Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1918 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1918-05-11 / 19. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA nek semmi esetre sem áll az érdekükben hogy a Magyar Kormány előtt hazahuzóknak látszanak és magának a magyarságnak mint munkás osztálynak nincs és nem is lehet érdekében az hogy a Habsburgok által fenkantározott magyar kormány férfiak kegyeit keressék. Ezt igazolja a Károly-i mozgalom is. mert egyedül a Ref. egyház és a férfi és női egyletnek 340.00 került a mozgalom, nem számítva a magános adakozásokat egyesek részéről és a többi egyletek adományait. --------A Károlyi mozgalom támogatása pedig nem volt a Magyar kormány melletti tüntetés. Ami pedig magát az egyházunkat illeti, bátran merem álitani hogy nincsen Amerikában református egyház, ahol az A- merikai szellem annyira megnyilvánult volna mint a Pittsburghi egyháznál, mert annak vezetősége már régen tisztában volt azzal, hogy az egyháznak a jövendőbeli fentartói az amerikai születésű gyermekek lesznek akiket pedig csak is úgy tarthatunk meg egyház fenfartóknak hogyha az idősebb tagok alkalmazkodnak a fiatalok szokásaihoz. Azonban nem volt czélom ezekkel bővebben foglalkoznom, de hogy Nagytiszteletü ur megértsen en- gemet, bátorkodom azt a kijelentést tenni, hogy az egyházunk jellenlegi vezetőségét egyedül egy czél vezeti, és ez az Amerikai Magyar Egyetemes Református Egyház megalakítása. Lehetetlennek látszó dolog ez még most, de énhiszem hogy már közeledik az idő, amidőn mindnyájan tisztában leszünk azzal hogy ez az egyedüli és legjobb czél amely után törekednünk kell. maradtam őszinte tisztelője F. Nagy István -------Szives készséggel közöljük lapunk vezető helyén azt az érdekes felszólamlást, melyet a pittsburgi (csatlakozott) ref. egyház érdemes és általunk is nagyrabecsült főgondnoka, F. Nagy István ur lapunk szerekesztőjéhez intézett. — Közöljük e felszólamlást nemcsak a pittsburgi ref. egyház főgondnokának személye ésállása iránti becsülésből (F. Nagy István testvérünket kis gyermek kora óta ismerjük, hü és áldott emlékű édes anyjának ravatala mellett is e sorok iroja hintette az árván maradt gyermekek szivébe a vigasztalás szent igéit!), nemcsak azért, mert F. Nagy István hittestvérünket az amerikai születésű magyar ifjak typikus képviselőjének, a magyarság helyzetét és jövendő kilátásait helyesen felfogni tudó vezetésre hivatott egyénnek ismerjük a 2-ik generáczio sorából, — hanem azért is mert e levélnek minden sora és egész menete megvilágítja azokat a kavargó és összeütközözésbe jutott érzelmeket, a melyeknek zátonyára juttottak az összes csatlakozott egyházak és azoknak tagjai. Az egyháza és a magyarság sorsa iránti aggodalom és szeretet ösztönszerüleg keresteti Nagy István pittsburgi főgondnok testvérünkkel azt a felemelő és megtartó erőt, mely jelen félelmes helyzetéből kiemelné a magyar kormánnyal ösz- szeköttetésben levő és annak eltagadhatlanul segélyét használó csatlakozott egyházak megfeneklett hajóját. Legkissebb kétségünk sincs a felől, hogy Nagy István főgondnok testvérünknek természetes érzése és helyes gondolkozása, amerikai élettapasztalata, megfigyelése és előre látása régen megérlelte lelkében azt a tudatot, minek ő jelen levelében hangosan és bátran kifejezést is ad, hogy nevezetesen a pittsburgi