Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1917 (18. évfolyam, 14-52. szám)

1917-10-27 / 43. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA^ ^

6

A reformáczio ünnepén.

Irta: Sántha Károly.

Hungária.

Mily gyötrő bánat kínoz engemet Szegény fejem! e bú eltemet!

Én testemet fájó sebek borítják,

Én szivemet nehéz gondok szorítják. Vészhirek érkeznek mindenfelől, Viszálykodó testvér testvére tör.

Ez itt sikkaszt, mert pénz az Istene, Emez paráznasággal van tele;

Az ott a harcztól gyáván megriad,

S kioltja életét kétség miatt.

Hol a család, a békés, tiszta, boldog?

Oh nézzetek kínomra, égi boltok!

S hogy lenne boldog, békességes, áldott: Betöltöd-e szentséggel a családot?

Tudomány.

Az ég hatalma képes erre csak,

Az tenne ily csodát veled s velem;

De én bár szárnyam fel az égre csap, Megvallom, a mennyet nem ismerem.

Vakhit.

Mit nem adhat a tudomány; vigaszt Reményt, erőt — jöjj, én megadom azt: A keresztyén egyházba elvezetlek,

S ott vezekelsz, a mint én is vezeklek. Zúg a világ új szabad szelleme,

Elsöpör — én megvédlek ellene: — Kezem kegyelmet, gyógyirt osztogat — Ha feláldozod szabadságodat.

Az ellenség

Ha! ha! ütött az óra. Vége, vége! Azélet lángja, mint a mécs, kiége.

Rég lestük veszted. Hírnév oda hát — Dicső Hungária, jó éjszakát!

Hungária.

Eredj el Sátán! Szavad lelket öl,

Nem vagy te orvos, hanem börtönőr, Jaj nékem! igy kell hát elfogyni-lassan, Nincs Gileádban, nincs e sebre balzsam!

A jó barát.

Evangyéliom

Jaj néked, oh jaj, szegény Magyarország, Meghervadott búgondban a te orczád! Mely nem tört, nem hajolt száz vész alatt, Ketté roppan hatalmas derekad.

Török, tatár el nem pusztíthatott,

S most gyilkosod lesz önnön magzatod!

Hungária.

Nem, nem vár rám ily kisszerű halál, Felséges álmom nagy jövőbe száll; Van orvos még hatalmas, isteni,

Ki rajtam tud s akar segíteni.

Tudomány.

En majd segítek rajtad, betegem, Megtöltöm gyermekidnek a fejét Ismeretekkel, munkával kezét,

S eszméiket széthordom sebesen, így kényelemben élnek majd, tudom. Ipar, művészet, a te útadón.

Hungária.

A fejet, a kezet megtöltheted;

De mondd, megtöltöd-e a sziveket Csendes boldogság égi érzetével,

Melylyel e földön semmi kéj sem ér fel?

A gazdagoknak mindenek felett Adsz-e könyörülő szeretetet ?

Viruló ifjak és lányok szivébe,

Hogy szép virágként ott nyíljék a béke, Plántálsz-e tisztaságot élve-halva,

Olyant mint a gyümölcsnek szűzi hamva ? Adsz-e irgalmas szivet a nagyoknak,

Hol a nyomornak könyei ragyognak ?

Ne félj, csak higyj! Él még az igaz Isten, Hogy végtelen kegyelme megsegítsen, Mely az ő szent Fiában megjelent — új ég lesz fent és új föld ide lent.

Világ Világossága én vagyok,

S szemők világát vészik a vakok; Gyermekeid látván.látják a bajt, Bölcseség lesz az, a ki tart én velem És a bölcseség! Istenfélelem.

Ez által megkönnyebbül a kereszt,

Ez fájó, égő sebeket hegeszt.

Halld, zug is már a Szentlélek szele,

Mert e világ fojtó léggel tele;

Itt az idő, meg kell tisztulnia,

Tisztítja megtérés, buzgó ima.

Oh zúgd te is gyermekeid fülébe A megtérést s övék leend a béke!

Ti gazdagok, oly vagyont gyüjtsetek, Hogy megmaradjon drága kincsetek!

A földön égi kincset gyűjteni;

Mily gazdagság, mily áldás isteni!

Ti bölcsek, költők, művészek, mi szép,

Ha lelketek az éggel frigyre lép!

Az Ur félelme — hajtsatok reája:

A bölcseség gyökere s koronája .

Ifjak s ifjú nők, virágozzatok,

Az Ur Jézusnak illatozzatok,

Kelyheteket: a szivet égre tárva — Urnaktetsző a tiszta szív imája.

Hungária.

Oh hála, hála!Ujra éledek,

Megtart a tiszta Evangélom.

Élni fogok, gyermekeim értetek,

Irtván azt, a mi biin, gaz, a mi gyom. Karom erős, szivem-lelkem megedzett,