Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1917 (18. évfolyam, 14-52. szám)

1917-10-27 / 43. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 4 tét a földbe vetett maggal: “Bizony mondom néktek, ha a földbe esett gabonamag meg nem rothadánd, csak mag marad; ha pedig megrothadánd, sok gyü­mölcsöt terem”. íme egy gyönyörű hasonlat az ön- feláldozásról, amelyben maga a természet is bővőlkő- dik. Aki az ő életét meg akarja tartani, elveszti azt, aki pedig elveszti valami jóért, megtartja azt. Ha a mag a magtárban marad, megpenészedik és úgy el­romlik, hogy abból már nem lesz élet, sem haszon. Annak a földbe kell vettetnie, látszólag el kell vesznie, hogy éljen továbbra is. Éppen igy magának Jézusnak is fel kellett magát áldoznia, hogy éljen az embereknek szivében, életében. Az önfeláldozás törvénye, amelynek példáját lát­juk a természetben és látjuk Jézus életében és halálá­ban. minden igaz életnek a törvénye. Ez az önfeláldozá- si elem átvonul minden életen, amely az emberiség ja­vát, haladását szolgálja. Jézus szenvedés és önfeláldo­zás után dicső ittetett meg. — A mi életünk is csak szenvedés és önfeláldozás után érheti el a tökéletesség nagy czélját. — A világtörténelem nagy emberei, akiknek emléke előtt tisztelettel hajiunk meg, életüket áldozták fel, hogy előbbre vigyék az emberiséget. Államférfiak, hadvezérek, költők, irók, orvosok, természettudósok, bölcsészek, utazók, főifedezők, feltalálók, tanítók, re­formátorok, misszionáriusok, mind azért éltek, azért harcoltak, azért szenvedtek és azért áldozták fel magu­kat, hogy életükkel és halálukkal másoknak javára legyenek és az emberiséget előbbre vigyék. — Br. Eötvös József a :‘Karthausi” cimü világhírű müvében leírja egy nagyra hivatott léleknek viszontag­ságait, küzdelmeit, reményeit és csalódásait. Egy ifjú, aki nagy dolgokért lelkesedik, nagyot akar tenni és a dicsőségnek magas fokára akar emelkedni, látja, hogy nagyravágysában csalódnia kell. hogy az élet egyenként rombolja le ifjúkori csalfa álmait és ideáljait. Ekkor felhagy minden küzdelemmel, mert nem érdemes nagy dolgokért lelkesedni, nem érdemes a közjóért dolgozni, nem érdemes az igazságért küzdeni, nem érdemes élni. Közben mégis merkedik egy egyszerű emberrel, a ki egyszerű körülmények között élt és akinek nem volt nagy a tudása.de nagy volt a szive, akinek a balkeze nem tudta, hogy mi jót tett a jobb keze. S ez az ember vidá­man, megelégedeten és boldogan élt. És a nagyra­vágyó ifjú ekkor erre a nagy igazságra jutott: Csak az önzőnek nincs vigasztalása a földön. Belátta az ifjú, hogy az ő törekvése és küzdelme önző volt, ezért nem hozott neki megelégedést. Be­látta, hogy csak annak érdemes élni. aki igazán szeret, aki önzetlenül szenteli oda erejét, tehetségét egy nemes célnak szolgálatába, aki másokért feláldozza magát. Az önzőnek nincs vigasztalása a földön. Önfeláldozás az alaptörvénye minden igaz otthon­nak is. A szülők fáradhatatlanul dolgoznak és sokat szenvednek. Az édesanya talán könnyhullatással eszi kenyerét, keservesen neveli fel gyermekét, áldó szere- tete őrködik éjjel-nappal gyermeke felett,, hogy még a fúvó szellőtől is megóvja. Az édes apadolgozik éjjel­nappal, nyáron ázik, télen fázik, hogy öveinek jó dolga legyen. Egy igazi jó otthon ilyen önfeláldozó szeretet nélkül el sem képzelhető. Az Isten ad az embernek csalá­dot, otthont, hogy önzetlenné tegye. A mai világháború sok csalódást és szenvedést hozott az emberiségre. De hozott egy kis vigasztalást is, mert bebizonyult, hogy vannak még önfeláldozó em­berek És nemcsak a harctéren áldozhatja fel magát az ember, hanem a polgári életben is. Sőt ez talán nagyobb áldozat. Mert aki harcba megy, azt a közvélemény hősnek tekinti és az ember évezi ezt. De aki a tár sadalmi életben valami nemes eszméért küzd, nem min­dig biztos arról, hogy nem töviskorona lesz az osztály­része. Aztán talán nem is olyan nagyon nehéz az ellen­ségre rohanni, mikor a puska ropog, az ágyú dörög, a dob pereg, a trombita harsog és az ember annyira fel van izgatva, hogy azt sem tudja, mit müvei! De nehe­zebb néha megállani az igazság mellett, amikor min­denki ellenünk van és egyedül vagyunk a küzdelemben! És még nehezebb egy egész életen át mindig másokért élni és áldozatot hozni. De aki ezt megteszi, annak élete, mint magáé Krisztusé, megdicsőittetik. Bloomfield N. J. AZARY PÁL.-----— ÜDVÖZLET- — AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAP-ja, mint a legrégibb ma­gyar heti lap Amerikában, szívélyes szeretettel .köszönti a Verhovay Egyletnek Pittsburgba, Con- vencziora összejött tisztviselőit és képviselőit. —Lapunk meleg érdeklődéssel kiséri mindenkor figyelemmel azt a nemes munkát, mit a jótékonyság' mezején oly látható sikerrel teljesít a Verho­vay Egylet, örvendünk kifejezést adhatni azon meggyőződésünknek, hogy a Verhovay Egylet ez i- dőszerint egyike az amerikai magyarság legéleterősebb és legbiztosabb alapokon nyugovó intéz­ményeinek. — A tisztviselők hűsége, pontossága,. lélkiismeretessége és a tagok összetartása fejlesz­tették ezen Egyesületet olyan hatalmas intézményé, mint a minőnek azt ismerjük. — Ugyanezek a tényezők fogják azt megtartani a haladás ösvényén a lendületnek azon birtokában, mely a to­vábbfejlődést biztosítja. — Találják jól magukat a tisztéit delegátus urak ezen a vidéken, hol a magyarság ezrei vannak megtelepedve és hol ha. bármely magyar hajlékba bekopogtatnának, min­denütt arról győződnének meg, hogy a magyar vendégszeretet és szives látás erénye nem halt ki itt sem a magyar szivekből! — Hozta Isten mindnyá jókat körünkbe! — HARSÁNYI SÁNDOR homesteadi és vid. ref. lelkész, Az Amerikai Magyar Református lapjának szer­kesztője.

Next

/
Thumbnails
Contents