Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1919-07-05 / 27. szám

Publication office: 1001 Manufacturers’ bldg. Pittsburgh, Pa.

Editors residence address: REV. ALEX HAR SANYI, 1008—10th Ave. Homestead, Pa.

VOLUME XX. ÉVFOLYAM, 1919 Jul. 5.

No. 27. Szám.

Alapige: Jei'ém. VIII. 7, “Még az eszterág is az égben megesmeri az ő idejét és a gerlicze és a daru és a fecske tudják mikor el kell menni; az én népem pedig nem esméri az Urnák Ítéletit.”

Isten az egész természetet, mint egy nagy könyvet adta élőnkbe, melyből tudományt meríthetünk. Ez a könyv-nemcsak az ő bölcsességéről és hatalmáról tanít, hanem példákat is ád élőnkbe a jó rendtartásra, hathatós intéseket a megjobbulásra. Az idézett szavakban a madarakat állítja élőnkbe példányképül. Ezek által a- kar inteni tanítani bennünket.

“Meg az eszterág is — úgymond —az égben, azaz a gólya, a mely fent a levegőben repül, megesméri az ő idejét és a gerlicze és a daru és a fecske tudják, mikor el kell menni.” Gólya, gerlicze, fecske, daru költöző madarak. Nem maradnak egy helyen állandóan. Két hazá- jok van. S ebben a tekintetben hasonlóság van közöttük s közöttünk. Mi sem maradunk mindig ezen a világon. Nincsenitt nekünk sem maradandó városunk. Nekünk is két hazánk van. Egyik a föld. hol életünknek szintén a java is nyomorúság és fáradtság, másik ama síron túli világ, hova Megváltónk híveit vezérli. Hova vágyik a fáradt lélek; hova vágytak ama kegyesek is, kikről mondja Pál világosan: “megjelentették, hogy hazát keresnek, jobb hazát várnak, t. i mennyeit;’’ hova vágyott Pál maga is mondván: “kívánok elmenni és lenni az Úrral, a mi mindennél jobb.” Elrendelt időnk van nekünk is, mint a madaraknak, a midőn eljön, mennünk kell. Ezeket nem kellene felednünk, hanem úgy kellene érez- nünk és gondolkoznunk, mit Istennek emberei a pátriárkák éreztek és gondolkoztak, a kik “nyilván vallást tettek arról, hogy ők bujdosók és zsellérek voltak a földön.”

Ezekről a madarakról azt mondja a próféta, hogy megesmérik idejöket az égben, s tudják mikor el kell menni. — Naptár nélkül is tudják a magok idejét pontosan. A nekik adott ösztönnél fogva megérzik a természet közelgő változását, megértik az idők jeleit, az égnek intését. Készülnek a nagy útra, s mennek. Napokig gyülekeznek, repdesnek a tornyok körül, azután búcsút vesznek az elvirult és őszre hajtó tájtól, a távoli vidékekre, más hazába mennek, hol verőfény és virány várja őket újra mig a vidék, honnan távoznak, lassan kihal, s kietlenné, búskomorrá lesz utánok. E- zek tehát megértik az ég intését, megértik a magok javát, s kötelességüket, a menekülés szükségét és idejét. S ezekre az alsóbb rendű állatokra utalja Isten az embereket, kik az ő iskolájában nem akarnak tanulni, így akarja azokat megszégyeniteni. Ezek megesmérik az ő idejöket. megértik az égnek jeleit, tudják mikor el kell menni.

“Az én népem pedig, — úgymond. — nem isméri az Urnák Ítéletit.” Az Isten választott népe volna, és nem ismeri az Urnák beszédét, mely szintén a menekülés szükségéről és idejéről szól, s egy más hazába való készületre int. Nem ismeri az Urnák akaratját. Nem tudja nem ismeri fel az időt, mikor az Úrhoz, kit elhagyott, hitre, bizodalomra, szeretetre, hűségre, enge delemre vissza térnie kellene. Nem tudja, sem a kegyelemnek, az áldásnak, sem a csapásnak értelmét. Nem tudják, hogy használják a kegyelem idejét, midőn szól hozzájok igéjében, sem azt, hogy mi módon fordítsák hasznokra a dorgálásokat, mikor sujtoltatnak. Nem értik az időknek jeleit, sem kötelességüket nem tudják. Tanulniuk kellene a madaraktól, vagy inkább szégyenleniök kellene, hogy azok a magok dolgában bőlcsebbek.

Hát mi, szeretteim, ismerjük-e az Urnák Ítéletit? Oh a mai világnak sok ismerete van. a művelődés terén sok tekintetben előre haladt, büszke is reá. De ez a műveltség nem vallásos műveltség, mert keresztyén hit és szeretet nem egyesül vele. A mai világ mindennél kevésbé ismeri Istent s az ő beszédét, melyben az idA madarak, mint a mi tanítóink.