Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1919-07-12 / 28. szám

amerikai Magyar reformátusok lapja

dünk, amikor ti értetek lemondunk egy önáló magyar egyház szervezéséről. Viszonzásul tőletek is azt kérem, hogy a magatok részéről szeretettel és jóindulattal járuljatok hozzá közös nagy céljaink megvalósitásához. Ne emlegessétek azt, ami a múltban elválasztott bennünket, hanem dolgozzatok azon, ami ezután bennünket összefűz. Ne tárjátok fel a múltnak hibáit, amik miatt kölcsönösen kell szégyenkeznünk, hanem hangoztassátok az egymás megértésének és becsülésének erényeit. Feledjük a megbántást, támadást, civódást és ezeket keresztyéni lélekkel megbocsátva nyújtsunk testvéri jobbot egymásnak az amerikai magyar reformátusok boldogitására. A közel jövő nagy feladatok elé állit bennünket s ezt csak kölcsönös jóindulattal és testvéri szeretette! végezhetjük el; ne legyen hát közöttünk senki, aki a békés kibontakozás útjába állana, hanem a nagyok és kicsinyek kölcsönösen állitsák be tehetségüket a felséges és Istennek tetsző cél szolgálatába! Testvéreim ezt kéri tőletek hittestvéri bizalommal.

(Erre mi is azt mondjuk, hogy Ámen. Szerk.)

Nánássy Lajos,

perth amboyi ref. lelkész.

SZÁNDÉKOS FÉLREMAGYARÁZÁS.

Megszoktuk és szinte fel se vesszük már, — hogj a M. E. ez. csatlakozott újság szerkesztője hol szándékosan, hol kellő tájékozodottság hiányában kedvezőtlen megítélés ben részesíti azon czikkek egyikét vagy másikát, a mely czikkek az Amerikai Magyar Reformátusok Lapjában időnként megjelennek. A M. E. szerkesztőjének védelmére legyen mondva, — mi nem is igen törekszünk arra, hogy czikkeink mindenike elnyerje az ő tetszését, vagy helybehagyását, Elvi magatartásunkat tekintve, sajnos, még mindég nagy közben vet tetés vagyon nemcsak közöttünk lap szerkesztők, hanem azon két párt között is, melyeknek élén állunk. Ez az ellentét egyáltalán nem személyi, hanem elvi és felfogásbeli különbség, a melynek határvonalai, hisszük, hogy lassan lassan el fognak tünedezni. Mi hiszünk az amerikai magyar reformátusság eljövendő egységében és hitbeli, sőt szervezeti egységében is. Mi hiszünk abban. hogy egyházi főhatóságaink bölcsessége meg tudja találni a kiegyenlítődés formáját és meg tudja majd teremteni közöttünk azt az egyházi szervezetet, a melynek kötelékei között egy szent czél felé irányuló szent lelkesedéssel fogjuk tudni építeni közöttünk az Istennek országát.

Ezen nagy czél szem előtt tartásával kívántuk megszólaltatni lapunk hasábjain azokat a vezető amerikai ref. és prezsb. tekintélyes férfiakat, kiknek véleményük döntő leend az amerikai magyar reformátusság jövendő sorsának és helyzetének kialakitásában.

Lapunk Jun. hó 7-iki sz. ban, kapcsolatban azon örvendetes tény regisztrálásával, hogy az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 16 oldalas újsággá fejlődött, —főt. Dr. G. W. Montgomery pittsburg-egyház- megyei prezsb. missioi Supepntendens urnák egy szép czikkét hoztuk volt. mely czikknek minden sorából lüktet a magyar reformátusok iránti hittestvéri szeretetnek és rokonszenvnek nemes tüze. Főt. Dr. Montgomery ezenérdekes és tanulságos czikket lapunkban való közlés végett, természetesen, angolul irta meg nekünk, és mi, lapunk magyar olvasói iránti figyelemből, — lefordítottuk a szép czikket és parallel oldalon eredeti angol és magyar szövegben hoztuk volt azt.

Lapunk egyetlen olvasójának sem szolgálna szégyenére, ha a főt. Dr. Montgomery ur czikkét az eredeti angol szövegben nem értené meg,' — és épen arra való tekintetből, hogy az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja magyar reformátusok részére szerkesztetik, —magyarul is hoztuk a közleményt.

De ha már, nehéz gyári, vagy egyébb kézi munkát végző testvéreinknek nem mindenike tudta is annyira elsajátítani az angol nyelvet, hogy folyékonyan tudjon írni, olvasni angolul és megértsen még nehezebb szerkezetű czikkeket is, — annyit egy lap szerkesztő lelkésztől mindenesetre fel kell tételezeniink, hogy a ki másokat akar tanítani, vagy kritizálni, — magát nevetség tárgyává nem teszi ki tudatlanságának fitogtatásával.

A M. E. czimii csati, újság szerkesztője beleköt főt. Dr. Montgomery Supt. urnák ezen kifejezésébe;— too many thousands of Hungarians have come to the country blinded to the real truth of the character and purpose of God. His great passionate love, exhibited in the precious gift of his only begotten Son, — has been unknown to multitudes, through no fault of their own.”

E sorokban főt. Montgomery Supt. ur rámutat arra, hogy sok olyan magyar testvérünk van közöttünk, kik még az evangélium világosság nélkül szűkölködnek ; kik, — mint a czikk mondja, — nem saját hibájuk, hanem a körülmények következtében, melyek között felnövekedtek, — nem ismerhették meg az evangéliumi tiszta szent igazságokat úgy, mint a hogy azokat mi ismerhetjük.

A ki a világos beszédet érteni akarja, — értheti ebből, hogy e megjegyzés nem mi reánk, hivő kér. reformátusokra, hanem a hitetlenekre, Isten, Krisztus kegyelme nélkül élőkre és azokra vonatkozhatott, kik a merev formalismus, szertartásoskodó pápista egyháznak a hívei. Ezekről mi magunk is úgy beszélünk, — nem szeretetlenségből, vagy kevélységből. — de a magunk szabadulása feletti örömérzetből kifolyólag, hogy bizony ők lelkileg vakságban vannak az isteni i- gazságok, czélok és Isten lényege felől.

Különösnek találjuk azért, hogy épen egy magyar református egyházi lapszerkesztő találjon hibát egy előkelő, amerikai prezsb. Superintendensnek olyan nyilatkozatában, mibe sértésnek még csak szándékát sem lehet felfedezni intelligentiáva! bíró egyénnek, pláne lapszerkesztőnek.

Minthogy pedig Főt. Dr. Montgomery Supt. ur semmi olyant nem állított, a mi a magyar reformátusokra, vagy a hazai egyet. ref. egyház tanító képességére derogáló lehetne, — ebből kifolyólag, minden sérel- mi képzelődzés, mit M. Gy. szerkesztő fantáziája megrajzolt, — alaptalanná válik. A való tény az, hogy az amerikai magyar reformátusoknak kevés olyan nemes szivü, és jóakaró barátja van, mint a minő Főt. Dr. Montgomery prezsb. Superintended ur, akinek irántunk való joidulatját még az olyan mesterségesen kieszelt támadás sem tudja lelohasztani, mint a minőben őtet a M. E. czimii csati, újság szerkesztője részesíteni szives volt. — A szerkesztő.