Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1919-06-07 / 23. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

5“Anniikokáért, ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafel valókat keressétek, a hol a Krisztus van az Istennek jobbján.” Be kell t öl fenünk a kér. ember magasztos hivatását: épitni e földön ama tökéletes Isten országát, melyet Idvezitőn'k munkába vett. “Ti vagytok a föld savai!” Ne szégyeneijünk azoknak az igénytelen gali- leusoknak nyomdokaiban járni, kikhez Jézus ezt a nagy jelentőségű felhívást intézte. Különösen mi lelkipásztorok, ha a föld savai akarunk lenni, ezekben az új eszmék szerint átalakuló világban: az evangélium savával kell áthatnunk a kér. társadalmat, melyben bizony több Krisztus szerinti élet szükséges.

Ebben a forrongó, újjáalakuló kér. társadalomban uj kötelességekkel állunk szemben. Alapigénk nyomán azokról akarok röviden szólani.

Nekünk, lelkipásztoroknak, kik ma az örök ige szolgálatában állunk, az eke szarvára téve kezünket, uj szántást kell szántanunk. Előre kell, a jövőbe kell néznünk, ha az emberiség élethajóját kedvező széllel akarjuk vezetni a kikötő: az Isten országa felé! Ez nekünk mindenek felett való, legelső és főkötelességünk, mert az apostol szerint: “a kik a Krisztuséi, a testet megfeszítették minden indulataival és kívánságaival együtt.” (Galat. 5:24.)

A múlt század haladásával nincs arányban annak boldogsága. Az ember uralkodni törekedett a föld, viz és levegő birodalmán, de nem tudott uralkodni a bűnös testen. A hitben közönyösség, a szivekben romlottság, a társadalomban kenyér irigység uralkodott. E három tekintetben hanyatlás j ellemzi ez időkort, habár minden más téren mesés haladást tud is felmutatni. De a jobb lelkek ama kér. ellenes és anyagias civilizációból — vágyva-vágytak egy jobb jövő után.

Az uj század, a jobb jövőben reménykedőknek meg hozta a soha nem képzelt, a legrettenetesebb háborúját az emberiségnek, mely a világot felforgatta s még ma is kritikus, chaotiikus állapotában várjuk az uj eszmék teljes kiforrását, a világ szekerének rendes kerékvágásba zökkenését. S hogy a mostani chaotikus állapotából a világnak egy jobb jövő fog-e kisarjadni az emberiség számára: az én előttem ma még legalább is bizonytalan. — Az uj idők uj kötelességeket rónak reánk. Szinte hallani véljük az Ur szavát, mint az első pár ember az Édenben, vagy mint Mózes az égő csipkebokor ból: “Most azért jobbítsátok meg a ti utaitokat és a ti cseledeteiteket és fogadjátok az Urnák, a ti Istenetek nek szavát.’’ Szóval, ha boldogabbak akarunk lenni a jövőben, meg kell jobbítani a mi erkölcsi, vallásos és társadalmi életünket. Arra nézve pedig, hogy Isten országa e földön fölépűljön, az egyedüli hathatós eszköz a hit és a valódi kér. élet. Harmadfélszáz évvel ezelőtt a pilgrimek, egy kis csoport vallás üldözött érkezett Amerika partjaira, hogy e földrészen egy kicsi helyet keressenek, ahol békében imádhassák a biblia Istenét. Itt, e földön, távol minden rokon néptől, emelték a világ legelső menhelyét az emberi járom alól felszabadult lelkiismeret számára. Lassanként megszaporodtak. Ebben az u j társadalomban nem vala tömj én füstös oltár, sem papi hatalom, csak a tiszta kér. hit, csak a föld sava. Az a nemzedék pedig, melyet maguk után hagytak, ma már szabad, hatalmas, boldog, jótékony és mélyen vallásos. —

