Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1919-07-05 / 27. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3 lenkező állásponton vannak. Dr. Nánássy nyíltan bevallja, hogy az önálló magyar egyházi szervezkedés, habár talán kivihető volna is, — teljességgel nem ajánlatos. Természetesen czik- kében D. Nánássy meg is indokolja ezen felfogását. Melegh Gyula mckeesporti lapszerkesztőről pedig, — ki még sokkal kevesebb idő óta van A- merikában, semhogy a dolgok folyását amerikai szellemből, és illetve egyedül lehetséges helyes szempontból tudja megitélni, — tudott dolog, hogy ő, bár már csaknem egyedül áll is felfogásával, — még mindég azt hiszi, hogy a csati, egyházakra és ezeknek lelkészeire nézve a nehéz helyzetből való menekvésnek helyesebb útja az, hogy a magyar reformátusok Amerikában egy KÜLÖN hitfelekezetet alakitsanak, melynek körében, mint állam az államban, a magok izolált faji és vallási életüket leélhetnék. Meleg Gy. szerkesztő természetesen ezen állásfoglalását semmi olyan érvvel nem tudja támogatni, a mit az amerikai közvélemény elé is ki merne vinni. És ha csupán azokról a magyar ref. testvéreinkről volna szó, a kik felnőtt korukban, meg nem változtatható szokásokkal jöttek át Amerikába és alkalmazkodó képességgel boldogulási ambi- tioval nem bírva, kívánják leélni egyszerű életjüket, — talán igaza is volna Melegh Gyulának. Ámde nekünk gondolnunk kell a mi gyermekeinkre, a második generácziora is, és ha szeretjük a mi gyermekeinket, — azoknak haladása, boldogulása elé oly gáncsot vetnünk nem szabad, mi az ő érvényesülésüket lehetetlenné tenné. Rá kell tehát mutatnunk a felvetett kérdésben való ellentétes álásfoglalásra, mit Dr. Nánássy és Meleg Gyula szerkesztő képviselnek. Teljesen érthetlen előttünk az a következetlenség, mely két homlok egyenest ellenkező elvet hirdető egyénnek magatartását egy ugyanazon lapnak hasábjain teszi lehetővé! A két czikkiró közzül ugyan melyiknek is higyjen hát a csati, egyházakba tartozó gyülekezet népe? “Azzal tisztában kell lennünk, — írja továbbá czikkében Dr. Nánássy, — hogy a vissza vándorlás nagy problémák elé állítja egyházainkat, s ha számuk esetleg megcsappan, nem tudnánk többé önállóságukat biztositani.” Ha ez igy van, akkor miért állítja Dr. Nánássy pár sorral feljebb, — ennek ép az ellenkezőjét, igy írván:— “Nagyon is könnyen megszervezhető volna az önálló amerikai magyar ref. egyház, a MI TELJESEN A MAGA LÁBÁN TUDNA JÁRNI. — Nékünk úgy tetszik, hogy a két idézett állításban ellentmondás van, a mely bizonyára elkerülte magának a czikkirónak figyelmét, — mert vagy az egyik, vagy a másik állítás lehet igaz, de mind akettő semmiesetre sem. Nánássy maga is belátja most már azt, a mit mi évek óta hirdetünk, hogy a mi szegény Hazánkon, Nemzetünkön, szenvedő magyarországi ref. anyaszentegyházunkon úgy segíthetünk a legjobban, a leghathatósabban, ha —“mi is az amerikai egytemes ref. egyházhoz tartozunk.” De hát akkor miért kellett kiszakítani e- zen amerikai egyet. ref. egyházak szervezetéből a mi gyülekezeteinket? Miért kellett testvé- rietlen és keresztyéntelen izgatásokat folytatni az amerikai Reformed Church és a Presb. Church ellen? Ha ezek a felkezetek csakugyan IDEGEN felekezetek reánk nézve, mint a hogy évek hosszú során által hirdették ezt a csati, papok, — akkor miért akarnak ők maguk is ezen felekezetek kebelébe ismét visszajönni? Hiszen emlékezünk arra az Emlékönyvre, a mit pár évvel ezelőtt Borsos István detroti csati, magyar ref. lelkész adott volt ki, a mely emlékkönyvben az amerikai egyik legnemesebb kér. ref. felekezetiből, a hatalmas Prezsb. egyházról ilyen kifejezések voltak találhatók; — lélekhalászó csábitó Sátán, orvtámado ellenség, prezsbiterián Moloch, kaján idegen missió, ördög, becsapó, gyilkos, konkolykeverő, alattomos bujtogató, kerítő stb. stb. Dr. Nánássy közli a perthamboyi presbitérium határozati javaslatát is, mely mérvadóul és irányitóul szolgálhat a kivezető ut keresésére a többi bajban levő csati, magyar gyülekezetek részére is. — Azt hisszük, hogy a perthambyoi ref. egyház presbiteriumank határozata méltó arra, hogy felette más gyülekezetek is gondolkozzanak. Szerk. Mr3®HI3J3M3EES!SÍSiBÍ5J3i5IBj5i3EMM3J3M313rSEi5E13l5]313M®SI3I3I3]3.t! KIVEZETŐ UT KERESÉRE. Lapunk egy korábbi számában annak a gondolatnak adtam kifejezést, hogy legajánlatosabb volna megszervezni az önálló magyar egyházat Amerikában s abba tömöríteni azokat az egyházközségeket, amik eddig a magyarországi egyház fenhatósága alatt állottak. Részint azért, mert azóta tudjuk azt, hogy a magyarországi egyház az uj politikai alakulás miatt nehéz helyzetbe került és a mi kötelességünk a segítés munkája, részint másokkal történt beszélgetés és eszmecsere következtében véleményem az. hogy habár az önálló magyar egyházi szervezkedés kivihető volna is és semmi akadályba nem ütközik, mindamellett nem ajánlatos. Azzal tisztában kell lenni azoknak, akik még most is ellenséges álláspontot foglalnak el a magyarországi egyházhoz tartozó egyházakkal szentben, hogy a csatlakozási akció csődje, mint a hogy ők lépten nyomon hirdetik, nem aztjelenti, mintha egyházaink nem tudnának saját lábaikra állani és idegen segítség nélkül ellenni. Nagyon is könnyen megszervezhető volna az ö- nálló amerikai magyar egyház, ami teljesen a maga lábán tudnajámi. De most, amikor a levegőben van az amerikai protestáns felekezetek egyesítésének gondolata, nagyon tapintatlan dolog volna részünkről, ha a már úgyis feles számmal létező felekezeteket mi is gyarapitanánk. Azzal tisztában kell lennünk szintén, hogy a visszavándorlás nagy problémák elé állítja egyházközségeinket s ha számunk esetleg megcsappan, nem tudnánk önállóságunkat későbben biztositani. De a másik ok, amiért egy amerikai szervezet hatáskörébe
