Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1918 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1918-03-23 / 12. szám
Published and distributed under p rmit (No- 387) authorized by the Act of October 6, 1917, on file at the Post Office of Pittsburgh, Pa. By orJer of the President, A. S. Burleson, Postmaster General. ’ PUBLICATION OFFICE: 1001 MANUFACTURERS’ BLDG. PITTSBURGH, PA. Editors lienee address: REV. ALEX. HARSÁNYI, 1008—10th Ave. HOMESTEAD, PA. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. entered as second class mail matter: April i6, 1917. PUBLISHED EVERY SATURDAY. at the post office at Pittsburgh, pa. XIX. ÉVFOLYAM, 12. SZÁM. 1918, Márcz 23. VOLUME XIX- NO. 12. VIRÁG VASÁRNAP. neki; Mártha, Mártha, szorgalmatos vagy és sokra igyekszel. De EGY a szükséges dolog, Mária pedig a jobb részt választotta, a mely el nem vétetik Ő tőle.” A fenn ti kép ezt a leirt jelenetet ábrázolja. A hát térben ott van a háztartásban foglalatoskodo Mái - tha, ki szelíd szemrehányással kéri az Urat, hogy küldje el magától a buzgolkodásba elmerült Máriát, ki megfeledkezni látszott a háztartás és a vendég ellátásánek gondjairól. Az előtérben szemeink előtt Idvezitőnk fölséges, isteni szelíd alakja. Mintha lá- nánk megynylni az ő szent ajkait és mint ha hallanék a feddő, intő szavakat; — Mártha. Mártha szorgalmatos vagy és sokra igyekszel, — de EGY a szükséges dolog. — Az EGY szükséges dolog pedig a leiekről gondot viselni és annak jövendő jó sorsát előkészíteni, biztosítani. — Más helyt ugyanezt mondja Idvezitőnk midőn tanitványi 1 jövendő hivatásukra előkészíti; — “Mit használ valakinek, ha az egész világot megnyeri is, de lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhatna kárki is az ő leikéért?” íme milyen nagy értékű kincsnek tekinti Jézus az emberi lelket. És méltán, — mert hisz az egy parányi része az isteni örökkévaló léleknek. Az egész világnak minden kincse, gazdagsága nem ér fel egyetlen emberi lélekkel. — Isten oly drágának nézi azt, hogy Egyszülött Szent Fiát küldte el a földre az emberi lélek megmentésére. Jézus érdemesnek találta a kereszthalál kínjait is elszenvedni a lelkek megmentéséért. — Ő maga jelenti ki, hogy azért jött e földre, hogy megkeresse és megtalálja azt a mi már már elveszendő volt, az emberek lelkét. Kereste és folyton keresi a bűn útjaira tévedt emberi lelkeket, mint a szegény özvegy asszony keresi az elgurult pénzdarabot, mint a hü pásztor keresi az eltévedt bárányt, mint a szerető édes atya keresi a tékozló, de megtérő fiút. — Oh vajha Jézus megtalálná a mi lelkeinket is, és bevihetné azokat egykor az ő mennyei dicső országába. Ismerjük meg lelkünk becsét és engedjük magunkat megtaláltatni a Jézus által. “Lön pedig, hogy beméne Jézus egy faluba, egy Mártha nevű asszony pedig befogadd őtet házába.— És ennek vala nénje, ki neveztetik vala Máriának, ki a Jézus lábainál leülvén, hallgatja vala az ő beszédjét.— Mártha pedig foglalatos vala a szüntelen való szolgálatban. Eljővén azért monda; Uram, nincsen é arra gondod, hogy az én néném elhagyott engemet, hogy csak én magam szolgáljak? Mondjad azért neki, hogy nekem segítsen. — Felelvén pedig Jézus monda Mária és Mártha.
