Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1919-08-09 / 32. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA ó ságának, és társadalmi berendezkedettségének. Szabadelvüsége a vallásos és társadalmi életelvek gyakorlásában Sankarachaya teljes rosszalásával találkozott, minek következtében ez utóbbinak vallásos tanai Kr. u. négy száz évre már az egész Indiát mondhatni meghódították. Sancharacharya vallásos gondolkozása szigorította a vallásos életet és szertartásokat, — követelte az önmegtartóztatást, sőt szentség erényévé emelte az önkinzásnak különböző nemeit. E mélyen gondolkodó vallásalapitó nem vette figyelembe a hindu nép természetét és vágyait. — S hogy a nép nagy tömege mégis elhagyva Buddha hitét, — áttért az ő általa alapított vallásra: — ennek magyarázata Szankarachaya kiválóan rokonszenves egyéniségében találja meg magyarázatják írásai népiesek és egyszerűek voltak, úgy hogy a nép könnyen megérthette és követhette azokat. Ezer ötszáz esztendő óta azonban csakis azon társadalmi rendszer felújításával tudta befolyását fenntartani, a melyet az árja faj vitt be magával Indiába Kr. születése előtt sok ezer esztendővel, — amely rendszer, “kaszt” rendszer név alatt ismeretes. A kaszt rendszer a következőképen osztályozza India lakosságát: — 1 a papság, — a kik a vallásos szertartásokat végezik, — 2 a harczosok, — kiknek kötelességük az állandóan nyugtalankodó rabszolgákat féken tartani. 3 a kereskedők, — a kik a két előbbi osztályt élet szükségletekkel ellátják. A 3 első osztály az Indiát elfoglaló árja fajból került ki. 4 a rabszolgák megszámlálhatlan tömege,—a bennszülött hinduk. A Buddha és a Sankaracharya vallása és társadalmi elvei közötti különbség nyilvánvalóan észrevehető. Sancharachya diadala, mellyel meghódította magának a hindu nép nagy tömegét, — világosan mutatja, hogy a tömegek gyakran saját érdekeikkel ellenkező vallásos és tái'sadalmi rendszert készek elfogadni, még ha az szolgai állapotot hoz is reájuk. E vallás alapitó látta, hogy az uralkodó árja faj elveszti befolyását, erejét a bennszülöttek felett, — tehát ő vallásos elveinek hirdetése mellett azon munkálkodott, hogy vissza állítsa a régi kaszt rendszert, mely csakugyan erőssége is lett az ő vallásának. Nem tanításainak igaz volta, sem nem irodalmának gazdagsága, hanem a kasztrendszer vissza állítása volt tehát vallásának erőssége. — Buddha tulaj donkópen soha sem vesztette el azon magas helyet, melyet a hindu nép szellemi életvilágában kivívott magának. A tanult tömegek, művészek, irók, stb. kik nem elégednek meg1 azzal, hogy helyettük a papok, a brahmánok, gondolkozzanak; napjainkban is a Buddha gondolat irányát, egyszerű, de nekik eszményileg szép vallását követik. Vallása népszerű, demokratikus, szellemi, szabadelvű minden tekintetben. 5 bár a kínaiaknak voltak saját, jelentéktelenebb vallásaik, — mégis nemzeti haladásukat, fennálló, meglehetős democratikus társadalmi rendszerüket, mely mint láttukszinte zökkenés nélkül adott helyet a köz- társasági kormányformának, — a Buddha vallásának köszönhetik. A japánok hajlanak Buddha vallása felé. —ám uralkodó osztályaik Sanharadharyja politikai elveit gyakorolják. Isten nélküL.Istennel — Elbeszélés. — Irta: Nagy Endre. Hiábavaló volt minden. Megrántotta a vállát, mérgesen ráütött az asztalra és tovább huzattá a czigányok- kal a vig nótákat. Nekem, fájdalmas szivű özvegynek pedig hallgatnom kellett. Azután elhallgattatta őket és újra követelte a pénzt. Majd jó ebédet is akart készíttetni a társaságnak. Természetesen mindkét követelését megtagadtam. Erre csúnya káromló szavakkal még durvábban követelőzött. Utóbb meg is fenyegetett; fölemelte rám a kezét, hogy megüt. Abban a pillanatban azt hittem, hogy megszakad a szivem s talán meg is szakadt volna, ha a tanító úr meg látja és el nem hárítja a veszélyt. Azután bezáratta velem az ajtót és hiába zörgetett, hiába kiabált a fiam, nem nyitottam ki. Ekkor nagy dühösen odarohant az ablakhoz és fenyegető hangon, sziszegve kiáltott be: —Ha szép szerével nem, hát majd másképen veszem magamhoz azt a pénzt, a melynek megszerzésében nekem is sokat kellett fáradnom! Azután többször visszanézve, a vele jött barátokkal együtt, úgy, a hogy jött, elment. A mint másoktól hallottam, másnap reggelig a korcsmában mulatott, a hol azt is elbeszélte, hogy kit akar feleségül venni. Valami gazdag, szép úri leányt. Azután ötletszerűen otthagyta a mulató czimborákat, visszament Sz.... városba. Az agg lelkipásztor szó nélkül hallgatta végig az özvegy szomorú elbeszélését és biztató, vigasztaló szavakkal igyekezett megnyugtatni: —Ne essen kétségbe.Ez neki a megpróbáltatás nehez ideje. Sok ilyen bűnös, elbizakodott fiú kért már porig alázva bocsánatot az Istentől és mindenektől, a kik ellen vétett. Sok ilyen jól nevelt gyermek tért már le a jó útról, szennyezte be lelkét bűnnel, fordította el szemeit Istentől, káromolta az eget és a vége az lett, hogy visz- szatért a jó útra, a hol lelke megtisztult, ajka káromlás helyett imát rebegett az ég felé. Táblásáé asszonyomat nem terhelheti a vád, hogy rosszul, gondtalanul nevelte a fiát. Szem- és fiiltanuja voltam nevelési módjának sokszor. Istent, szülőket és minden embert tisztelni! Erre tanította őt. Egy kis hibát azonban mégis elkövetett. A nevelésnél pedig kis hiba is nagy bajnak lehet az okozója. Nagyon erősen, szinte vakon szerette a gyermekét. Nem tudta magáévá tenni sok esetben azt az egyedül jó nevelési törvényt, mely szerint annak a szülőnek, a ki igazán jól akarja nevelni gyermekét, egyik kezében mindig kalácsnak, a másikban pedig mindig vesszőnek kell lenni. Ez az egy kicsinek látszó hiba volt az ön nevelési módjában és ime, ez is milyen nagy, milyen kiszámíthatatlan következményeket vonhat maga után. Emlékszik még ra, mikor boldogult férje é- 1 etében figyelmeztettem mindkettőjüket, hogy a gyermeket egy kicsit szigorúbban neveljék. Mert a legjobb akaratú nevelés sem ér semmit, ha hiányzik belőle a fegyelem. Jónéhányszor elmondtam ezt a figyelmeztetést, de úgy vettem észre, ne;m volt elég erejük a megszivlelésére. Egyetlen gyermeküket nem tudták fenyiteni, csak szeretni. Ez az oka annak, a mi most történt. Meg ehhez hasonló kisebb dolgok, a mik már olyan sokszor előfordultak, úgy-e? Vagy tévedek talán? (folytatása következik.)