Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1919-10-04 / 40. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA ideig nem vette igénybe az egyházi sajtó szolgá­lat nyújtásának eszközét. A felek kölcsönös mentségéül legyen fel­hozva az, hogy azokban az időkben nem annyira a felekezeti hovatartozandoság kérdése, mint inkább bizonyos politikai kérdések izgatták az amerikai magyarok lelkét és abban a ki nem tisztult atmospherában, melyben mozogtunk, a tájékozódás és eligazodás sokkal nehezebb volt reánk nézve, mint későbben, mint például most, a mikor úgy politi kai, mint egyházi kérdésben sokkal tisztábban láthatjuk magunk előtt a kö­vetendő ut hova vezető czélját. Bármiként történt is, — beállott a szakadás az Egyesület és a Reformátusok Lapja között- Természetesen a helyzet ilyetén kiformálódásá­ban a jelen szerkesztőségnek semmi része nem volt. Természetes viszont az is, hogy solidaritá- ságot kellett vállanunk az előbbi szerkesztőség minden ténykedésével és igy azzal is, melynek következményeképen örökségképen reánk ma­radt az Egyesület és a Lap közötti feszült vi­szony rendezése. Az Egyesület vezértestületének tagjai nyil- vánvalolag HITTEK abban, hogy az amerikai magyarság legrégibb sajtó orgánumával, hitfel- kezetünk szent érdekeit propagálni hivatott egyházi közlönyünkkal, az Amerikai Magyar Reformátusok Lapjával az Egyesület érdekében szükséges valamilyen megértésre eljutni. Vi­szont, legkevésbé sem tagadjuk, — mi is szives örömmel ragadtunk meg minden alkalmat és minden tisztes eszközt arra, hogy készségünket dokumentáljuk a régi szives viszony felujjitá- sára. Nyomatékosan hangsúlyozni kivánjuk e helyütt is, hogy ezen közeledés keresésénél a Re­formátusok Lapjának szerkesztőjét semmi any­agi érdek nem vezérelte, — a mennyiben tudva­levőleg a Reformátusok Lapját az amerikai Presb. és Ref. Church Egyetemes Egyházak Publication Boardjai adják ki, és a lap szerkesz­tőjét, mint szerkesztőt, sem egyénileg, sem hi­vatalában semminémü felelősség nem terheli a lap anyagi gondjait illetőleg. MÉGIS kerestük az alkalmat a közeledésre és a megértésre, — mert hittestvéri szent köte­lességnek ismertük, hogy a Ref. Egyesületnek, ezen egyetlen közös egyháztársadalmi jetékony- sági intézményünknek javára lenni igyekez­zünk. Kerestük a közeledést és megértést, mert TUDTUK, hogy igy jobban használhatunk az Egyesületnek, mint hogy ha távol tartjuk ma­gunkat attól az intézménytől, mely jelen helyze­tében is, meg a jövendőben is igényli az egész amerikai magyarság osztatlan támogatását. A Ref- Egyesület vezértestülete, ezelőtt egy esztendővel a newyorki vezértestületi gyűlésen nagy jóindulattal és szives figyelemmel elhatá­rozta, hogy az egvházi lanokat, denomináczio- nális árnyalat nélkül, — hirdetési czélokra i- génybe veszi. Ezen határozatnak megfelelőleg az akkor létezett összes ref. lapokban évi száz dollárnak megfelelő hirdetés helyeztetett el. A Reformátusok Lapja ezen megállapodás­hoz hozzájárult és azt elfogadta. Ennek meg­felelőleg lapunkban a jelzett időtől kezdve az Egyházi Kalauzban állandóan meg is jelent a Református Egyesület vonatkozó hirdetése. Azon meggyőződéstől vezéreltetve, hogy az Egyesületnek ma nagyobb szüksége van mint valaha, arra, hogy jótékony működésének képe állandóan az amerikai magyarság szemei elé legyen tartva. Azon meggyőződéstől vezéreltetve, hogy az Egyesületnek természetes segítője nagy czéljai elérésében az egyházi sajtó, mely irányítja a közvéleményt, formálja a hangulatot, lelkesíti a híveket, erősiti a bizalmat az intézmények és vezetők iránt és egyáltalában emelő erőül szol­gál minden jó és nemes munka végzésénél. Azon meggyőződéstől vezéreltetve, hogy az amerikai magyar reformátusság egyházi és val­lási életében a kívánatos és áldásos békés együtt munkálkodás, megértés korszaka beköszöntő­ben van. Tisztelettel és hittestvéri szeretettel fela­jánljuk az Amerikai Magyar Reformátusok Lapját az Egyesület ügyeinek szélesebb keretű propagálására. Lapunk jelenlevő szerkesztője, és az ő távol­létében Nt. Ludmann Sándor és Nt. Kovács En­dre lelkipásztor urak szives készséggel állanak akár a bizottság, akár a Convenczio rendelke­zésére a szükséges megállapodások részleteinek előtárására, illetve ezek megkötésére­A Reformátusok Lapja elterjedtségénél, kedvességénél, anyagi erőforrásánál, egyház- hatósági tekintélyénél fogva a legnagyobb erő­forrássá lehet a Ref. Egyesületre nézve, ha az Egyesület vezetőségében meg leend a hajlandó­ság ezen felajánlott segítő eszközt elfogadni és felhasználni. Nem is kételkedünk abban, hogy a jelen convencziónek bölcsessége, tapintatossága és jóindulata tökéletes harmóniát teremt az Egye­sület és az egyházi sajtó, közelebbről a Refor­mátusok Lapja között. Részünkről ígérjük, hogy ezen reménylen- dő harmóniát meg zavartatni nem engedjük és minden erőnkkel, minden igyekezetünkkel oda hatunk, hogy az Egyesület többet találjon az általunk adandó szolgálatban, mint a mire ben­nünket az esetleges szerzedés betűi kötelezné­nek. Abban a reményben, hogy az Egyesület köz­gyűlése meg fogja találni a leghelyesebb utat arra nézve, hogy az amerikai magya reformá­tusság legrégibb sajtó orgánumának, a Refor­mátusok Lapjának szolgálatnyujtását a maga javára lekösse, minden tanúsítandó figyelme- tességet előre is köszönve, vagyunk az Űr áldó, gazdag kegyelmének kéré sével hittestvéri igaz szeretettel: Az Amerikai Magyar Reformátusok Lapjának Szerkesztősége N evében: Harsányi Sándor homesteadi és vid. ref. lelkész szerkesztő.

Next

/
Thumbnails
Contents