Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1919-08-30 / 35. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA fö UaALTársadalmunk. ÚJJÁSZÜLETÉS. 1 RÉSZ. Irta: — Studens Christi. A Zsidó vallás-társadalmi élet. Úgy a mózesi könyvek, mint az ó testámentum többi könyvei is határozott állást foglalnak a védtelen árvák, özvegyek s általában a szegénység elnyomása ellenében. “Egymást meg ne csaljátok.’1 Móz. III. 25. 14-— ”A jövevény embert el ne nyomjad.” 23. 9-— “A ki elnyomja a szegényt, hogy szaporítsa az ő marháját, végezetre szükölködésre jut.” Példab. 22,16. A zsidó nép körében aránylag kevés szegény embert találunk^ őseiktől öröklik a szegényebb sorsban levő embertársaik felsegitésének szép erényét és az erre való elkötelezettséget. S a mily bizonyos, hogy társadalmi bajaink legnagyobb része ma is mint egyik alapokra, a szegénységre vihető vissza, — épenoly hizonyos az is. hogy a vallás mindenekelőtt elejét akarja venni a bajoknak a szegények, gyöngék megvédelmezésével, a jogtalanok és ügyefogyottak ügyének felkarolásával. Az egyháznak e földön megvalósítandó czéljai egyike az, hogy segítségére siessen a bajban, nyomorúságban levőknek. Izrael vallásáról elmondhatjuk azt, hogy az a szegények pártján volt. — “Ne felejtkezzél el a szegényekről. — te reád hagyatott a szegény”. Zsolt. 10, 12-18. Érthető tehát az, hogy az ily alapokon megépített nemzeti élet bizonyos fokú általános boldogságot biztosított a nemzet számára. Az Aegyptomból való vissza- vándrolás után mintegy 800 esztendeig rövid megszakításokkal, zavartalanul működött ez a vallás társadalmi rendszer. A zsidó vallás tanítására hivatott leviták vezették és uralták a népet. A magán és köz élet meg- nyilvánulodásait aprólékos, de pontos törvények szabályozták. A meddig a papság. Írástudók és gazdagok gőgje el nem nyomta a szegényeket és az által meg nem billentette az egyensúlyt. — a számtalan apróbb gény. a gyönge igazságát elsikkasztották. a nemzet kül ellenséggel szemben Izrael népe erős volt. De a mikortól fogva a Jehova törvényeit a gazdagok és hatalmasok nem gyakorolták, a mikortól fogva a sze- anvagi és szellemi romlásának bekövetkezése elhárit- Tiatlan volt. Veszedelme volt az ős zsidó vallásnak és társadalmi rendszernek az is, hogy hogy a szent hivatással s fontos társadalmi kötelezettséggel felruházott papság mind jobban és jobban átadta magát a törvények puszta megtartásának, a szertartások elvégzésének s a hatalom birtoklásának. Ézsaiás próféta méltán panaszkodik, hogy a szegény és elnyomott nem nyer többé igazságot náluk. S ha itt ott felemelte szavát egv próféta, figyelmeztetvén a nép vezetőit romlott voltukra, az Úrtól való elhajlásukra. s a bekövetkező veszedelemre, — azok az intelmek visszhangot csak az egyszerű nép lelkében találtak. A próféták s prédikátorok Írásain mind erősebb nyomait találjuk azon meggy őződésnek, hogy a törvények puszta megtartása nem elegendő az Istennek tetsző élet folytatásához, — s hogy a mózesi törvények mérlege immár elavult, s hatástalan. “Nem gyönyörkö- döl az áldozatban-.-... Teremts bennem tiszta szivet oh Isten és az erős lelket ujjitsad meg én bennem1’. Zsolt. 51. 18 stb. A próféták látták s prédikálták azt, hogy a mózesi törvények nem lehetnek mélyen járó alapjai az igaz vallásos életnek, mivel azok sem az érzelmi, sem a gondolat világot áthatni, átalakítani többé nem képesek. Bár a zsidó népnek bíráival, papjaival bő alkalma volt a törvények czélját s szellemét megérteni s gyakorolni, — idők múltával mind lanyhábban lüktetett Izrael népének életében a mózesi törvények ereje. “Mert engedetlen nép ez. hazug fiák, oly fiák, kik nem akarják hallani az Ur törvényét. Kik azt mondják a látóknak: — Ne lássatok nékünk igazat, hanem szóljatok nekünk hízelgő beszédeket. Távozzatok el az útról, térjetek le az ösvényről, szűnjék meg tőlünk az Izraelnek szentje”. (Ézs- 20, 9-10)- “Jaj azoknak, kik magok előtt eszesek, kik az igazaknak igazságokat elfő rditják ő tőlök. Annakokáért miképen megemészti a pozdorját a láng és a polyva semmivé lészen: — azon- képen ezeknek gyökerek megrothad és ezeknek virágok mint a por elmúlik, mert a Seregek Urának törvényeit megutálták.” (Ézs. 5, 21-24). Az izraeliták nagy tömege Ézsaiás idejében kétségtelenül laza erkölcsi és társadalmi életet élt- “Talpától fogva a tetejéig nincsen a testében épség, hanem mindenestől seb, dagadás, kelevény, melyeket sem kötöztek. sem gyógyitottak’1 (Ézs- 1-6.) Mint ha a mai kor hiú, üres, léha irányzatát ostorozná az erős szavú próféta, úgy beszél Izrael feltűnő bűneiről. “Annakfelette azt mondja az Ur: — mivelhogy a Sionnak leányai felfuvalkodtak, és felemelt orczával járnak és szemeikkel pislognak, ide s tova po- roszálván járnak, — elveszi az Ur az ő lábokon való zengő ékességeket. Hét asszonyok megragadnak egy férfit, mondván; — a mi kenyerünket esszük és mi magunk ruházzuk magunkat, csakhogy a te nevedről neveztessünk.” (Ézs. 3, 17, 19. 28 ) A próféták egyfelől Izrael törvényei megtartására figyelmeztették a zsidó népet, másfelől felfedezvén a törvények gyarlóságait, a belső meguiulás igéiét hangsúlyozták és sürgették. “Ne áldozzatok ezután hiábavaló áldozattal, a ió illat-tétel (tömiénezés, füstölés) utálatos Én előttem- A ti uiholdatoknak ünnepét és a tőletek rendeltetett ünnepeket gyűlöli az Én lelkem, nékem terhemre vannak, elfáradtam azoknak viselése alatt. Mosódjatok meg. tisztuljatok meg, vigyétek el az Én szemeim elől a ti cselekedeteiteknek gonoszságát. szűrnétek meg a gonoszságnak cselekedeteitől. Tanuljatok jól cselekedni, igyekezzetek az igazságra, szabadítsátok meg a nyomorultat, oltalmazátok a törvényben az árvát, az özvegy perét vegyétek fel ” Ézsaiás a Luther Mártonéhoz hasonló körülmények között épolv nyíltsággal, merészséggel szakit a szertartásos, felszinen járó vallásos élet követőivel. Ugyanabban észreveszi a társa dalmi. nemzeti élet gyöngeségeit, melyek a vallásosság lazulásával karöltve járnak, s az általános süllyedést hatalmas szavakkal tárja népének szemei elébe.
