Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1919-10-04 / 40. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 7 f*******#***********************************-; NT. HANKó GYULA YOUNGSTOWNI REF. LELKÉSZ LEMONDÁSA. *****-x-************************^-************* A Ref. Egyesület buffaloi convenczioján megjelent lelkészek és világiak körében nagy meglepetést keltett volt azon hirnek vétele, hogy a youngstowni népes ref. gyülekezet érdemes lelkipásztora, Nt. Hanko Gyula ur megválni készül állásától, sőt esetleg világi hivatással cseréli fel a Krisztus szolgálatának szent hivatalát, mely tisztségben ő már egy negyedszázadot töltött el Isten által nyilvánvalóan megjutalmazott e- redménnyel. A lemondás hírét megerősíti a Youngstownban megjelenő Amerikai Hírlap is, mely jelzi, hogy az egyház elöljárósága Szept. 27-én, szombaton este tart gyűlést a lelkészi hivatalban, előkészítendő a másnap tartandó egyházközségi közgyűlés lefolyását, illetve az intézkedések megtételét a bekövetkezendő lelkész választásra vonatkozolag. Ugyancsak nevezett újság híradásából megállapítható egyebek között az is, hogy a youngstowni gyülekezet érdemes lelkipásztora távozásánek oka szinte csaknem kizárólag azon körülmény, hogy e johimevü általánosan kitűnő anyagi helyzetben levőnek tudott gyülekezet nem látta el olyan fizetéssel az ő érdekében híven munkálkodott lelkipásztorát, a mely mellett a lelkész gondoktól menten és örömmel végezhette volna felelősségteljes munkáját a gyülekezet szellemi és anyagi megerősítése terén és papi családhoz illendően fenntarthatta volna családját, illetőleg iskoláztathatta volna gyermekeit. Ha a youngstowni Hirlapnak ezen megállapítása fedezi a valóságot, akkor nagyon szomorú megvilágításban áll előttünk az a viszony, mely a youngstowni népes és előkelő gyülekezet és annak lelkipásztora között fennállott. Teljesen lehetetlennek tartjuk, hogy egy oly nagy gyülekezet, melyet még hozzá semmi adósság nem terhel, s a mely gyülekezet majdnem két évtizeden keresztül élvezte és használta az ottani prezsb. egyházakkal való összeköttetésből folyo jelentékeny összegű segélynyerést, — miképen lehetne oly elzárkózott, oly szűkkeblű, hogy annak a lelkipásztornak, ki testi és szellemi erejének összeségét adta oda 12 éven keresztül az egyház alapjainak megszilárdítására, — hogy mondom egy ily nagy gyülekezet nem tudná megadni a tisztességes fizetést az ő papj ának ? Már pedig a youngstowni Hírlap egész nyíltan és egész határozottan rámutat arra, hogy Nt. Hanko lelkipásztor uur lemondásnák ez az egyetlen s igazi oka. Ide is iktatjuk szóról szóra az említet Hírlap vonatkozó megjegyzését: — “A Tiszteletes már régen panaszkodik, hogy a jelenlegi drágaságban nem bírja családját fenntartani s felnőtt gyermekeit iskoláztatni a mai fizetés és jövedelem mellett. Ezért határozta el magát Hanko tiszteletes arra, hogy beadja lemondását és nagy városban keres alkalmazást, hol fiai otthon lakhatnak és igy fedezni tudná iskoláztatásuk költségeit.” Értesüléseink szerint a youngstowni ref. egyház havi 133.34 cent fix fizetést nyújtott lelkipásztorjának. Ez ha fényesnek nem is, de legalább is tisztességesnek nevezhető dotáczio, tekintve különösen a kisebb gyülekezetek lelkipásztorai által élvezett fizetéseket. Az már aztán más kérdés, hogy