magyarságnak nincs és nem is lehet érdekében az, hogy: “a Habsburgok által felkantározott magyar kormány férfiak kegyeit keressék,” — mindazonáltal eltagadhatlan tény és bebizonyított dolog, hogy a csatlakozott egyházak testestől, lelkestől, anyagilag, vagyoni- lúg és tagjaikkal oda voltak és vannak kapcsolva “a Hapsburgok által felkantározott magyar kormányhoz” és a csatlakozott lelkészek igenis ezen felkantározott kormányférfiak kegyeit keresték és élvezték azon összeköttetés folyományaképen, a melyet ez az akczio létesített. A pittsburgi ref. egyház főgondnokát fennti felszólamlás megírására az a körölmény késztette, hogy, — mint lapunk olvasói emlékeznek reá, — a Reformátusok Lapjának két héttel ezelőtti sz. ban “Beteljesedett Jövendölés” ez. alatt lapunk szerkesztőjének tollából egy közlemény jelent meg, melyben elismeréssel adóztunk a csatlakozott lelkészeknek azért, hogy magatartásukban irányt változtattak, és amerika — ellenes, sőt amerika — gyalázo viselkedésükkel felhagy va,— egymás után lépkednek be aHüség Liga tagjai közzé, sőt a mozgalmat gyülekezeteik körében is részben támogatják, részben maguk vezetik. Nagyon természetes, hogy ez az irányváltoztatás feltűnik mindenkinek, a ki a csatlakozási akczióval magukat azonosító lelkészek benső érzését és a múltban való viselkedését csak kevéssé is ismeri. Hiszen a csati, lelkészeknek a hazulról nyert instrukezioik homlok egyenest ellenkező agitácziot kivánnak tőlük, mint a mire a Hűség Ligába való belépés által magukat elkötelezni látszanak. Méltán csodálkozik tehát mindenki, hogy ugyanazok, kik rövid idővel ezelőtt még a hazai kormány kegyeinek sugáraiban fürödköztek, — most az amerikai kormány és nemzet irányában tüntetnek hazafiasságuk külső bizonyításával! Mi ezt előre tudtuk ugyan hogy igy lészen, — de azért nem állhattuk meg, hogy a református közvélemény előtt rá ne mutassunk a nevezetes pálfordulásara. A tünetre nagy általánosságban való rámutatás kapcsán mint. concrét példára hivatkoztunk többek között a pittsburgi mozgalomra is, melyet a Hűség Liga megalakítása érdekében F. Nagy István főgondnok testvérünk indított meg. — Erre intézte aztán lapunk szerkesztőjéhez ezt a félig — meddig a nyilvánosságnak szánt felszólamlást a mi derék hittestvérünk, a pittsburgi magyar közéletnek érdemek vezető egyéne, F. Nagy István úr. — Elemezve az ő föltétlenül jóhiszemű és okos nyilatkozatát,— mindenekelőtt meglep bennünket a bátorságnak és őszinteségnek az a szokatlan hangja, melyet alig mertünk volna idáig feltételezni egy csatlakozott egyház főgondnokánál. “A Hűség Liga pittsburgi osztályát kezdeményező egyéneknek, — írja a mi derék barátunk, semmi esetre sem áll az érdekükben, hogy amagyar kormány előtt hazahuzóknak látszanak, és a magyarságnak, mint munkás osztálynak nincs és nem is lehet érdekében az, hogy a Habsburgok által felkantározott magyar kormányférfiak kegyeit keressék.”