Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1918 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1918-12-21 / 51. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 kólában ezen gyermekek érdekében tennünk. — Azt az amerikai egyházak azt is igen jól tudják, hogy a lelkészek sokkal inkább el vannak foglalva hivatali teendőkkel, semhogy elegendő idővel rendelkeznének gyermekek tanításához, és kell hogy legyenek önkéntesen vállalkozó egyének, kik a vasárnapi iskolákban minden dijjazás nélkül, tanítsák a gyermekeket. Úgy érezzük, hogy a vasárnapi iskolák a legfontosabb eszközei a gyermekek vallásos szellemű neveltetésének, és hogy ez iskolák minél tökéleteseebben betölthessék hivatásukat. — a legtöbb amerikai gyülekezetben a vasárnapi iskolai tanítók számára tanórák és összejövetelek (Teachers Training Classes) tartatnak. Nagyon helyes dolog volna, ha a magyar egyházak is magukévá tennék ezt a módszert és ez által segítenék a szülőket a gyermekek helyes nevelésében. A mely magyar gyülekezet ezt a módszert (t. i. Teacher TrainingSlasse- ek szervezését), kipróbálta, — csak nyert általa. További megfigyelésem az, hogy a mi amerikai gyülekezeteinkben a Biblia olvasására és tanulmányozására több súlyt helyezünk, mint a hogy teszik ezt a magyar gyülekezetekben. (Ebben bizony nagy igazsága van a püspök urnák! A régi magyar református egyházi életben odahaza több szerepe volt a Bibliának a templomi szertartás keretei között, mint az uj kor szellem által létesített lythurgiában, a melyben az egész ist. tisztelet és igenhirdetés alatt csupán annyi szerep jut a Szentirásnak, hogy abból egy rövid verset, néha talán többet, felolvas a lelkipásztor. Megfoghatatlan is az, hogy a magyar a ref. lythurgiából mikép és miért esett ki a prot. ist. tisztelet végzésének legfőbb eleme,— a biblia olvasás.? Szerk.) Amerikai gyülekezeteinkben vannak úgy a férfiak, mint a nők köréből szervezett rendes Biblia olvaso Körök, és a lelkész is olvas fel egy szakaszt a Bibliából. Régi jo időkből. Luther és Zvingli idejéből való jó szokás ez, és érdemes volna ezt is bevezetni a magyar templomokba. A gyülekezet tagjai mindenütt épülnek lelkileg a Biblia hallgatása által. Az amerikai egyházi életnek jellegzetes vonása az evangélizáló és missioi szellemű tevékenység, mely az egyes gyiüekezetkben folyik. Az előbbi alatt nem értek én olyan nagy szabású vállalkozást, mint p. u. a Bily Sunday-é. hanem inkább azt a személyes kér. testvéri segítő készséget, melylyel keresztyéneknek érdeklődniük kell felebarátaik, vallástalan embei'társaik lelki idvessége iránt, hogy beszéljenek neki a vallásról, hívják őket templomainkba és kérjék fel őket, hogy iratkozzanak be az egyház tagjaiul. — Ez irányban kötelessége minden kér egyénnek, úgy lelkipásztornak, mint egvháztagnak. úgy amerikai, mint bármely nemzet kebelében született egyénnek munkálkodnia. Ezt nevezzük mi amerikai keresztyének; — a Krisztusért való egyéni munkálkodásnak. Aztán tovább menve minden gyülekezet körében, legyen az amerikai vagy magyar gyülekezet, kellene hogy legyen egy Missioi Kör, mely hivatásának ismerje, hogy tanulmányozza a testvér gyülekezetek tevékenységi munkáját, segítse az emberiség idvességre vezetését, megismerje, hogy mit tesznek mások és mit kell nekünk is tennünk Isten országának megvalositá- sáért. — Missioi Körök gyűjtenek pénzt arra is. hogy az egyház hivatalos hatóságai eleget tehessenek Kr. Urunk ezen meghagyásának:— “Menjetek el széles e világra, tanítsatok minden népeket és nemzeteket.” Több magyar gyülekezetünkben már van ilyen Missioi Kör és a tagok leiki haszonnal vesznek részt a gyűléseken. __________ Oly válságos időkben élünk, hogy a kér. művelődés szent ügye egy egész emberöltőre hátravettetést szenvedhet, hacsak mi keresztyének a legkomolyabb igyekezettel eleget nem tzseünk a meánk váró kötelességeknek. — A háborúnak vége van ugyan, de az emberiség előtt áll a nagy és nehéz feladat: — megteremteni a békét a jog és igazság alapján az egész világ számára. Nem segíthetnénk ebben mi is valamit? Ezen nagy fontosságú feladat megoldásában való segítségül az lett javasolva a Prot. Egyházak Missioi Tanácsainak Közös nagy gyűlésén, mely pár héttel e- zelőtt tartatott volt New-yorkban, hogy Amerika-szer- te tartassanak egy bizonyos egész héten keresztül a- mericanizálo kér. gyűlések. A terv lényege az volna, hogy Amerikának összes keresztyénéi, tekintet nélkül a társadalmi állásokra, a műveltségek különbözőségre, a nemzetiségi, vagy nyelvi válaszfalakra. — lépjenek közelebbi ismerettségbe és érintkezésbe egymással, tanulják egymásban megbecsülni és egymástól átvenni a mi jó és helyes; és közös igyekezettel hassanak oda, hogy a kér. szellem hassa át közgondolkozásunkat és vezesse cselekedeteinket a világszabadság megteremtésének munkájában. Hadd kérjek végezetül minden magyar testvéremet arra, hogy igyekezzen napról napra jobb és erősebb és tevékenyebb hive lenni az Ur Jézus Krisztusnak. Ne elégedjen meg azzal, hogy elmegy vasárnaponként a magyar templomba, hanem keresse fel időnként, talán vasárnap esténként a helyi amerikai ref. templomot és a mit ott lát szépet és jót,— igyekezzen azt megvalósítani a magyar gyülekezet körében is. Ilyen irányban munkálkodniok kötelességük nemcsak azoknak, kik itt akarnak maradni véglegesen Amerikában, és a kik segítenek Amerikát igazi keresztyén országgá tenni, hanem azoknak is. kik majd hazamennek Magyarországba. Ez utóbbiak vigyék haza az a- merikai életnek nemcsak ferdeségeit, hanem inkább az igazi vallásos szellemét, melynek köszönheti Amerika az ő múltját, életét és jövőjének reményét. Legyenek odahaza is törvénytisztelő, democrata polgárok és nem anarchista Bolshevikek. Hálás érzelemmel a magyar missioi egyházak részéről az emlult 15 év folyamán élvezett figyelmetes- egyben ígérve, hogy az Ur kegyelmével ennekutánna is megteszek mindent a mi tőlem kitelik ezez gyiilekeze tek szellemi és erkölcsi előbbvitele érdekében:— vagyok atyafiságos szeretettel:— Dr. D. A. Souders----Fifteenth Anniversary of Superintendent Souders. A number of the Hungarian missions of the Reformed Church held lately the fifteenth adversary services. This put the Superintendent in mind that he too should celebrate his Fifteenth Anniversary for he recalled that his work began in July 1903. The plan was to do this during'the summer and autumn of the year by visiting each mission and giving an address. War time mission problems and later the Influenza prevented this but now near the end of the year the opportunity is given him by the editor to address the
