Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1918 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1918-01-05 / 1. szám

2

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

szel úgy bánni, hogy azzal testünket tápláljuk és magunkat vidámitsuk. A magyarázat erre sem lehet más, mint a kiskorúságunk.

Különös, hogy az ember a teremtés koronája, ki minden állat fölött uralkodik, legyőzte a levegőt, meghódította a vizet és lemegy a föld mélyébe, szóval mindenek fölött diadalmaskodik, csak alkohol felett nem. Azon ember, ki az alkohol rabja,, azt hozza fel mentségül, hogy nem tehet róla, mert őneki a természetében van. Annyi bizonyos, hogy az ember először csak szokásból iszik, és némely embernél ez a szokás csak szokás marad, a másiknál pedig természetté válik és mihelyt természetté válik valamely szokás, attól nagyon nehezen lehet megszabadulni, és a legtöbb ember inkább belepusztul, mintsem a szokását el tudná hagyni. Én nem vagyok a jónak elrontója, velem is meg esik néha, hogy nem tudom a szobaajtó zárjába a kulcsot az első próbára betenni, de azért nem engedem meg, hogy túl menjek az emberiség határán, csak addig megyek, a meddig a józan ész megengedi. Az alkoholt én tartom rabságban, hogy nekem szolgáljon, nem én annak. Szerintem egy olyan ember, ki az akohol szolgája, a legnagyobb szolga és az el van veszve.

Vallásosságuk csak annyiban áll, hogy italozás köz ben eldalolják: “Elmegyek a templom mellett.” Szo- cialistaságuk meg abban nyilvánul meg, hogy a báré mellett szidják a kapitalistákat, amikor már a pénzüket nekik adták, persze ital ellenében, pedig úgy a vallásnak, mint a szocializmusnak az alapelve a józan mértékletesség. Azon ember, ki az alkoholnak a hatása alatt van, legyen bármi elvű, saját magáról állítja ki kiskorúi bizonyítványát.

Hogy lenne és mi lenne akkor, ha az emberiség úgy élvezné a szeszt, a hogy a józan ész diktálja?

A sör- és pálinkafőzdéknek kétharmadát be kellene zárni és úgyszintén a szalonokat is. Mi lenne akkor?

Sok százezer nőnek sok zsebkendővel kevesebbet ke lene mosni. Sok millió gyermeknek lenne téli ruhája és meleg szobája. Nem lenne annyi grocery és butcher számla fizetetten. Több embernek lenne téli kabátja. A tanítóknak sokkal könnyebb lenne a munkájuk. A patikában kevesebb bromo széléért adnának el. Az embereknek nem kellene eltagadni a misziszeknek, hogy mennyit pedáztak. A miszisznek nem kellene minden reggel kiadni a sörpénzt. Magyarországon a kormánynak nem lehetne többséget szereznie. Sok embernek nem lopnák el a pénzét, meg az óráját. A végrehajtónak kevesebb munkája lenne. Sok rendőrt el lehetne bocsátani és a betegeknek több hely jutna a kórházakban. Börtön sem kellene annyi és a szombat is csak olyan nap lenne, mint a hétfő. Megszűnne az a nóta; ‘ :soh’se halunk meg,” meg igyunk addig, mig egy ló lesz, meg “borban az igazság”.

Azon emberek, kik azt gondolják, hogy ez sohasem lesz úgy, sokkal logikusabbak nálamnál, ennek úgy kell lenni, mert úgy parancsolja a józan gondolkozó ész. Vannak emberek, kik tulmennek a józan ész határán, nem azért, hogy többet isznak, mint a mennyit a józan ész megenged, hanem hogy egyenesen ellene vannak a szeszes italnak. Ezeket egyenlő Ítélet alá veszem az alkoholistákkal, mert nem tudják, mit cselekesznek. Túl teszik magukat Krisztuson és a mi a legszomorubb, akadnak Krisztus tanítványai papok kik ezt teszik.

Például, pár nappal ezelőtt az amerikai Episcopal Methodist Convent egy határozatot hozott és fogadott el, melynek értelmében teljes erejével a prohibició mellett fog küzdeni.