Ma napság mind nagyobb — nagyobb hullámokat ver a vallástalanságról való panaszkodás. De hát a lélek,

a Krisztus lelke oly igen megfogyatkozott volna közöttünk? Nem lelkesítené többé az utódokat az ősök példája sem, kik századokon át életüket, vérüket és vagyonukat áldozták? .... Nem, T! a Krisztus lelke ma sem fogyatko zott meg, ha egy időre, hamis jelszavakkal van is tele a társadalom. Krisztus hit által mindnyájunkban él! Tudjátok-e, mit jelentenek e szavak? Azt, hogy abban mutassuk ki, hogy mi a Krisztuséi vagyunk, hogy úgy szeressük egymást, mint ő szeretett bennünket. Mert csak addig van bennünk a Krisztus, mig az ő lelke velünk van, a kiben pedig nincs a Krisztus lelke, az nem lehet az övé.

A ki a Krisztusban él, új életet él az; az ilyen feltámadott ő vele Tehát hinni a Krisztusban, az Isten fiában, ki tanítónk, inunk, példánk, megváltónk..., hinni nemcsak szájjal, hanem a szív igaz, tántorithatlan meggyőződésével ..., hinni úgy, hogy az ő boldogító parancsait híven kövessük..., s engedelmeskedni ő neki minden ben, mint ő engedelmes volt értünk halálig, hogy a mi egész életünk alázatosság, hit, szeretet és jóság, öröm és békesíség s békességes tűrés legyen, mint volt a mi Megváltónk élete: ez az T! amit tennünk szükség jó igyekezettel, bátran és híven, amaz intést követvén: vessetek igazságot e földön, hogy majdan kegyelemnek mértékét arassátok az égben.

Keressétek az odafel valókat! .... óh, de hol kezdjük el, miként vigyük véghez e szent munkát?!....T!

Megvagyon Írva, hogy “akik az Urban bíznak, azoknak erejök megújul.” (Ezsaias XL. 31.)

Egy uj életről van itt szó, melyhez Krisztus segíti a követőit s mely uj élet uj eget és uj földet tár a lélek előtt s csak akkor láthatjuk meg Istenünk hozzánk való szerelmét s érezzük az ebből származó mennyei örömet. Ha a Krisztus követői Krisztusban élnének, Isten országa azonnal megvalósulna itt a földön, mert az Isten országa ti bennetek vagyon.

Ezt a nemes és szent munkát tehát mindenek előtt saját magunkon kell megkezdenünk. Saját szivünk földjének ugarát kell mélyen s újonnan felszántani az örök igazságok magvai számára. Feltámadván a Krisztussal, egy uj, szent életet kell kezdeni, melynek legfőbb törvénye legyen: “Élek többé nem én. hanem él én bennem a Krisztus, és amely életet most élek e testben, az Isten fiában való hit által élem, aki szeretett engem és adta magát én érettem.” (Gál. 11. 20). — Szóval mindig és mindenütt Krisztusban járj elől. vessigazsá- got szóval és példával, még pedig azt az igazságot, mely Krisztusban szállott alá a mennyből a földre, semmiképen el nem felejtvén, hogy számadó vagy, kinek felelni kell egykor a rád bízottakért!

Azért hát T! akinek még van nehány percnyi élet ideje megtérni Istenhez, ragadja meg azt, kezdjen uj életet. Boldogsága ugyan sohasem lesz tökéletes, de tekintsen az Idvezitőre, ki a kereszten megtérő tolvajnak paradicsomot Ígért; ezt Ígéri ma is minden hozzá megtérőnek. Nehéz dolog ez eleinte, de a többszöri gyakorlás és erős akarat által diadalt fog aratni. — Kolumbus Krisztáinak például az volt a becsvágya, hogy uj utat találjon Indiába. Ez a becsvágy rendkívüli tevékenységre sarkallta s ennek köszönhetjük Amerika felfedezését. — Robert Peel kiskorában azt hallotta, hogy az ember sok mindenfélére képes, ha van akarata; föltette tehát magában, hogy Angol ország miniszterelnö