában és ártanak vele maguknak és vé- geredményileg a magyar ref- közegyházi érdekeknek, ha szélmalom ellen harczot tartanak fel a Reformátusok Lapja ellenében. Ezen a lap elleni boycottálo törekvés tört utat magának a Ref. Egyesület mostani buffa- loi convenczioján is, a mely Convenczio elé lapunk szerkesztője egy nagyon gondosan megfogalmazott beadványt intézett. A sajtó bizottság teljes jóakarattal ismerte el a Ref. Lapjának szolgálatnyujtási képességét, és kész is volt a Reformátusok Lapját az Egyesület hivatalos lapíáúl való elválasztásra ajánlani az egyesületi közgyűlésnek. Azonban a bizottság egyes tagjai már ott a biz. gyűlésen e- lőjöttek az ő ferde kritikájukkal, odahatottak, hogy a Convenczio elhatározta, miszerint mielőtt elfogadná a Reformátusok Lapját az Egyesület hivatalos laojául, — előbb megkeresést intéz a Főt. Missioihatoságokhoz, illetőleg a Presb és a Reformed Church Publ. Boardíaihoz arra nézve, hogy szüntetné be a Reformátusok Lau- ját és tennék ez által lehetővé azt, hogy az E- gyesület adna ki egy heti lapot. A halva született eszmének egyébként is életképtelenségét maguk az intrikálok is jól tudták és érezték. A Reformátusok Lapjának szerkesztője kötelességének ismerte, hogy az adott helyzetben és körülmények között megtudakolja a főt- mis- siohatoság intéző egyéneinek véleményét és az ügyre vonatkozó határozatát. Tisztában vagyunk azzal, hogy azok, kik az Egyesületi közgyűlést és a Lelkész Egyesületet ezen mindkét testületet blamirozo lépés megtételébe belevitték, lapunk szerkesztőjét kívánták discreditálni a Boardok előtt, — mert hisz beigazolt tény, hogy a Reformátusok Lapja SOHA meg felelőbben be nem töltötte hivatását, soha nagyobb közkedveltségnek nem örvendett, mint épen a jelen szerkesztési éra alatt. Nincs tehát semmi ok arra, hogy az beszüntettessék.— Szükségesnek tartottuk mindezeket teljes őzinteséggel előadni, hogy hittestvéreink, a lel- készikar és lapunk egész olvasóközönsége lássa, mily also áramlatokkal kell megküzdenünk e lap vezetésének munkájánál. A lap és ennek szerkesztője ellen intézett támadásra a főt. Publ. Board intéző egyénisége, Sommerndike Supt. ur az alábbikban adja meg
