Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1918 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1918-12-21 / 51. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA volt, hogy a nyár, vagy ősz folyamán személyesen ellátogatok minden magyar ref. gyülekezet körébe, mely felügyeletem alatt áll, — de a háborús viszonyok és az Influenza fellépése folytán ezen szándékom kivitelétől el kellett áldanom. — így tehát az Amerikai Magyar Reformátusok Lapjának közvetítésével szólok ti hozzátok magyar Testvéreim! Mindenekelőtt üdvözlöm és köszöntőm a gyülekezetek buzgó lelkipásztorait, hü elöljáróit és kér. tevékenységben odaadoan munkás tagjait abból az alkalomból kifolyólag, hogy 15 esztendőnek hosszú ideje alatt oly igazi odaadással, nemes jóakarattal, és megtántorit- hatlan hűséggel állottak mellettem és támogattak engem szent tisztem kötelességének eredményes betölt- hetése körül. A lefolyt évek a legnagyobb jelentőségű korszakot alkotják az amerikai református egyház magyar missioi munkálkodásának történetében. A múlt másfél évtized nem egy gyülekezetünk beléletében a próbának és válságnak időszaka volt. De ezekből diadalmasan kerültek ki gyülekezeteink és igy elégtétel, előmenetel, megelégedés és öröm jutott osztályrészünkkül A mióta missioi püspök vagyok, — részt vettem az East-chicagoi, a So. bendi, a Gary-i (Ind.), a toledoi, a clevelandi, West-sidei, a daytoni, dillonvalei, akroni, (Ohio) a homesteadi, eleanorai, johnstowni, uriiontowni (Pennsylvania), torringtoni és new-haveni (Conn.) magyar missioi gyülekezetek megalakításában. Résztvet- tem az east-chicagoi, so. bendi, loraini, toledoi, daytoni, dillonvalei, akroni, homesteadi, pittsburghi és johnstowni magyar templomok felszentelési ünnepélyein, ö- römömre szolgált minden adott alkalommal megjelenhetni a magyar ist. tiszteleteken, szemlélni a magyar egyházi munka szép előmenetelét, közreműködni magyar papok fölszentelésénél, vagy beiktatásánál, egyházi tisztviselők beiktatásánál, az úri sz. vacsora kiosztásánál, kereszteléseknél, confirmáczioknál, esketésék- nél. — csupán magyar temetést nem volt alkalmam- még (hál Istennek!) végezni. — örömömre szolgált a gyülekezeti évforduló ünnepélyeken, zászló szenteléseken, vakáczioi iskolai ünnepélyeken megjelenhetnem, és különösen nagy örömömre szolgált nemrégiben egyik magyar missioi gyülekezetben a szolgálati lobogot fölszentelhetnem, melyen 15 csillag mutatta, hogy e válságos időkben a magyar ifjak hűek voltak Hazánkhoz. Nem felejtem el azt a vendégszeretetet, a melyben a lefolyt évek ideje alatt részesültem a magyar hajlékokban és a gyülekezetek elöljárói és lelkipásztorai részéről. örömmel ragadom azért meg az alkalmat, hogy tanúságot tegyek arról, hogy mily sok jo vonást tanultam megismerni a magyar református jellemben, az egyházi életben és munkában. — A gyülekezetek tagjai mindenkor hűeknek és áldozatkészeknek mutatták magukat az anyaszentegyház iránt. Szép templomokat óhajtottak és azok fenntartására örömmel adakoztak is; lelkészeik számára kényelmes parochiákat építettek és lelkészeik tisztességes megélhetéséről is a legjobb lehetőség szerint gondoskodtak, a Missiohato- ságtól nyert kölcsönöket a kedvezményes kamattal e- gyütt lassanként és igazán pontosan visszafizetgették, a tőlem jövő tanácsokat minden pénzügyi dologra nézve szívesen követték. Püspöki látogatásaim alkalmával