Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1919-08-30 / 35. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAIMA

5

:12m is ember volna, hanem inkább mint testvérét szeretni cs segíteni kellene.

így is tesz az igaz keresztyén gazdag ember, a kit Isten szentlelke tanított, a kit Jézus megújított. Az tudja hogy gazdagság és szegénység csak külső, lényegtelen különbség, gazdag és szegény mindkettő Isten gyermeke. A mi az emberek közt a valódi különbséget teszi, az a bűn és hitetlenség. Ez azután végtelen különbség. A bűn elrekeszt Istentől, kizár a menyből, ha belőle meg nem térünk s ez valóban boldogtalanná tesz örökre. Megtért bűnös és meg nem tért bűnös: ez a valódi és lényeges felosztása az embereknek. Ez a két nagy osztálya van az embereknek, mely valóban két nagy külön osztály. Gazdagság szegénység nem ilyen felosztás. Mindkettő lehet Isten gyermeke.

Mindkettőt az Isten szerzi. S lehet jó mindkettő, A gazdag, ha józan mértékletes, munkás; könyörülő; a szegény, ha szintén mértékletes, józan; munkás; istenfélő. S lehet rósz mindkettő. A gazdag, ha lelketlen, fukar; dologtalan, kicsapongó; a szegény ha rest és mértékletien. Tisztelje és pártolja a jót mindenki, s küzdjön a rósz ellen minden eszközzel, miket erkölcs, vallás és törvény a kezébe ád. S legyünk rajta, hogy szegény és gazdag egymást megértse, szeresse, becsülje.

II.

A gazdag és a szegény találkozzanak össze testvéri szeretetben, megelégedésben. Mert az Ur szerzi ugyan a szegényt és gazdagot, de nem következés, hogy akár' egyik, akár a másik állapot visszaéléseiért szélsőségeiért, bűneiért felelős volna, mintha azokat helyeselné, vagy mintha azt akarná, hogy a szegénység és gazdagság az emberek közt áthidalhatatlan űrt, mélységet képezzen. Nem. ezt nem akarja, sőt azért adta a vallást, hogy szeretetek könyörtiletet terjesszen az emberek közt s ezek a nagy űrt betemessék, a hegyet és völgyet ölalkeztessék. Azért küldötte szent Fiát, hegy általa szegény és gazdag Isten fiává, s a meny örökösévé legyen. Oh becsüljük a vallást, melynek ilyen jó czélja van; szeressük Jézust és legyük rajta hogy mindenek az ő benne való hitre eljussanak, hogy az ő országa terjedjen, mert az ő országában a szegény és a gazdag találkoznak.

Igen legyünk rajta, hogy igy találkozzak. Legyenek rajta a gazdagok. Mert, ki tudja? Ti is szegénységre, Ínségre nyomorúságra juthattok még. S ha másutt nem, a halál kapuján bizonyára találkoztok, most akármilyen fény és pompa különböztessen meg a szegénytől. koldus s a dús együtt lesznek, mind csak por; föld, nem különböznek. Alázza meg ez a gondolat ke- vélységtsket. Azután még egy helyen találkoztok: az örökkévalóságban. Oh legyen az a boldog örökkévalóság, hol a szegény nyomorult Lázár és Abrahám, Isten földi javakkal is megáldott szolgája találkoztak.

Erre törekszik az egyház, mely szegényt, gazdagot Istenhez hiv, a Jézushoz való megtérésre serkent, a menny örökö sévé akar tenni, az istenházában, az Uriszentasztalnál összehoz gazdagot és szegényt. Fogadjuk meg szavát és engedjünk tanításainak.

AM. MAGYAR SEGÉLYZŐ SZÖVETSÉG.

A mi lyen meleg érdeklődéssel kiséri minden időben figyelemmel az egész amerikai magyarság azon magyar segélyző intézmények működését, melyek szövetkezeti jellegüknél fogva több ezer magyar ember érdekét képviselik. — cpenoly sajnálattal kell azt is látnunk olykor — olykor, hogy még a legjobban vezetett, kifogástalanul működő jótékonysági magyar szervezetek sem kerülhetik ki a közös sorsot a mely úgy látszik kell hogy elérjen minden magyar intézményt ezen a világon. — az indokolatlan megtámad- tatást, a vezetők meghurczoltatását és a mi ezek nyomán kérlelhetlenül bekövetkezik: — az intézmény megkárosítását. Ezt kellett látnunk a hatalmas Magyar Segélyző Szövetségnél is, melyet csak nem rég állítottak talpra és helyeztek biztos alapokra azok a kipróbált tevékenységű főtisztviselők, kik évek hosszú sora óta erejüket, idejöket és minden tehetségüket áldozzák a köz ügyek előbb vitelére.

A Szövetség tisztviselői ellen alaptalan és sértő támadást intézett nemrég a newyorki osztály, melynek nyilvánvalolag elrejtett czélja volt, elkedvetleníteni a jelenlegi tisztviselőket, megingatni irántuk a közbizalmat, és az előllandó zavaros helyzetben keresztül vinni azt. hogy a Bridgeportcn alapított, Bridgeporton megerősödött és központi szervezetével jogilag Bridge- porthoz között Am. Magy. Segélyző Szövetséget átvigyék Newyorkba, hol az könnyen olyan sorsra juthat. mint jutott eddigelé is minden magyar központi szervezet, mely Newyorkból indult ki felelősségtelen egyének agitáczioja folytán.

Annál inkább kell örvendenünk, hogy ez a leguj- jabb keletű izgatás is minden komolyabb következmények nélkül elmúlt, elcsendesedett. A Szöv. össze- tagsága fényes elégtétlt szolgálatott a főtisztikarnak az által, hogy a szavazatoknak csaknem összeségével újra a régi tisztikart kívánta kormányrúd mellé állítani és megszavazta részükre azt a tisztességes honoráriumot. melyet az Am. Magy. Szöv. jelen pénzügyi helyzete mellett meg adhat, és meg is kell hogy adjon azoknak, kik a Szöv. ügyei vezetésére időt és fáradságot szolgáltatnak.

A Szöv. derék titkárja, Walkó János megfigyelésre méltó vezérczikket ir a Szöv. kebelében támasztott zavarokról. A czikk egyes részei oly hűen rajzolják egyleteink belső életének képét, hogy azt érdemesnek tartjuk ide iktatni:

Ami zavar volt, az csak olyan tünet, ami minden egyletnél előfordult már és előfordulhat a jövőbe« is. Egy pár tagnak a felzúdulása, akik azt hitték, hogy jogaikon sérelem esett. Hogy azután ezt nem a kellő formában fejezték ki. az mindnyájunknak velünk született hibája, a mit még nem győztünk le. Ma már tudjuk, hogy a sérelmezettek is belátták tévedésüket, tehát semmi ok sincs arra, hogy a dolgot tovább is feszegessük. A tagság tegye meg kötelességét, ami a jog után háramlik rá. s a dolog rendben lesz. Aminthogy minden más dolga is példás rendben van a Szövetségnek.

Négy hónappal ezelőtt örömmel jelentette a tisztikar a tagtársaknak, hogy a visszaesés megszűnt, s megkezdődött a taglétszám szaporodás. Ha semmi más kárt nem tett is az elvonult zivatar, ezt megszüntette. Az utolsó két hónapban nem jött be annyi uj tag, mint amennyi bejött volna, ha oktalanul meg nem rázzák a virágzásnak indult fát. Hozzuk helyre ezt a hibát tagtársak! A hol erős az akarat, ott nem marad el a siker!