Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1919-07-19 / 29. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

3

VIII: 32). Ha pedig, mint egyének vagy mint nemzet, a hazugság békójában állunk, hitvány szolgák vagyunk, még ha többet szónokolunk is a szabadságról. Egyedül csak az igazság alapján lehet a bizalmatlanság és meg- gyanusitás vétkét, amelylyel hü polgárokat is minden ok nélkül megvádoltak, meggátolni. Csak ha az igazságot szeretjük és az igazság alapelvei szerint élünk, le- szük képesek megvalósítani ama magas eszményeket, amelyekért e ország — kormányának felszólítására — kardot rántott.

Azután hadat üzenünk az olyanoknak, akik a haza- fiság örve alatt az országot és a lakosságot kizsákmányolták. A hírlapok hivatása ezeket leleplezni. Szigorú büntetéssel sujtandók azok, akik milliók vére árán növelték vagyonukat. Alapos háztisztitás szükséges, hogy e becstelen alakoktól megszabaduljunk. Egy demokratikus ország kötelessége: állandóan őrködni a felett, hogy az ilyen henye elemeket a további üzelmek- től elrettentse. Az igazi népuralomért csak az kezeskedik, ha a nép becsületességgel és igazi keresztyén érzülettel összefog s minden tisztességtelen magaviseletét kárhoztat.

Azonban, mint keresztyének, nem pusztán e főid ingó dolgai s az anyagias elemek ellen küzdünk. Még nagyobb lángra lobban a küzdelem ama hamis felfogások ellen, amelyek a keresztyénség nevében léptek fel és terjedtek szét. A háborús irodalmat, amely ez években kapott lábra, elejétől — végig olyan eszmék töltik meg, amelyek a valódi keresztyénséggel homlokegyenest ellenkeznek. Nem csak a hősi halált magasztalták, hanem mindenkinek, aki a csatatéren hősként halt meg, azt ígérték, hogy a paradicsomba jut, s a hősi halálnak olyan erőt tulajdonítottak, amely a bünbocsánatot Istentől biztosan kieszközli. Ez pogány nézet s nem áll feljebb a mohammedán felfogásnál. Isten előtt csak a Krisztus vére általi kibékülés van érvényben, ez a keresztyén üdv útja. Jaj azoknak, akik az előbbit tanították, s e csalárd vigasszal kápráztatták el a szemeket! S nem kevés azoknak a száma, akik ezt tették, úgy, hogy e felfogás csakhamar népszerűvé lett. Néhány i- gaz keresztyén nyomban felszólalt az ellen, de még küzdelmet kell kifejteni e hamis nézet kiküszöbölése érdekében.

Egy másik rossz dolog, amely legnagyobb részben a háború szüleménye, a káromló szavaknak nyílt használata. A háború előtt is káromkodtak az emberek, de a háború kezdte a káromkodást szentesíteni és igazolni. Azzal érveltek, hogy a káromkodás a fronton széltében dívik, s ezt helyben hagyták, amennyiben azonnal azt állították, hogy a katonának feltétlenül erősebb kifejezésekkel szükséges élnie. Könyvek és szónokok határozottan pártfogásukba vették a káromkodókat. Sok szónok még itthon is jogosnak tekintette a káromló kifejezéseket. Még a műveltségre igényt támasztó szónokok se átallották a háború érdekében tartott beszédeiket és előadásaikat káromló szavakkal felcifrázni, még ha keresztyén emberek képezték is hallgatóságukat Pedig világosan és érthetően rendeli a III-ik parancsolat: Az Urnák a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd, mert nem hagyja azt az Ur büntetés nélkül, aki az ő nevét hiába felveszi (II. Móz. XX: 7). Mint keresztyéneknek, kötelességünk, hogy Istenünk tisztelete érdekében s az ő nevének káromlása ellen elszántan síkra szálljunk. A háború utáni háborúban Urunk pártjára

kell állanunk, az ige és Szentirás által a káromkodás elterjedése ellen harcolván. Egy olyan nemzeti válság, mint amilyet átéltünk, inkább Istenhez vezessen, semhogy tőle elidegenitsen. Azonban az Isten nem engedi nevének káromlását, s mi, akik őt Urunknak nevezzük, ilyet nem nézhetünk tétlenül.

A háború utáni háború még sok más irányú eljárásra ösztönöz, hiszen alapjában véve a keresztyénség győzelme forog szóban. A keresztyén vallás minden é- letviszonyra vonatkozik s azokra nézve szabályokat és intézkedéseket tartalmaz. Még sok olyan dolog van, ami nem keresztyéni alapon nyugszik, még sok olyan, ami Istentől eltávolít, semhogy Istenhez közelebb vezérelne. Kiizdenünk és harcolnunk kell, hogy a Teremtő által adott javakat megtartsuk. A háború sok jó gyümölcsöt érlelt, mint pl. a vitézséget, önfeláldozási készséget, könyörületességet, szeretetet. Ám ezek csakhamar eltűnnek, ha az uralkodó anyagias áramlatnak nem vetünk gátat. Egyedül a keresztyénség szelleme képes a világrendet és a társadalmi viszonyokat helyes mederbe terelni. Ezért minden igazi keresztyénnek szól a felhívás a háború utáni háborúra.

De mik a fegyverek e küzdelemben? Vannak ilyen fegyvereink is, nem állunk fegyverzetlenül a jogtalanság és bűn elleni küzdelemben. Pál apostol tekintetünket a teljes harci felszerelésre irányítja, amelyben, mint keresztyének, viadalra állhatunk az ellenséggel. Vegyétek fel, igy kiált felénk, az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok. Álljatok hát elő körülövezvén dei’ekatokat igazlelküséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába, és felsaruzván lábaitokat a békesség evangyéliomának készségével; mindezekhez fölvevén a hitnek paizsát, amellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok; az idves- ség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek Kardját, a- mely az Isten beszéde (Eféz. VT. 13-17).

Nyilvánvaló, hogy a fegyverzet teljes, Istennek vértezete tetőtől — talpig befed minket. így felkészülve, fizonyára felvehetjük a harcot. S e küzdelmet senki se tekintse könnyűnek. A jogtalanság — fenmara- dása végett — elkeseredetten fogja fegyvereit forgatni. Hatalmas ellentámadás fog itt kifejleni. Mihelyt e küzdelembe belekezdünk, a legnehezebb és legkeserübb támadásoknak leszünk kitéve. Hogy abban helyünket megállhassuk, szükségünk lessz a fegyverzetnek minden egyes darabjára: az igazságra, igazságosságra, bé- keségre, hitre, üdvbizonyosságra; egyiket se nélkülözhetjük a bíin és romlás elleni csatában. S amig mi ember — ember ellen igy felszerelve állunk, mint keresztyéneknek, zárt sorokba kell felfejlődnünk, hogy egyesült erővel találkozzunk a gonosszal. A gonosz gyorsan sorompóba állott, nekünk nem szabad megosztva, nyílást hagynunk az oldaltámadásra. Bármi választ is szét bennünket, a gonosszal szemben vállvetve kell fellépnünk. “Szétválva menetelni, együttesen vívni!”, ez legyen jelszavunk, s akkor az igazság és igazságosság ellenségével bátran és csüggedetlenül megmérkőzhetünk.

Mi lessz e küzdelemnek eredménye? Az igy megkezdett és folytatott küzdelmet győzelmes siker koro- názandja. Ellenállhatatlan Urunk van, aki vezet bennünket ; ellenállhatatlan fegyvereink is vannak, amelyek oltalmazásunkat eszközlik. A siker ki nem maradhat,