— Szívesen elismerjük, hogy F. Nagy István főgondnok testvérünk igy érez és ez egy független, szabad, jo lelkiismeretű, meg nem vesztegetett egyén tiszteletre méltó érzése. — De vájjon i,gy érez é a pittsburgi csatlakozott ref. egyháznak a papja, azon, egyháznak, és gyülekezetnek, melynek F. Nagy István ur a főgondnoka, igy érez é annak az egyháznak a lelkésze is? Vájjon ez a szellem irányadó é az egyház ügyeinek vezetésénél is? Vájjon nem tettek é meg az önök egyházuk nevében és részéről mindent az érdekelt egyének arra nézve, hogy a pittsburgi egyház hiveit és tagjait a magyar kormány előtt HAZAHUZO egyéneknek tüntessék fel? Vájjon nem keresték é az egyházi vezetők mindenkor a Habsburgok által felkantározott magyar kormányférfiak kegyeit? Vájjon nem Tisza Istvántól és ennek sógorától Degenfeld Józseftől kapta é Kalassay esperes ur az instrukc ziokat a visszavándorlásra és arra, hogy a pittsburgi ref. egyház tagjait haza huzó egyéneknek magyar -alattvalóknak igyekezezzen Kallassay ur megtartani Amerikában ? Igaza van főgondnok urnák abban, hogy sem a pittsburgi magyarságnak, sem és legkevésbé a munkás osztálynak érdekében nem áll hazulról kormányoztatni, — de a tényleges helyzet és állapot nem az é, hogy önök a magyar kormány által kormányoztatnak és azt kell tenniök, a mit otthonról parancsolnak? Hogy még egy jövendölést tegyünk, a mely a kétszer kettő négynek a bizonyosságával be fog következni, ha csak rendkívüli események akkorára meg nem fordítják a dolgok rendjét, — meg jövendöljük, hogy a főgondnok urnák jelen nyílt és önérzetes állásfoglalása azt fogja eredményezni, hogy a hazai kormány kegyét kereső egyházmegyei bíróság önt, a pittsburgi egyház érdekeinek végtelen kárára, — főgondnoki tisztéből is el fogja mozdítani! Sajnálnánk, ha ezen jövendölésünk is tényleg meg valósulna, — de a hogy mi ismerjük az egyéneket és az egész mozgalmat, — ezt holt bizonyossággal bekövetkező dolognak látjuk. A pittsburgi ref. egyház és annak vezetőinek tiszta magyar hazafisági érzésének dokumentálására hivatkozik kedves főgondnok ur a Károlyi-fogadtatásra, a mely, mint említi, — a ref. egyháznak és egyletjeinek 340.00 jába került. — Ki kételkedne a pittsburgi magyarság lángoló hazafias érzületjében és becsületes lelkesedésében a “Független Magyarország” ügyét illetőleg? Ki vonja kétségbe azt, hogy a pittsburgi egyház és egyletnek tagjai valóban készek a meghozott 340.00 áldozatnál százszor is nagyobb áldozat meghozatalára, mikor a Magyar Haza szabaddá tételéről esik szó ? Ám, mikor mindezt elismerjük, — itt is kérdjük, — hol tolt a pittsburgi csatlakozott egyház lelkésze ama hazafias mozga- lommál, melyben oly hazafias lelkesedéssel vettek részt a pittsburgi egyház hívei és egyletjüknek tagjai ?—A tiz ezer főnyi sokaság, mely ama nevezetes alkalommal megtöltötte a hatalmas Exposition Hallt, — keresve kereste az emelvényen a helyi magyarság vezető és közéleti egyéniségei sorában az önök egyházának és a mekessport duquesnei csati, egyházak “hazafias” papjait, — bizony nem voltak azok sehol! Pedig olyan jól esett volna őket, ugyebár, ott látniok ? 11 Nem tette fel curátor ur magának a kérdést ez alkalommal: — vájjon hol van a mi papunk és ha nincs itt, miért nincs itt, miért nincs itt, hogy manifesztálja népével, gyülekezete és egylete tagjaival való együtt érzését, mint a hogy azt megteszi minden jo lelkipásztor? A felelet erre csak az lehet, hogy a csatlakozott papok ezen mozgalomtól való távolmaradásukkal a “Habsburgok által felkantározott magyar kormányférfiak kegyeit keresték.”— Örvendünk annak is, hogy főgondnok ur hangsúlyozza azt, hogy egyházuknál az amerikai szellem dominál és hogy az egyházi vezetőség már rég tisztában van azzal, hogy egyházuk jövendőbeli fenntartói az itt született gyermekek lesznek. —
