Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1919-04-05 / 14. szám
V AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA byteriánus egyháznak van. Mi, akik akár az egy, akár a másik egyház fönhatósága alá tartozunk, bizonyára valamennyien az illető iskolaügyi bizottság határozatait és rendeletéit fogjuk magunkra nézve kötelezőknek elismerni, nem pedig a magyar lelkészt karét, melynek egyházjogi tekintetben semmi alapja nincsen és nem is lehet. Éppen igy vagyunk a lapügyi bizottsággal. Hivatalos lapunkat a két egyetemes egyház Publication Board-ja adja ki közösen. Nekik van tehát föltétien joguk arra, hogy kit nevezzenek ki a lap szerkesztőjéül, hogy milyen formában jelentessék meg a lapot és hogy milyen irányt szabjanak a lap elé. Akár testületek, a- kár egyesek határozatát erre vonatkozólag figyelembe nem veszik. Legalább eddig még nem vették. És valljuk meg, hogy helyesen is cselekednek. Hiszen ők viselik a lap anyagi terheit. Miért adnák hát ki a lap fölötti rendelkezés jogát a saját kezükből? Mindez azonban nem jelenti azt, hogy az eszme, mit Boros kollega fölvetett, nem szép és nem nemes. Szép az és nemes az. Érdemes e fölött tárgyalni. Igaz, hogy jogi hatáskörrel felruházott szenvezetet igy ahogy ma állunk nem alkothatunk, ha még inkább meg van is bennünk a jóakarat. De ez nem zárja ki azt, hogy egyesüljünk erkölcsi alapon. Éppen azért a Boros kollega tervével szemben a következőkben adom azt a tervet, amelynek alapján szerény nézetem szerint a testvéries együttműködés megvalósítható lenne: 1. Hívja össze alkalmas időben és alkalmas helyre a lelkészi konferenciát a három egyházmegye elnöke és a bloomfieldi theológia magyar tanára Nt. Dikovics János. A konferencia legföljebb két napig tartana s a felmerülő költségeket viselnék az egyházak. 2. Alakittassék ezen a konferencián valamilyen erkölcsi testület az amerikai magyar protestáns lelkészek minden árnyalatának bevonásával. 3. Válasszon ez a testület egy elnököt, al-elnököt, titkárt és pénztárnokot. 4. Válasszon be a tisztviselőkarba két olyan amerikai lelkészt, egy reformátust és egy presbyteriánust, akik leginkább képviselik az illető egyetemes egyházat. Ezek tanácsadói minőségben szerepelnének. 5- Tisztviselőinek utján aztán minden erkölcsi befolyását vesse latba ez atestület arra nézve, hogy olyan helyeken, ahol ellen egyház áll fenn, olvadjon egybe a két egyház annak az egyetemes egyháznak fönható- ságá alatt, mely az illető telepen az egyházi munkát népünk között legelsőbben fölvette. 6. Mondassák ki határozatilag, hogy minden olyan lelkész, aki lelkészi oklevéllel bir, tekintet nélkül arra, hogy Amerikában, avagy Magyarországon szerezte azt, választható és meghívható legyen bármely árnyalathoz tartozó egyházba üresedés esetén. Ezen az alapon megvalósíthatónak tartom az e- gyüttműködést. Különben — legalább az én szerény véleményem szerint — fölösleges rá szót vesztegetni. Mert ha az ellen egyházak ezután is megmaradnak, a féltékenykedés ördöge üti fel a fejét itt is ott is. A csipkedések sorozata egymást fogja követni. Ha az amerikai és magyarox*szági képzetségű lelkészek között a válaszfalat le nem döntjük: az egymás iránti bizalmatlanság a legszebb eszmét is már a bölcsőjében megfolythatja. Alpha, N. J., március 31 Tóth Mihály, ref. lelkész. —0— Nt. Tóth Mihály alphai ref. lelkipásztor ur fennti, nemes hangon megírt czikkét, mely az amerikai magyar ref. gyülekezetek békés együtt munkálkodásának és illetve egységesítésének practikus formuláját adja elibénk: a Reformátusok Lapja összes olvasóinak figyelmébe ajánljuk. Egyben felkérjük a vi- lágia elemet is, az egyházak hitbuzgó kurátorait presbitereit, egyházaink tagjait: hallassák ők is lapunk utján a véleményüket e fontos kérdésben. Szerk. Titkári Beköszöntő. Rövid habozás után örömmel tettem eleget az A- merikai Magyar Szövetség legutóbbi tisztikari ülésén megnyilvánult, reám nézve igen megtisztelő azon óhajnak, hogy vállaljam el a lemondás folytán megüresedett titkári állást. Haboztam, mert sokkal kényelmesebb és előnyösebb lett volna reám nézve, ha távol az amerikai magyar közélet forgatagától, folytatom előbbi foglalkozásomat. De örültem a meghívásnak és örömmel fogadtam el, mert szeretem a magyar fajt és meg vagyok róla győződve, hogy soha nagyobb szükség nem volt az Amerikai Magyar Szövetség céljainak megvalósulására irányuló komoly, céltudatos és szakszerű munkálkodásra, mint éppen a mostani gondterhes időkben, a világtörténelem egy uj korszakának küszöbén. Mert mi az Amerikai Magyar Szövetség célja?— Az alapszabályok szavaival élve, a Szövetség célja: “Az Amerikában lévő magyarok testületi összetartása, anyagi és erkölcsi érdekeinek védelme, érvényesülésünk rendszeres elősegítése és minden irányban való olyan fejlesztése, hogy az amerikai magyarság képes legyen mindenképpen eleget tenni úgy a fogadott, mint a szülőhaza iránti kötelességének és elfoglalhassa az őt megillető helyet az amerikai társadalmi, politikai és üzleti életben.” A régi amerikások jól tudják, hogy ennek a célnak fölesküdt hive voltam már tizenhét év előtt, amikor segédkeztem a Magyar Művelődési Szövetség megalapításában, amelynek elvei alapján épült föl utóbb a mostani Szövetség. A legsürgősebb teendőkre nézve az utolsó tisztikari ülésen megállapított, s a lapokban közölt Programm nyújt bővebb tájé kozást. Ennek a programm- nak a megválósitására akarom legközelebb minden időmet és minden tehetségemet fordítani, s azt az elvet vallom: minél kevesebbet beszélni, de annál többet dolgozni. A szépen hangzó, de komoly munka nélkül értéktelen szólamok ideje letűnt már. A tisztikari ülésen kiküldött bizottságnak hosszas kutatás után sikerült a Szövetség számára megfelelő irodahelyiséget találni, még pedig ugyanabban az épületben és ugyanazon az emeleten, ahol a régi iroda volt: 404 Superior Building. Az uj helyiség néhány nap múlva kész lesz a beköltözésre, s ott minden közérdekű ügyben a magyarság rendelkezésére fogok állani. Munkálkodásom sikere nagy mértékben attól függ, hogy milyen támogatásban fog az amerikai magyarság részesíteni. E tekintetben nagy bátorításul szolgál, hogy a Clevelandba való érkezésem óta elmúlt rövid néhány nap alatt máris több városból kaptam meghívást, hogy a Szövetség elnökével együtt látogassak el oda, s igy a helyi központok szervezése és uj tagok gyii- tése a központi iroda munkájával egyidejűleg fog haladhatni. Múltam följogosít arra, hogy az amerikai magyarok bizalmát kérjem. Remélem, nem fogják azt tőlem megtagadni. PIVÁNY JENŐ, az Amerikai Magyar Szövetség titkára.
