Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1919-04-05 / 14. szám

Published and distributed under permit (No. 387) auth őrized by the Act of October 6, 1917, on file at the Post Office of Pitttsburgh, Pa. By order of the President, A. S. Burleson, Postmastei General.

Publication office: 1001 Manufacturers’ bldg. Pittsburgh, Pa.

Editors residence address: REV. ALEX HAR SÁNYI, 1008—10th Ave. Homestead, Pa.

MEGJELENIK MINDEN SZÓ MBATON. entered as second class maii. matter: April is. un.

PUBLISHED EVERY SATURDAY. at the post office at Pittsburgh, pa.

"Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in section 1103- Act of October 3, 1917, authorized July 11, 1918-"

VOLUME XX. ÉVFOLYAM,

1919 April 5,

No. 14. Szám.

Boros kollega “Tegyünk” cimii felszólalása, mely a Ref. Lapja 13-ik számában jelent meg, igazán időszerű. A különböző árnyalatú magyar egyházak, vagy inkáb lelkészek, testvéries együtmüködésének megva- lósithatása sohasem viselte magán a lehetőség bélyegét annyira, mint éppen napjainkban. A jóakarat,.-ami eddig csak a presbyteriánus és református lelkészekben volt meg, ma már a csatlakozottaknál is szépen mutatkozik. Kár volna ez alkalommal rámutatni arra, hogy ezt a nemes indulatot csupán a körülmények kényszerítő hatása keltette föl csatlakozott lelkésztársainkban. Elég az, hogy meg van. És mi minden mellékgondolat nélkül örömmel tapasztaljuk, hogy igy van. Építsünk tehátrá! Cselekedjünk! Létesítsünk valamilyen közös szervezetet, melyben érzékelhetőleg domborodnék ki az, hogy egy nemzetnek és egy hitnek gyermekei vagyunk!

A magam részéről azonban nem tartom helyesnek az együttmiikődés megalapozására őzt a tervet, melyet Boros kollega felvet. Mert bár meg van a jóakarat mindkét részen, mégis a bizalmatlanság ott lappang a lelkek mélyén. Ez egy igen nyomós ok arra nézve, hogy semmi esetre semenjünk bele abba, hogy akár az erdélyi, akár pedig a felsómagyarországi egyházak részére közös missiói alapot létesítsünk.

Meg vagyok győződve arról, hogy ez a segítség nagyon is elférne egyik-másik hazai gyülekezetben. Ez alkalommal azonban, ha milliókkal rendelkeznénk is, akkor sem küldhetnék egy centet sem. S igazán kétes, hogy a békekötés után küldhetiink-e akár felsőmagya- rországba, akár pedig erdélybe? Kétes sikerű dolgokra pedig a mi népünk ma már nem hajlandó áldozni egy árva centet sem. Sokszor csalódott a múltban s ez a

csalódás érzéketlenné tette a legszentebb eszmékkel szemben is. Ezreket gyűjtött a magyar vörös kereszt egyesület részére. Ki tudná felmutatni, hogy ez a pénz rendeltetési helyére jutott? Szép összeget adott össze .népünk Amerikafalvára. Amerikafalva nincs. A pénz lehet, hogy "meg van, de hogy hol? azt senki sem tudja. Milliókat adott osztrák — magyar hadikölcsönökre. Hazafias kötelességének vélt ezzel eleget tenni s most siratja pénzét. Legutóbb pedig, már aki adott, cipőkre, meg csizmákra, amik aztán agyon is nyomták a pitts- burgi nemzetgyűlés eredeti célját. Ami missiói alapunk is igy nyomná agyon eredeti s fő célunkat: az amerikai magyar protestáns lelkészeknek valamilyen szerves egyesítését, aminek sziiségességét igazán mindannyian érezzük.

Az a terv pedig, melynek alapján Boros kollega tanácsolja, hogy tartson a lelkészi kar konferenciát s teremtse meg az együttműködést, igazán laikusságra vall. Nem tudok példáúl elképzelni egy olyan önérzetes lelkész jelöltet, aki, miután fölöttes egyházhatóságának törvényei értelmében a papi vizsgálatokat becsülettel letette, ezen felül még alárendelje magát a magyar lelkészi kar minden jurisdictio nélküli vizsgálatának is. De ha akadna is ilyen jelölt, az illető fölöttes hatóság ennek a vizsgáló bizottságnak a véleményét a legjobb esetben megmosolyogná s semmibe sem venné. De megeshetnék az is, hogy jogkörébe való illetlen beavatkozásnak tekintené s csak azért is a saját határozatát juttatná érvényre. És ez áll az egyes lelkészek fölött való bíráskodás gondolatára nézve is.

Iskolaügyi bizottsága (Board of Sabbath School) pedig úgy az egyetemes református, valamint a présCSELEKEDJÜNK!