Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1919-07-05 / 27. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA vés sédnek utát adja élőnkbe, megtérésre hiva; s az ő akaratát, mely nem egyéb minthogy senki el ne vesz- szen, hanem megtérjen és éljen. A mai világ nem érti, sem az áldások, sem a csapások czélját, a mi nem egyéb, minthogy Istenhez vonjon, Istenhez térítsen. A mai világ nem ismeri az idvességnek. utát, mely népi más, mint hinni a Jézus Krisztusban. A mai világ szive elméje min van? Vagyon szerzésen, érzéki örömökön, minél nagyobb kényelem biztosításán. Az örömöknek minél több forrását igyekeznek megnyitni, azokat minél hozzá férhetőbbé tenni, minél inkábbnépszerüsiteni. Pedig a művelődés bár valóban sokat tehet kényelem, jóllét előmozdítása, szabadsága ápolása tekintetében, de a vallást nem pótolhatja. A műveltséglehet vallásos műveltség, s akkor valóban nagy áldás az; egyébként pedig önzés, érzékiség féktelen érdekharcz, gyümölcsei és társai. A vallástalan műveltség nem ismeri a komoly lelkismeretességet, s kötelességtudást. A mily mértékben fogy a vallásos hit és nevekedik a művelődés, azon mértékben fogy az erényesség és nő a közromlottság. óh szeretteim! Vegyünk példát az égi madaraktól. Tanítsanak azok bennünket bölcsességre. Igyekezzünk megérteni az Urnák Ítéletit, az Unnak akaratját, mely a mi boldogságunk, idvességünk. Térjünk az Úrhoz. Ideje nékiink immár megkeresnünk az Urat! “I- deje nékiink az álomból immár felserkennünk, mert most közelebb vagyon mi hozzánk az idvesség. Az éjszaka elmúlt a nap elközelget, vessük el azért a sötétségnek cselekedeti és öltözzünk fel a világossághoz illendő öltözetbe, öltözzetek fel az Ur Jézus Krisztust.” Készüljünk ama, más hazába, készüljünk az örökkévalóságba. Gondoljátok meg, hegy mi nem jövünk vissza többé ide. ha egyszer elmegyünk, mint a madár. Legyünk azok közzíil valók, kik örökségül bírják ama szebb hazát, melyet Jézus megkészitett az őtet hívők számára. -—Kivezető ut keresése. Nem igen gyakran vagyunk abban a helyzetben, hogy laptársunk, a M. E. hasábjairól valami érdekes czikket lehessen átvennünk, — de most kivételesen mégis megtehetjük ezt, mert nevezett laptársunk múlt heti sz. ban egy igen időszerű, őszinte érzésből megirott, olyan figyelemre méltó czikket találtunk Dr. Nánássy Lajos perthamboyi ref. lelkipásztor tollából, a mely csikk reméljük nem téveszti el hatását a csatlakozott papságra nézve sem. Közöljük Dr. Nánássynak a M. E. ez. csatlakozott újság múlt heti sz. ban KIVEZETŐ ÚT KERESÉSE ez. alatt megjelent alábbi czikkét már csak azért is, hogy példával bizonyítsuk, mily önmagukat, múltjukat, elveiket megtagadó, korábbi összeköttéseik lánczaiból szabadulni óhajtó érzés uralja a csati, lelkészek lelkületét, mennyire kénytelenek a nyilvánosság előtt is beismerni annak az akczionak tarthatatlanságát, mellyel magukat több éven át azonosították, s gyülekezeteik előtt újra feldicsérni azt az amerikai református egyetemes egyházat, melynek kebeléből annak idején oly törvénytelen formák között váltak ki.—Midőn mind erre rámutatunk, nem azért tesszük ezt, mint ha megszégyeníteni akarnók azokat, kik elég erkölcsi bátorságot é- reznek magukba,n arra, hogy az akczio helytelen és lehetetlen alapelveit és keresztülvitelének é- poly helytelen módszereit felismerve, — az a- merikai református egyházak fennhatósága alá kívánják magukat és gyülekezeteiket átvétetni, — hanem tesszük ezt azért, hogy ennek felmutatása által is igazoljuk követett állásfoglalásunk helyességét. Az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja és ennek időnként szerkesztői (még azok is, kik később a csati, pártba mentek át!), — következetesen hirdették, hogy az amerikai reformá- tusságnak szereteti és hittestvéri közösségben és szervi összeköttetésben kell élnie az amerikai Reformed és Presbyterian egyet egyházakkal, mert ide vetődött annál inkább pedig itt állandóan meg -telepedni kívánó véreinknek az szolgálhat egyedül javára és előmenetelére, gyülekezeteink megerősödését is az biztosíthatja leginkább, ha az amerikai egyet. ref. egyházak fennhatósága alá helyezzük magunkat. Jelszavak és elérhetlen ábrándok kergetése ugyan talán nemzeti szempontból tetszetősebb szerep volt egyesekre nézve és a népszerűséget jobban biztosította számukra, mint az igazság és helyes ut követése, — de ez nem tántorította meg elvi maguktartásában azokat, kik másfél évtized óta intették az amerikai magyar refor- mátusságot azoktól a veszedelmektől, melyek a csati, akció nyomán elkerülhetleniil bekövetke- zendőknek látszottak lenni egyházi életünkben. Dr. Nánássy az első azok között, kik férfias elszántsággal kiállanak a református közvélemény elé, felhiván csatlakozott paptársait, hogy; — “ne arra törekedjünk, hogy népünk ne tudjon semmit a jelenlegi nehéz egyházi helyzetről, hanem tárjuk fel előttük őszintén a nehézségeket és készítsük elő őket az átalakuláshoz.” — Ezen átalakulás alatt természetesen Dr. Nánássy, a Reformed Churchhöz való vissza- csatlakozás dolgát érti. Azon tisztelet és elismerés mellett is, mellyel tartozunk Dr. Nánássynak egyéni kiválóságai és a helyes ut felismerésének, követésének bátorsága miatt is, — tartozó kötelességünknek ismerjük, hogy elemezzük ezen érdekes czikket, illetve arra némi észrevételeket tegyünk. Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy Dr. Nánássy és a M. E. ez. csati, újság szerkesztője a felvetett kérdésben homlok egyenest el
