Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1918 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1918-03-30 / 13. szám
»\'\W AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Husvét. Jószagú balzsam mindeniküknél, Egyik szent asszonyt másik követ. Remegve kérdik halkan az úton: Ki hengeriti el a követ ?! Oh de kő nincs; angyal van ott fehérben A ki mennyei hangot adott: „Ne keressétek sirban az élőt, Nincs itt a Krisztus, feltámadott!“ Jeruzsálemnek büszke vezéri, Farizeusok s a főpapok. Arczuk fehér fal, döbben a lelkűk, Hogy hozzájuk e hir elhatott. Gaz, hóhér szivek elhiszitek most Hogy ki igazán Isten fia, Megölhetik azt kínos keresztfán, Nem ienet annak meghalnia. Kik szenvedtetek az Igazságért, Világszerte ti dicsők, nagyok. .Nevetek összekötve a ténynyel A halhatatlanságban ragyog. Sirban csak a por. A hős, az eszme Rügybe szökik; hajt, mint a virág. És hódit győzve, üdvöt szerezve A meddig áll e földi világ. Drága Hazám te s édes magyar nép. A kőnek el kell gördülnie. Ha századokig tartott a nagy hét Husvétnak kell már ránk jönnie. Hallgassunk folyton angyali szóra. Egyszer csak jön majd a híradás Érzi a szivünk, zengi a róna Hogy lesz nálunk is feltámadás! Forgács E. ag.
