Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1919-11-01 / 44. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LA.-A a Nyílt beszéd hittestvéreinkhez. Azon közel 3 esztendőre terjedő időszak óta, a mióta a Reformátusok Lapjának szerkesztését a Főt. Missiohatoságok felkérésére átvettem volt, — a lelkésztársak részéről a baráti és kartársi rokonszenvnek és szives segitségnyuj- tásnak oly sok felemelő bizonyságaival találkoztam, hogy azokat sem elősorolni, sem kellően méltatni meg sem kísérelhetem. Lelkésztársaimnak ezen baráti rokonszenvből nyújtott támogatása mindenkor igazi erőforrás volt szá- monra abban a felelősségteljes, és, — elhiheti mindenki, — nem könnyű, — munkában, melyet mint e lap szerkesztőjének végeznem kellett. Őszinte érzéssel mondhatom el, hogy ez a baráti loyalitás és velem együtt működés volt az az erő, mely ott tartották kezeimet a munka végzésén és eszközölték az eddigi sikerek elérését. Református hittestvéreinknek pártfogása, jóindulatú támogatása, a lap kibontott zászlója alá tömegekben való sorakozása csak érett gyümölcse volt annak a munkának, mit e lap szellemi összeállításánál mi lelkészek végeztünk. A Reformátusok Lapjának azonban nemcsak barátai, hanem Ellenségei is voltak. Ezt mély szomorúsággal kellett nekem is tapasztalnom, mint kellett azt tapasztalniok a lap minden korábbi időkben volt szerkesztőinek. Tisztában voltam én is a felől, a mit minden szerkesztőnek tudnia kell, hogy lehetetlen dolog egy újságot úgy szerkeszteni, hogy az mindenkinek a tetszését megnyerje, — mindazonáltal egy egyházi lappal szemben bizonyára más szempontoknak és a kritika más modorának kell érvényesülnie, mint például a világi lapokkal szemben, melyeknek bizonyos meghatározott politikai irányzata önként teremt egy ellenséges tábort a lappal szemben. A Reformátusok Lapja mint egyházi és mint Református lap, méltán tarthat igényt mindazoknak figyelmére, rokonszenvjére kik a velünk azonos hitfelekezetnek a tagjai. — Szerencsétlenül kiformálódott egyházközi helyzetünkben tisztára lehetetlenséggel határos vállalkozás lett volna akár nekem, akár bárkinek is másnak olyan egyházi lapot szerkeszteni, mely a három denomináczioba beosztott amerikai magyar ref. lelkészek és gyülekezetek tagjainak Ízlésével, felfogásával, tetszésével találkozhatna és mindhárom árnyalat czéljait szolgálhatná. Az adott helyzetben és körülmények között a Reformátusok Lapjának ragaszkodnia kellett a 20 év óta változhatlanul fenntartott és következetes hűséggel követett elvi állásponthoz, melynek helyességét a beállott viszonyok is napnál fényesebben beigazolták, — nevezetesen erősíteni és védenie kellett az u- n. nemcsat- lakozottak álláspontját, melynek lényege az, hogy amig Amerikában vagyunk, addig legyünk hit és egyházkormányzati összeköttetésben az amerikai református egyetemes egyházakkal, a Reformed Church in the U. S. és Presb. egyet egyházakkal, melyek segítő jobbjukat önzetlen testvéri szeretettel nyújtják ki felénk. Ilyen magatartást követel tőlünk uj Hazánk iránti loya- lismusunk és saját gyermekeink jövendő boldogulásának érdeke, de sőt még az a szeretet is, mellyel elhagyott Magyar Hazánkat és abban a mi Magyar Református Sionunkat szeretjük, és a mely érzelemmel nekik javukra lenni óhajtunk. Hogy a Reformátusok Lapjának ezen elfogadott és megalkuvásnélkuli következeteséggel hangoztatott elvi álláspontja csakugyan mindenben helyes, azt igazolja az is, hogy még azok is, kik ezen elvvel a homlokegyenest ellenkező elvet képviselték és igyekeztek volna érvényre juttatni az amerikai magyar reformátuság fejlődésének irányában, — nemcsak lelkűkben voltak titokban mindég meggyőződve arról hogy csakugyan ezt az irányt kell követnünk egyházaink kormányzatában, — hanem ők maguk is hirdették a múltban és hirdetik most is, hogy az amerikai magyar református gyülekezetek és ezek tagjai részére a boldogulásnak és a megmaradásnak csak egyetlen útja van és ez: — A Reformed vagy A Presb. egyet, egyházak védőszárnyai alá helyezkedni! Meg kell állapítanunk ezen tényt, nem azért hogy ítélet alá helyezzük azokat a vezetőket, kik másfél év tzed óta fenntartották a kezdettől fogva lehetetlennek és helytelennek tudott keretek között az u. n. csatlakozási akcziot, hanem meg kell mondanunk nyíltan ezt az igazságot azért, hogy rámutassunk arra, miszerint a kik a Reformátusok Lapja által képviselt és hangoztatott elvi álláspont miatt mutatták magukat a lap ellenségeinek, — azok Igazságtalan és helytelen dolgot cselekedtek._________ Azt állítottuk, hogy a Reformátusok Lapjának voltak ellenségei- Ezek az ellenségek első sorban azok sorából kerültek ki a kik belesodródtak és belevitték gyülekezteiket is a csatka- kozási akczioba. Lapunk álláspontja, hogy ez az akczio kezdettől fogva helytelen, czéltalan és szükségtelen volt. Nem akarunk belemenni az akczio keresztül vitele körül elkövetett végzetes hibákra, nem akarunk recliminálni, sem szemrehányást tenni senkinek, — a múltat átadjuk részünkről a történelemnek, a feledésnek. E tekintetben úgy érzünk, mint érezett a buffaloi lelkészi értekezletnek minden egyes tagja, — elfeledjük az alacsony motivumu támadásokat, miket ellenünk, nemcsatlakozottak ellen, úgy az amerikai magyar reformátusság előtt, mint a hazai közvélemény előtt, és különösen odahaza a Conventen és a Magyar Kormány előtt felelősségük teljes tudatában, a kartárs és baráti szeretetnek teljes hijjával intéztek az akczionak itteni vezető egyéniségei. Az előadottakból megértheti mindenki, — miért tekintettük mi kezdettől fogva természetes dolognak, hogy a Reformátusok Lapjának