elegendő volt é Hanko Nt. urnák arra, hogy ezen fizetésből, illetve jövedelemből magát és családját tisztességesen fenntarthassa, s illetve hogy gyermekeinek nagy költséggel járó főiskolai neveltetését fedezni tudja? — Nekünk az a véleményünk, és ebben bizonyosan a mi olda- dal unk on és Nt. Hanko ur részén van az igazság, — hogy havi 133 dollár fizetésből nem lehet a mai roppant drágaság mellett egy lelkész családnak úgy megélnie hogy két diák ifjút collégiumban is lehessen neveltetni, — nem is szólva több gyermek nevel tetősével járó gondokról. Az eredmény tehát nem lehet más, mint hogy az ilyen lelkészek, kik családjaikat szeretik, — bármennyire érzik is a pályályok iránti hűséget, — egyebet nem tehetnek, minthogy illendőbb dotáczioval jutalmazó fogadkozás után néznek. így tettek p. u. Boros je- nő toledoi lelkész, kit a Ref. Church püspök csak meggyőző érvelésű tanácskozás után tudott vissahozni a lelkészi pályára és e fáradhat] an tevékenységű derék lelkész további szolgálatait lekötni az Ur szőllőjében való további munkálkodásra, — igy hagyta ott a lelkészi állást évekkel ezelőtt Basso Béla lelkész is, ki é- pen a youngstowni gyülekezetnek volt alapitó lelkésze, —aztán legutóbb Nt. Radáesy Sándor volt uniontowni lelkész, e szerény és szorgalmas lelkipásztor, — aztán Shodel Gyula és mások. Vannak, kik úgy segítenek magukon, hogy a lelkészi állás mellett mellékfoglalkozást keresnek. A lelkészi hivatással nem sziikségszerüleg együtt járó, hanem az itt-ott tapasztalható szükkeblü- ségből folyó alacsony fizetés az, mi elkedvetlenitőleg hat minden hü lelkipásztorra, — Lehet é másnak mint szükkeblüségnek nevezni azt, mikor a mai, jól kereső, de egyúttal a megélhetési viszonyokat tekint ve drága megélhetés között egyes gyülekezetek csupán 50—60 dollár fizetést adnak lelkészeiknek? Van é egy utcza- seprő, mely e fizetés mellett megmaradhatna? Nem kötelessége é minden gyülekezetnek odahatni, hogy olyan fizetést adjon a lelkészének, a mely mellett ő egész odaadással töltheti be szent hivatását? Ha minden munkás méltó nem méltó é az Ur szolgája is az ő munkájának megfizettetésére? Vájjon a hivatalnak a tisztességéből csupán lehet é megélnie egy lelkész családnak? Ha üresek a theologiák, ha a papi pálya nem vonzza a legtehetségesebb magyar ifjakat, ha kevés szülő akar gyermeke hosszas taníttatásáért olyan anyagi áldozatot meghozni, a mely befektetés nem hozza meg gyermeke számára a tisztességes megélhetés visszatérő kamatját, — ugyan lehet é ezért okolni akár a pályaválasztás küszöbén álló ifjakat, akár a szülőket, akár az iskolákat? Nem látszik é önként érthetőnek, hogy ha agyülekezetek olyan fizetést adnának lelkészeiknek, minőt a- zok megérdemelnek, — akkor csakugyan népesebbek is volnának a papnövelő intézetek termei és jobb kedvel munkálkodó lelkipásztorokban válogathatnának maguk a gyülekezetek is? Mindezek elmondására kínálkozott az alkalom nekünk most, mikor hírét vettük az amerikai ref. lelkészi kar egyik legtekintélyesebb és legérdemesebb tagja, Nt. Hanko Gyula ur lemondásának. Mi is kifejezést adunk azon reményünknek, a minek hangot adott a youngstowni Magyar Hírlap, — hogy a youngstowni fényes gyülekezet bölcs elöljárósága és gyülekezeti közönsége meg fogja találni a módot arra nézve, hogy el ne veszítse Nt. Hanko Gyula