Erre válaszul ideiktatom Krisztusnak néhány mondatát és dicséretnek erre vonatkozó részét. Először azt kérdem, elgondolható-e, a keresztény vallás bor nélkül, mikor Krisztus maga mondá: “aki nem issza e pohárt, nem mehet be az én atyámnak országába.” János evangéliumának 15. rész I. versében Krisztus a szőlőhöz hasonlítja magát. Olvasták-e a dicséretnek a 2-ik versét, mely azt mondja: “ő gondoskodott iránta, hogy ne csak kenyér táplálja, de a szőlő gyümölcs az embernek kedvét töltse”. Olvasták-e a 193 dics. 2-ik versét “Édes must csorog a hegyeken, áldás folydogál a völgyekben.” 195 dics. 2. verse: “íme a szőlőhegy bizonysága, hogy nagy hozzánk az ur jósága, mert édes mustot számunkra oly véggel, hogy erősítse testünket, ha munkánk fáraszt bennünket.”

Ne azon pazaroljuk időt, hogy a mivel a természet bennünket megáldott, elvegyük a néptől, hanem hozzzunk egy törvényt, mely a részegséget éppúgy bűnnek mondja, mint a betörést. Az embert mértékletes evésre és ivásra kell tanítani. — mint Krisztus mondotta, nem koplalásra, mert koplalással még a háborút sem lehet megnyerni. Fel kell hagyni a borivás és a viz prédikálás mesterségével, itt az igazság: Ha bárki ezen állításomat meg akarja cáfolni, kezemben a bibliával állok elébe.

Különös érdeklődéssel és odaadó figyelemmel olvastuk ezt az okos, nagyjában egészen helyes érveléssel megirott czikket, mely Mihályi György honfitársunk tollából a kitünően szerkesztett Newbrunsvicki Magyar Hírnök hasábjain jelent meg nemrégiben. — Érdekesnek Ítéljük e közleményt arra, hogy azt teljes egészében lenyomassuk az Amerikai Magyar Reformátusok Lapjában is. Mihályi testvérünk gondolkodó és saját lábán megál- lani tudó ember. Észrevettük ezt egy hozzánk régebben bekül-1 dött közleményéből is, mit azonban daczára a czikk érdekességének és tartalmasságának, egyes részleteiben a szélsőségek felé hajló volta miatt, meg lapunk szűk terjedelme miatt is, nem közölhettünk. Ez a mostani czikke is sok tekintetben kiigazításra szorul. Mivel nevezetesen helytelen feltevésekből indul ki, ennekfolytán a levont következtetések sem fogadhatók el absolut igazságok gyanánt. De látszik az irályból, látszik a czikk tartalmából és a czikk egész gondolatmenetéből az a becsületes magyar őszinteség, és tiszta jószándék, mely a Mihályiféle egyeneslelkü magyar emberek akaraterejét vezeti, midőn ők nehéz napi munkájok elvégzése után kezökbe veszik az iró tollat, hogy eszméltető czikkeket Írjanak itt ott a magyar újságokban magyar véreik felemelése érdekében. Ezek a czikkek minden körülmények között tanítják a népet, még ha nem igény lik is azt a megkülönböztetést, hogy magasabb iskolákat végzett egyéntől származnak. Az érdem annál nagyobb, ha az ilyen czikkek megszivelelésre méltó tartalommal és a közfigyelmet lekötő érdekességgel bírnak. Ezek nem hiányoznak a Mihályi barátunk fennti czikkéből. Azonban a mi hiányzik belőle, és a minek hiányát sajnáljuk, az az hogy nem elég határozott és hátor egy olyan álláspont elfoglalásában, a minek pedig helyes ségéről lelkében meg van győződve és a mit ő maga is helyesnek tart az egész közleményen keresztül. És ez az alcoholnak föl- tétlen elitélése.

Meghatóan és igazán ellenállhatlan logikával rajzolja a szesz pusztító, testi lelki romboló hatását a családi körben, a lelki és erkölcsi világban, s mikor szinte azt vámók hogy a bebizonyított igazság végső következtetését kimondani halljuk, — akor végtelen sajnálatunkra Mihályi testvérünk megczáfol- ja önnönmagát és következetlen lesz saját magához.

De a jo szándékot ennek daczára is nagyrabecsüljük. A Mihályiféle gondolkodni tudó, értelmes magyar embereknek nyilvánosság elé való kilépését pedig határozottan az eszmék tisztázódása és a magyarság java érdekeben való méltánylást érdemlő jelenségnek Ítéljük.

Mindenekelőtt ki kell igazítanunk czikkirónak abbeli téves véleményét, hogy a bort, vagy a mi czikkirónál egyugyanazon fogalom, a “szeszt” Isten adta volna a szív vidámitására. A szőlőt és a gyümölcsöt azt igenis Isten adja az emberek táplálékául, de az “szeszt” az EMBER gyártja és használja el, nem teste táplálására, hanem egyenest romlására. E tekintetben hiá-