Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1919-07-19 / 29. szám

4

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

mert “nem állhat senki ellenünk, a nagy Isten vagyon mi velünk!” Ha a hűségben állhatatosan megmaradunk és jobbra — balra nem tekintve, tovább küzdünk, akkor a kimenetel iránt nem aggódhatunk. Ám le kell vetkeznünk a határozatlanságot, a közönyösséget, amely hallgatólagosan segítő kezet nyújt a gonosznak, a kétséget, amely bátorságát veszti, ha az igazságnak szemébe néz, az ingatagságot, amely valamit elkezd ugyan, de kitartáshiány miatt nem fejezi be. Helyzetünk nem Tessz könnyű, meg fogunk tisztittatni, amint tisztítják az aranyat és ezüstöt (v. ö. Zsolt. LXVI: 10). Saját erőnkből nem állhatunk meg, de annak erejétől áthatva, akinek ereje erőtlenség által végeztetik el (n. Kor. XII: 9), diadalmaskodni fogunk s megnyerjük a győzelem pálmáját.

Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bűn pedig gyalázatára van a népeknek. Ez érvényes úgy az egyénre, mint a népre. A végérvényes győzelem az i- gazságosság részén van, a bűnben való megmaradás romlást idéz elő. Hogy mi az igazságosság, megmutatja nekünk Isten igéje és Krisztus példája. Az igazságosság győzelmét előmozdító erő a Szentlélek Isten a- dományában rejlik. Először a Szentlélek világosit meg bennünket, hogy másoknak is világoljunk.

A háború utáni háború tehát világosan áll előttünk. Az igazságosság és igazságtalanság, az igazság és hazugság néznek egymással farkasszemet. A gonosz minden tüzes nyilának megolthatására kaptunk fegyvereket. Keserű küzdelem fejük ki a győzelemért, mert a gonosz nem egykönnyen futamodik meg. Nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunuk, hanem a fej e- delemségek ellen, a hatalmasságok ellen, az élet sötétségének világhíréi ellen, a gonoszság lelkei ellen, a- melyek a magasságban vannak (Eféz. VI: 12).

Bár királyságok omoljanak össze, koronák hullja- na is porba, Krisztus trónja örökké rendíthetetlen. Ha az ellenség, a pokol hatalmasságaival összeszövetkezve, akar is megrémíteni, mi Krisztusra, mint kőszálra, é- pitjük fel reménységünket és bizodalmunkat.

S az ő benne vetett bizodalmunk nem fog megszégyenülni. Egy ideig a gonosz még diadalmaskodhatik, de ez csak annál jobban megacélozza izmainkat s előbb —utóbb az igazság győzedelmét fogjuk üdvözölhetni. A küzdelem komoly, a fegyverek kemények, a győze lem adva van. Fel tehát! induljatok a háború utáni há borúba s harcoljatok az igazság és igazságosság javára! Ámen.

(D. P ) Székely Sándor,

brownsvillei, Pa. ref. lelkész.

A YISSZAVÁNDORLÁS PROBLÉMÁJA.

The problem of i'eemigration.

Hónapok óta készülődnek ezren és ezren a vissza- vándorlásra. Nem kevesen, de éppen elegen már munkának is hátat fordítottak abban a biszemben, hogy néhány hét múlva a hajóra szállhatnak és indulás előtt néhány heti pihenőt engedélyeztek maguknak.

Futkosnak hajójegyirodától hajójegyirodára, egyik dollárt a másik után és ha majd annyit is költöttek el, amennyibe az utazás kerül, még mindig itten vannak.

Egyetlen egy magyar sem utazhatott viszsza Magyarországba, kivéve azt a néhány amerikai magyar állampolgárt, aki útlevéllel átkelhetett Európába.

Hiába még minden felesleges költekezés: még nem lehet utazni. Még pedig két súlyos oknál fogva nem. Az első és legsúlyosabb, hogy Magyarországot nem oldották fel a zárlat alól és még nem állították vissza a rendes forgalmat, összeköttetést, a másik ok sem enyhébb: nincsen elég hajó, amelyekkel visszavándorlókat lehet szállítani. A hajók legnagyobb része le van és még hosszú ideig le lesz kötve az élelmiszer szállításra.

Európa népei éheznek és a hajók egyremásra hordják az élelmet, hogy megállítsák az éhséggel együtt fellépő ragályokat, amelyek ezreket pusztítanak.

Amellett, hogy egyelőre semmi körülmények között sem lehet még visszavándorolni, jól gondoljuk meg, hogyha lehetséges volna, vájjon érdemes volna-e berontani abba a kuszáit és zavaros állapotba, amelyben sajnos, ezidőszerint Magyarország él. Nem szükséges-e, hogy a haj óraszállás előtt előbb egy levelet menesszünk Magyarországba és a levélre kapott választól tegyük függővé elhatározásunkat? Hátha arra kérnek majd bennünket, hogy segítsük ki őket Amerikába? Minden lehetséges és pedig igazán könnyen megeshet, hogy az óhazában hagyottaink utánunk kívánkoznak ebbe az országba.

Egyébiránt szaktekintélyek, mint Frederick C. Howe, aki a visszavándorlás és bevándorlás kérdésében egyike a legmegbízhatóbb embereknek, nemrég érkezett vissza Európából és arról számol be, hogy óriási a kivándorlásra való hajlandóság. Adatait mindenki elfogadhatja zsinórmértékül annál is inkább, mert hiszen ő volt az. aki. akkor, amikor a bevándorlás szigorításnak terve szóba került, azt leghatározottabban ellenezte azért, mert azt hitte, hogy a háború nyomán a várható viszszavándorlás jóval nagyobb lesz a várható bevándorlásnál.

Nos hát, Howe bevándorlási biztosnak e nézete, aki mellékesen megjegyezve, egyike a szövetségi kormány legliberálisabb em hereinek, az európai útja folyamán alaposan megváltozott és azt nyíltan ki is fejezi.

Annak ellenére, hogy a kivándorlás lehetőségei meglehetősen korlátoltak, mégis óriási arányú kivándorlás várható már a közel jövőben is. Ez Howe határozott nézete. Többek között ezeket mondotta az egyik intervju során:

“Nem kevesebb mint négy vagy öt millió európai néz vágyakozó szemekkel Amerika felé most, közvetlenül a háború befejezte után. Vágyakozó szemekkel reményű azt a gazdasági szabadságot, melyt a mostani viszonyok között odahaza semmi körülmények között el nem érhet. Ha a kivándorlás lehetőségei kedvezőbbek volnának, akkor a szám még az előbbinél is jóval magasabb lenne, azonban a jelen viszonyok között nem lehet semmivel sem alacsonyabb”.

Állításának igazolására meglehetős részletesen ismerteti Howe az általános európai közgazdasági viszonyokat, amelyeknek a közel jövőben való javulása egyáltalán nem remélhető, mert, mint mondja:

“Europa teljesen elveszítette a közgazdasági erejét és alkotóképességét”. Már pedig a kivándorlás kérdésénél, mint mindnyájan igen jól tudjuk, nem az érzelmi, hanem a közgazdasági tényezők az irányadók.”

Azzal az állításával kapcsolatban, hogy a kivándorlás lehetőségei kedvezőtlenek és, hogy még jó hosszú ideig olyanok is maradnak, mindjárt olyan adatokat is hoz fel, amelyek azt is bizonyítják, hogy a nagyobb a-