mindenkor meg- hatottan szemléltem a magyaroknak az éneklésben, az igehallgatásban való áhitatosságát és az adakozásban való áldozatkészségét. Láttam, hogy mily gondosan nevelik vallásos szellemben az ő gyermekeiket, korán megkereszteltetvén és a családi körben tanítván ázokat istenfélelmére, hogy majdan azok a gyermekek magukévá tehessék a szülők által tett fogadásokat és elfoglalják a templomban az őket megillető helyeket. — Áldott szent alkalomnak tekintettem mindenkor, ha részt vehettem az úri szent vacsora kiosztásánál a magyar templomokban, mert láttam, hogy mily buzgók a magyarok 'és mert éreztem, hogy egyek vagyunk az Ur Jézus Krisztusban. — Mindezen dolgokban magyar testvéreink példaképen állanak az amerikaik előtt és igazán óhajtóm, vajha minél több amerikai egyén látogatna el a magyar istenitiszteletekre. Másik érdekes megfigyelésem volt az elmúlt 15 év folyamán az egyházi gyűlésekben, egyházmegyéken, aztán a különböző hitfelekezetek magyar egyházi munkásainak gyűléseiben, de különösen az egyháztanácsi és közgyűléseken való részvételem alkalmaival. Észrevettem, hogy mily feltűnően gyors felfogásuak és csodálatosan beszédtartásra képesek a magyarok. A tárgyalások érdekesek és komolyak. Néha nagyon is komoly menetüek. Néha hosszú időbe kerül, mig végleges határozat hozatik, de ha ez megtörtént, — aztán mindenki megelégedye látszik lenni. Mennyire örvendenének az amerikai lelkészek, ha az ő egyházi gyűléseikben oly mély érdeklődést tapasztalnának a gyülekezet java érdekében való munka körül, mint a mi meg van a magyar gyülekezeteknél. Megesik, hogy néha a magyar lelkészek panaszkodnak a miatt, hogy a gyűléseken egyesek “sokat beszélnek”, és hogy kívánatosabb volna a kevesebb beszéd, bölcs gondolkodás és több cselekvés. Bármint legyen is, — nekem mindenkor örömömre szolgált látni az egyháztagok érdeklődését* az egyházi közgyűlésekéin. Hogy túl hosszú czikkel ne fárasszam e lapok olvasóit,— forduljunk most a múltról a jövő felé. Emlékünnepélyek csak annyiban értékesek, a menyiben a múlt tanulságait a jövőre felhasználjuk. — A fenntebb elősorolt a magyar egyházi életben feltalálható többrendeli kitűnő jellegzetesség mellett az amerikai egyházi életben is vannak kitűnő jellegzetességek, a miket a magyar testvéreknek jo megfigyelniük és a mennyire lehetséges, elfogadniok, mert az igazi amerikai szellem azt tartja, hogy vegyük át má- soktó azt a mi jó és szövjük bele azt az amerikai életbe. Egyházi gyűlésekről tévén említést az imént, a mi amerikai gyülekezeteinkben az egyetemes zsinat által alkotott törvények és a bevett parlamentáris rendszer szerint mennek végbe a tárgyalások. Ezen szabályok szerint egy időben csak egy bizo- beszélhet, és minden felszólaló az elnöktől kér engedélyt a szólásra. Egy ugyanazon tárgyhoz egy ember csak kétszer szólhat hozzá, — többször csak abban az esetben, ha ez ellen senkinek nincs kifogása. így kevesebb a beszéd és rövid idő alatt többet lehet végezni. A mi a gyermekek vallásos nevelésének ügyét illeti, — az amerikai egyházak tudatában vannak annak, hogy mivel az emberek összeszoritott lakásokban és zsúfolt városrészekben élnek, és mivel az apák és árnyéknak minden ideje igénybe van véve a munkával, úgy hogy ők nem foglalkozhatnak gyermekeikkel oly mértékben; mint a hogy azt megtenni szeretnék: — tehát nekünk többet kell az egyházban és a vasárnapi is-
